De lehet tenni bármit, hogy leszokhassunk róla? Bizony, hogy lehet! Adunk egy kis útmutatást, hogyan szokhatsz le róla!
Ismerd meg, mi váltja ki belőled
A kiabálás nem csak úgy magától jön, ez általában a gyermeked egy adott viselkedésére adott válasz. Tehát van valami, ami kiváltja. Ha megismered, mi az, sokkal könnyebben elkerülheted. Fáradt vagy, stresszes, el vagy havazva a munkáddal, és még vacsorát is csinálnod kell – és hiába kérsz valamit a gyerektől, ötödszöri felszólításra sem hajlandó rá. Ezek mind összeadódnak, és elkezdesz kiabálni vele. Ha tudatosítod magadban ezeket a dolgokat, az jobb döntések meghozatalára késztet majd, ahelyett, hogy kiabálj vele.
Figyelmeztető jelzés
Sokan használják a kiabálást arra, hogy felhívják vele a gyerek figyelmét: irány az ágy, szállj be a kocsiba, vedd fel a kabátod, stb. Helyette próbáld meg elmondani neki, hogy nem szeretnél vele kiabálni, ezért legyen kedves meghallgatni a kérésedet. Ha nem figyel, elveszted a türelmed, és kiabálni fogsz. Ez a figyelmeztetés nagyon hatásos tud lenni, és segíti a szituációk közötti átmenetet. Míg korábban ötször el kellett mondani, hogy vegyen fel pizsamát, de nem hallgatott rád, amíg nem kiabáltál, mert játszott, addig ezzel a módszerrel tudod figyelmeztetni, kérést intézni hozzá, és adni neki 5-10 perc haladékot, amíg be tudja fejezni a játékot, és ő is tudni fogja, hogy utána jön a pizsama és az alvás.
- Kapcsolódó: Így hat a gyerekre, ha kiabálunk vele
Hagyj magadnak is időt
Judy Arnall gyermekfejlődési szakember bevált technikája, hogy ha kiabálnia kell, helyette bemegy a fürdőbe, kiabál egyet ott, majd lehúzza a WC-t. Ez bőven elég idő arra, hogy egy kicsit lehiggadjon, belegondoljon a dolgokba, és átgondolja, min húzta fel magát, és kiabálás helyett mit mondhat.
Később add át a leckét
A kiabálás nem egy kommunikációs módszer – valójában teljesen aláássa a szülői tekintélyt, és arra ösztönzi a gyereket, hogy hallgasson el, ahelyett, hogy hallgasson meg. Ilyenkor nincs értelme leckét adni a gyereknek, mert 10 perc múlva arra sem emlékszik, mit mondtál. Először is, ellenőrizd, miért is akarsz kiabálni: a gyerek rendetlen volt, vagy pimasz? Ha már tudod, mi az ok, akkor takarítsatok fel közösen, vagy mondd el neki, hogy nem tetszik ez a viselkedés, és kérdezd meg, milyen volt a napja, stb. Ha a helyzetet tisztáztátok, és mindenki nyugodt, akkor magyarázd el neki, mit csináljon másképp, máshogy.
Proaktivitás
A reggeli sietség ideális táptalaj a feszült kiabálásnak, ezért már este érdemes megelőznöd a bajt, és egy kicsit előkészülni. Ha tudod, hogy a készülődés és az indulás mindig egy tortúra, készülj előre a reggelivel, a gyerekek ruháinak kipakolásával, a tízóraik elkészítésével, stb., így sokkal nyugodtabb lesz majd a reggel. Van, akinek a hosszabb autóút a hasonló stresszforrás: ebben az esetben érdemes nassolnivalóval, játékkal készülni az útra, így a gyerekek nem egymást fogják marni, vagy nyűgösen hisztizni. Gondold át, számodra melyek ezek a stresszes helyzetek, amiknek mindig kiabálás a vége, és készülj elő.
Reális elvárások
A kiabálások egy részét az okozza, hogy túl nagy reményekkel, elvárásokkal indulunk neki a dolgoknak. Például azt gondolod, hogy a kiránduláson a gyerekek is annyira élvezni fogják a harmadik kilátót is, ahogy te várod, pedig a valóságban lehet, hogy dacosan leülnek majd egy padra, és nem lesznek hajlandóak tovább menni. Ettől könnyen érezhetsz kudarcot, ami szintén kiválthat kiabálást. De ez bármilyen más helyzetben előfordulhat, ahol nem méred fel reálisan a gyermeked – ilyenkor igazából saját magad miatt kiabálsz vele. Jobb az elvárásaidat alább adni, így maximum pozitívan csalódsz majd.
- Kapcsolódó: Így vedd rá, hogy meghallgasson!
Lehet, hogy nem is a gyerekről szól?
Ha már a harmadik olyan napod van, amikor minden miatt kiabálsz, kérdezd meg magadtól, hogy ez biztos, hogy a gyerek miatt van, nem neked van valamivel bajod? Sajnos hajlamos lehet az ember arra is, hogy a saját feszültségét, teljesen más problémáit vezeti le így. Ha ezeket is tudatosítod, ilyen esetekben is megspórolhatod a kiabálást.
Ha véletlenül kiabálnál…
Kérj bocsánatot. Ha egyik trükk sem válik be egy adott helyzetben, akkor kérj utána elnézést a gyerekedtől, hogy elvesztetted a türelmed. Ez enyhíti majd az ő feszültségét is, és emlékezteti arra, hogy az embereket az érzései néha olyan beszédmódra késztethetik, amire nem büszkék. Ezután beszéld meg vele, miért kiabáltál, hogy tudja, legközelebb neki mit érdemes változtatnia a viselkedésén, hogy elkerüljetek egy hasonló helyzetet.(Cikk forrása: todaysparent.com)
Kapcsolódó cikkek
