Amikor vártátok Szofit, azt mondtad, örülsz, hogy lesz egy kislányod is, mert Pistike nagyon anyás, és szeretnéd, hogy a családban érted is rajongjon valaki.
Sikerült.
A kisfiú hogyan fogadta a húgát?
Nagyon várta, szeretett volna kistesót. Aztán persze még ma is érezhető pici féltékenység köztük, de azért jól kijönnek egymással, különösen, hogy Szofival már lehet kommunikálni. Mivel más neműek, a legtöbb területen nem rivalizálnak. Arra azért vigyázunk, hogy ha valamelyiknek születésnapja, névnapja van, a másik is kapjon valamit.
Másként neveled őket?
Persze, egy kislány nemcsak a játékaiban, a törődésben is mást igényel. Bár Pistike is elég kifinomult gyerek, nála nem a birkózás az első, a beszélgetés és a tudás a legfontosabb. Szofika egyelőre a kis boldog gyermekéveit tölti, szeptembertől lesz óvodás. Szerencsésnek tartom, hogy mindketten otthon maradhattak hároméves korukig. Igazi gyermekkoruk volt játszótérrel meg homokozóval, együtt az édesanyjukkal.
A játszótéren hogyan fogadtak a felnőttek?
Ott ugyanolyan szülő vagyok, mint a többiek. Inkább az tűnt fel, hogy sokan lazítani jönnek, beszélgetnek, olvasnak. A feleségemmel mindenféle játékot találunk ki a gyerekeinknek, és egy idő után a fél játszótér minket követ. De egy szülőnek sem jut eszébe, hogy néha leváltson minket, örülnek, hogy végre felszabadulhatnak.
Minek a híve vagy? Meg kell tanítani a gyereket, hogy ne vegye el mástól a lapátot, vagy intézzék el a vitákat egymás között?
Ez a szituációtól függ. Szerintem a túlzott liberalizmus komoly ellenség, nem az neveli az életre, ha hagyjuk, hogy egy nagyobb fiú a szemünk láttára megverje. De az se jó megoldás, hogy üss vissza, kisfiam.
És mivel teszünk jót, ha az életre neveljük, vagy ha becsületesnek?
Jó kérdés… Természetesen a becsületesség mindenekelőtt, de a steril környezet se jó, mert akkor nagy pofonok érhetik, ha kirepül. Meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt, legyen életrevaló, tudjon válaszolni a szemtelenségekre is.
A gyerekek adnak inspirációt az alkotásaidhoz?
Ó, persze, rengeteget. Például az első lemezemen a Fogság című számban egy féléves kisfiú a rácsos ágyban ül, és nem lehet eldönteni, hogy ő a rab, vagy mi vagyunk az ő fogságában. Vagy az Altató a Pesti álom albumról. A Mesevilág pedig arról szól, hogy milyen véres is némelyik mese, ehhez az esti fölolvasásokból jött az ihlet.
Van olyan mese, amelyet tiltotok?
Nagyon sok, és hála istennek még egyikük sem internetezik, a tévézést is napi másfél órára korlátoztuk. A televízió hasznos, de az nem, amikor a szülő úgy intézi el a gyermeknevelést, hogy bekapcsolja a tévét. Persze lekötni őket csak sokkal több energiával lehet.
A legújabb lemezed címadó dala A gyermek énbennem. Neked mit jelent a gyermeki lét? A tisztaságot?
Abszolút. A szám is arról szól, hogy a gyermeki romlatlansághoz képest felnőttkorban melyek a mi kis árulásaink. A gyerek még olyat is megkérdez, amit nem illik. Őszinte.
Egyszer arról meséltél, hogy csodálod azt a szabadságot, ahogy Cserhalmi György nyilatkozik, hogy nem foglalkozik a következményekkel. A gyerekeidet próbálod tudatosan szabadnak nevelni, hogy ne legyen bennük gátlás?
A világ rettenetesen bonyolult, csak az igazán nagyok engedhetik maguknak “büntetlenül”, hogy a lehető legőszintébbek legyenek. Szülőként óvnunk kell a gyereket, nyilván lebeszéljük arról, hogy lehülyézze az óvó nénit, még ha történetesen igaza is van, mert akkor ki fognak tolni vele. Kell bizonyos korlátokat állítanunk, hogy ne fusson fejjel a falnak.
Hat darabban játszol, főszereplő leszel Rudolf Péter új sorozatában, a Kossuth-kifliben, a S.Ö.R. könyv most kapta meg az Aranykönyv-díjat, utcazenei fesztiválokon lépsz fel. A családra marad időd?
Ha az ember fontosnak tartja, hogy velük is maximális időt töltsön, meg tudja oldani, legfeljebb kevesebbet szórakozik vagy pihen, én például hajnalban is szoktam dolgozni. De ez a szeretetben és a kicsik fejlődésében megtérül. Persze én is voltam már kialvatlan, de a gyerek jó kávé: erőt ad.
A gyerekek örökölték a színészi képességeidet?
Nyilvánosan szerepelni annyira nem szeretnek, mint amennyire egy színésznek kell, de a nagyszerű utánzó képességet látom bennük. Bár Szofi szemérmesebb még, mint a bátyja. Én annak örülnék nagyon, ha Pistike tudós lenne, aki segít az emberiségen, és benne megvan ez a fajta igény. Találmányokat ötöl ki, imádja az állatokat.
És ha művésznek készülnének?
Az se baj. De azt biztosan el fogom nekik mondani, hogy közepesnek lenni – legyen az sport, atomfizika, színészet vagy zene – semmiben sem jó. Az szenvedés egy életen át. Ha valakiben megvan a képesség és az intelligencia, hogy a legjobbak között lehessen, az viszont támogatandó.
Jobban vigyázol magadra, amióta apa lettél? Például egészségesebben eszel?
Inkább azt vettem észre, hogy lassabban, biztonságosabban vezetek, betartom a sebességkorlátot. Addig se voltam az a duhaj, de a gyorsaságot szerettem. Apaként viszont nem kockáztatok annyit sem.
Több interjúdra Pistike, sőt Szofi is elkísért. Sok sztár rejtegeti a gyerekeit a nyilvánosság elől.
Évente egyszer vagy kétszer jönnek velem a tévébe, ők is szeretik, de azért egy fontos dolgot hangsúlyoznom kell. A média jelen pillanatban olyan, hogy ha valaki bemutat egy színdarabot, játszik egy filmben, verseskötetet jelentet meg, koncertet ad, arról egyszerűen nem tudósítanak, csak ha egy bulvárhírt írhatnak mellé. Mi például nem beszéltünk volna most a lemezeimről, ha nem mesélek a gyerekekről…
Kapcsolódó cikkek
