Kisgyerek

Anyunak határtalan a szeretete

Lehet, hogy a gyereknevelési trendek már mások, mint anyáink idejében, de a szeretet szerepe nem változik.
2012. Május 06.

Nem mindenkiben van ellenállás, sőt, sok kismama kifejezetten igényli az útmutatást, főleg ha első gyerekről van szó, de jó néha csak azt érezni, hogy nem vagyunk egyedül a kérdéseinkkel, vagy ha valamit elfelejtünk, mindig van, aki figyelmeztessen minket. Ennek ellenére a gyereket elsősorban a szülő neveli, a nagyszülő csak besegít, ideális esetben tehát az az irányadó, amit a szülő mond. Silye Júlia (29), Matyi (4) és Lujzi (2) anyukája a mai napig nagyon mély és biztos kapcsolatot ápol édesanyjával, Hédivel, amely akkor sem romlott meg, amikor Juli kismama lett. Náluk kizárt a nagyi-anyuka vetélkedés, Juli élvezi, hogy odaadó édesanyja jóvoltából az ő gyerekei is részesülhetnek nyugalmas, kényelmes gyerekkorából. Ahogy mondja, miért is lenne benne lázadás, ha Hédi mindenben csak segít neki.

Anyunak határtalan a szeretete

– Anyunak határtalan a szeretete – mereng el Juli –, és én már gyerekkoromban tapasztaltam, milyen jó ezt érzékelni, így egyértelmű volt számomra, hogy én is így akarom majd csinálni. Azt is láttam, hogy ezzel a határtalan törődéssel anyu már kicsit túllőtt a célon, néha megviselte fizikailag. Emlékszem, hogy annak idején inkább a nappaliban aludt, csak hogy nekünk külön szobánk lehessen a tesómmal. A szoptatás kapcsán már vannak köztünk szemléletkülönbségek: anyuék idejében még háromóránként szoptattak minket, természetesen ő ezt a klasszikus iskolát követte, de én úgy éreztem, elveszek ebben a dologban a sok információ miatt.

Sokszor érzem, hogy próbálok eltávolodni anyu rendszerétől, mert sok helyről hallom, hogy így kéne meg úgy kéne, aztán rájövök, hogy megint igaza volt. Hiszek a megengedés filozófiájában, érzelmileg nekünk is nagyon nyugodt gyerekkorunk volt, sosem volt olyan, hogy ő valamiről le akart volna minket szoktatni. Persze azt is észreveszem, hogy mint nagymama, Matyival engedékenyebb, mint velünk volt, nyilván ez már a kényeztető nagyi szerepe.

Ha egy kis túlkapás van, akkor lehet, hogy anyu előbb elneveti magát, mint hogy én azt mondanám: állj, ezt majd én eldöntöm. Fontosnak tartom, hogy mindent, amit akar, elmondhatja, és el is tudja nekem mondani, én pedig a jó szándékot látom benne, hálás is vagyok, mert nem kell esténként a szakirodalmat bújnom, hogy választ találjak a bizonytalanságaimra.

Forrás: HáziPatika.com