Változatos mozgásélmények
Az állástól a biztonságos járásig
A növekedés a csecsemőkor végére lelassul és a serdülőkorig viszonylag egyenletes ütemre vált. A járás biztonságos megtanulása után a helyváltoztatás képessége gyorsan fejlődik. A megjelenő új mozgásos feladatok tökéletesítik az eddig megtanult mozgásvázlatokat. A fizikai aktivitás, a környezet formáló hatása kedvezően befolyásolják a mozgásfejlődést.
A legfontosabb mozgásformák a járás, a fel- és lemászás, az egyensúlyozás, a leugrás, a futás, a szökkenés, és az ugrás folyamatosan fejlődnek, alakulnak. A dobások különböző formái (egykezes felső, kétkezes alsó és kétkezes felső dobás) szintén jelentős koordinációs javuláson mennek keresztül. A hengeredés, a gurulás, a függeszkedés, a húzás, hordás gyakorlása ugyancsak nagymértékben segíti a mozgások finomodását, összerendezettségét. A kisgyermekkori mozgásfejlődés egyik “motorja” a játék. Az egy-két éves gyermekek nagy örömmel futnak körbe-körbe, húznak, tolnak tárgyakat, felugrálnak különösebb cél nélkül. Ezek a funkcionális mozgások egyértelműen a mozgás közben érzett öröm újra és újra átéléséért történik.
A gyakori ismétlés megint csak a mozgások “csiszolását”, a végrehajtás sikerességét javítja. A funkciójátékok segítségével a kisgyermek sokoldalú végrehajtást gyakorol, amely visszahat a központi idegrendszer mozgatókérgére és a mozgások összehangolásáért felelős terület, a kisagy fejlődésére. A gyakorlás azért is fontos, mert a legfőbb szenzoros ingerek ebben az életkorban nem a látómezőből érkeznek, hanem az izmokból. Tehát a kinesztetikus információknak vezető szerepük van a kisgyermekkori mozgástanulásban.
Lassan, de biztosan
Egyéves kortól a második év végéig a kisgyermek mozgását a kis erőkifejtés, a lassú tempó és a szűk térbeli terjedelem jellemzi. A mozgás elindítása bizonytalan, a mozgásritmus meglehetősen változékony. Emiatt a mozgások – kívülről szemlélve – bizonytalannak, szögletesnek tűnnek. Sok felesleges úgynevezett mellékmozgás tarkítja a végrehajtásokat. Ez az életkori szakasz kétségtelenül a kísérletezés, próbálgatás időszaka, ezért a mozgásokat nagy körültekintéssel és visszafogottan hajtja végre a gyermek.
Ebben a korban már önállóan jár és szalad. Ez azt jelenti, hogy önmagától kezd összetettebb mozgásokat végezni, ezért előfordulhat, hogy másfél-két éves kor környékén visszatér a mászáshoz. Egyéves kora környékén felfelé tud mászni, persze legfeljebb 30 cm-es akadályokat képes leküzdeni. Kis gyakorlás után lefelé is tud mászni. A 2. év végén lesz képes fel- lefelé lépkedni. Kapaszkodva felmegy a lépcsőn. Először oldalazva, után- lépésekkel, majd fellépve és megállva megőrizni az egyensúlyt.
A szabad fellépkedés váltott lábbal harmadik év végére jelenik meg. A lefelé lépkedés technikája később javul, hiszen egy a szabályozás szempontjából igen bonyolult mozgásformáról van szó. Az egyensúly folyamatos stabilizálása mellett a láb fékező mozgásának koordinálására is szükség van a lefelé lépkedés során.
Fő az egyensúly
A járás ezen időszak alatt folyamatos javuláson megy keresztül. A kisgyermek még mindig nagy terpeszben jár az egyensúly biztos megtartása miatt, habár a terpesz egyénenként eltérő lehet. A lábfej párhuzamostól eltérő szöge is a biztos alátámasztást segíti. Általában befelé állnak a lábfejek, a kifelé fordított meglehetősen ritka. A járás sebességét a lépések hossza és gyakorisága befolyásolja. Jelentős változás a járásban a harmadik életév után következik be. Általánosan érvényes tendencia, hogy a lépéshossz növekedése és a gyakoris vagy lépésfrekvencia csökkenésével megy végbe a fejlődés.
Repülőfázis?
A futás a járástól a repülőfázisban különbözik. Rövid ideig tartó repülőfázisok már a két és fél évesek járásában is előfordulnak. A futómozgás jellegzetesen egyenes törzstartással, enyhén hajlított csípővel és térddel jellemezhető. A karmozgás szűk terjedelmű és oldalra lendített (a könyök szinte nyújtott) egyértelműen egyensúlyozó szereppel bír. A futáshoz két fontos fizikai feltétel szükséges. Az egyik a megfelelő láberő.
A másik a dinamikus egyensúlyozó képesség magas szintje. Mindkettő elengedhetetlen a futómozgás sikeres végrehajtásához. A jól koordinált futómozgást ebben az életkorban a szubmaximális sebességzónában produkálja a gyermek. Ha egy kicsit gyorsabban fut a mozgás “szétesik”, koordinálatlanná válik. Ezért a kisgyermekkorban kerülni kell a versenyszerű megmérettetéseket.
De nehéz összekötni a mozgásokat!
A járás és a futás után a gyermek megtanul szökkenni és később ugrani. Először a lelépések lesznek nyújtottabbak, hosszabb repülési fázissal, később helyből ugrások tarkítják a mozgásrepertoárt. Talajra rajzolt jelet biztonságosan csak három éves kora után képes átugrani a kisgyermek. Megpróbálja összekapcsolni a különböző mozgásformákat, például a futást az ugrással. Nekifut, de az elugrás előtt megáll. Folyamatossá az óvodáskorban válik a két mozgásforma. Elkapja, eldobja a labdát, és már képes szándékosan belerúgni.
Elkapni nehezebb, mint dobni?
A dobómozgás jellegzetesen vállból történik. Természetesen nincs még szabályos dobóterpesz, a felállás frontális. Dobásának van iránya, de előfordul, hogy túl hamar, vagy túl későn engedi el a labdát. Hasonlóan merev a kétkezes alsó dobás mozdulata is. Nem történik meg az alsó és felsőtest összehangolása, a dobás ebben az esetben is vállból történik. Sajnos a dobómozgás megtanulása sok időt és türelmet vesz igénybe, hiszen társ kell a gyakorláshoz.
A mozgást először lassan, eltúlozva kell tanítani, mert a látás és mozgás összehangolása még igen fejletlen. Fontos, hogy minden mozdulatunkat vég tudja követni a gyermek, hogy kialakuljon az elővételező képessége, ti, hogy éppen hol tart a labda. A labda elkapása sokkal nehezebb feladat, mert fékező mozdulatra van szükség, amely az agyi gátlások érésével javul. Igyekezzünk elkerülni a negatív élményeket, ajánlatos ezt a mozgásformát szakember segítségével gyakoroltatni.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni
Jelentősen javul a finommotorika, nagylyukú gyöngyöt tud fűzni a gyermek. Kialakul a kéz finom mozgása, az ujjak koordinálása. Ügyesen begombolja a ruháját. Tud egy lábon állni, szökdécselni, valamint lábujjhegyen járni. Önállóan felmegy és lejön a lépcsőn. Köztes teret átlép. A gyermekek többségénél hároméves korra kialakul az oldalasság, a funkcionális aszimmetria a teljes test koordinációjában. Egyértelműen meghatározható a fogókéz, az elugró és a rúgóláb.
A legfontosabb szabály a kisgyermek mozgásfejlődésének elősegítésében, hogy megfelelő nagyságú mozgásteret és mozgásszabadságot biztosítsunk a gyermek számára. Ez vonatkozik a futás, az ugrásra és a dobásra, míg a fel-, le- és átmászáshoz megfelelő eszközök, szerek szükségesek. Különösen fontos a lépcsőn fel- és lelépést gyakorolni, hiszen a mozdulatsor a később tanult valamennyi mozgásnak alapjául szolgál. Javasolt a gyermekkel való együttjátszás, kihasználva az utánzási vágy motivációs bázisát.
Kapcsolódó cikkeink:
- Igazi öröm a mozgás
- Mozgásfejlődés az ortopédorvos szemével
- Mit vizsgál az orvos a kétéveseknél?
- Kapaszkodva az első önálló lépésekig
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
