A célirányos szülő
Nevelési alapelve: A jól szervezett napirend az alapja mindennek.
Túlélőtippje: Világosan megmondom, mik a szabályok, és azokhoz ragaszkodom is.
Így eteti a babát: Kezdetben igény szerint, ám hamarosan kialakul a háromórás rendszer. A szilárd táplálék bevezetése után pedig a három fő- és két kiegészítő étkezés mindig ugyanabban az időben és nagyjából mindig egyformán zajlik.
Amit először megvesz neki: Egy felhúzható zenélő játék, ami majd bevezeti az esti lefektetési szertartást.
Az első szülinapi ajándéka: Egy rövid történeteket tartalmazó mesekönyv, amiből vasárnap reggelenként olvas fel a nagyágyban.
Ezt hallja majd a gyerekétől harminc év múlva: Nemcsak szerettek, hanem mindig számíthattam is a szüleimre.
A következetesség és a rend megkönnyíti az életünket, így van ez akkor is, amikor kopogtat a gólya – vallja a céltudatos szülő. Nem elég, hogy szeretjük, dédelgetjük, testi-lelki táplálékkal ellátjuk gyerekünket, úgy kell elrendeznünk körülötte a világot, hogy biztonságban érezze magát és megtalálja benne a helyét.
Mit szólnánk, ha reggelente úgy érkeznénk be a munkahelyünkre, hogy előbb meg kellene keresnünk az íróasztalunkat, nem tudnánk, aznap éppen ki a főnökünk, mi is a dolgunk és mikor tarthatunk ebédszünetet? Nos, így érzi magát a világba csöppenő baba, hiszen semmit sem ismer még belőle. Segítenünk kell neki, hogy minél előbb otthonosan mozogjon benne, és ezt rendszerességgel, következetességgel érhetjük el a leggyorsabban – legalábbis a célirányos szülő szerint.
Mi a jó ebben?
A céltudatos anya kihagyja a fárasztó kísérletezgetést, mellékvágányra terelő próbálkozásokat, elkerüli a felesleges zsákutcákat. Felállítja a szabályokat, kijelöli a kívánatos haladási irányt, és ezzel valóban megkíméli a családot számos olyan hisztijelenettől, amit a gyerek azért rendez, hogy tesztelje szülei tűrőképességét vagy felhívja magára a figyelmet.
Etológusok megfigyelték, amint a mezőre kiszabadult kiscsikók vad nyargalásba kezdtek. Ám korántsem a boldog felszabadultság, inkább a kétségbeesés jele volt ez: lábukat törték, összeütköztek, fának rohantak. A megszokott, korlátokkal védett kifutóban ugyanakkor nyugodtan viselkedtek. A céltudatos szülő úgy véli, a rendezett napirend és a kicsi számára érthetően megfogalmazott szabályok olyan biztonságos “karámot” nyújtanak, ahol valóban kiegyensúlyozottan és jól fejlődhet a gyerek.
Hogyan hat ez a gyerekre?
A legtöbb baba boldogan üdvözli az ismétlődéseket, örül, ha tudja, mi következik. Ami gyakran ismétlődik, azt hamar megjegyzi, és már előre számít arra a jóra: ének, mondóka az öltözködésnél, délelőtti séta, aranyos evőeszközkészlet az ebédnél, képeskönyv-nézegetés a délutáni alvás előtt, a megszokott időben várja apát, mert tudja, hogy vele hancúrozhat, és este is békésebben bújik az ágyba, ha végigcsináljuk vele a megszokott szertartást.
Nem kell minden egyes alkalommal megküzdeni a kisgyerekkel a séta előtti pelenkacseréért vagy vécére menésért, az evés előtti kézmosásért, ha ezek a megszokás révén rutincselekedetekké váltak. Ez nemcsak a szülőnek, hanem a gyerkőcnek is jobb. Nem minden babánál alakul ki azonban néhány hónap alatt a rendszeresség. Egyszer fél óra szundikálás után éhesen ordítva ébred, máskor három órát is alszik egyhuzamban – ilyen is előfordul, és ekkor igazán kár lenne ragaszkodni az elképzelt rendhez.
Hogyan boldogulsz?
A legfontosabb, hogy a rendszerességet jótékony segítségnek és ne elsajátítandó követelménynek tekintsd. Ne dolgozz ki előre napirendet, hanem kisbabáddal együtt alakítsátok ki. Figyeld meg az igényeit, mit fogadott örömmel, mi zavarta, és ennek alapján tervezz. Elsősorban ő határozza meg a kialakuló rendszert, ami annyit jelent, hogy a változásokat is rugalmasan követed.
A korlátok között legyen tágas tere a kibontakozásnak, szögesdrót helyett használj élősövényt. A következetesség nem jelent rideg légkört, és csak akkor eredményes, ha kisgyereked érzi szeretetedet.
További szülőtípusok:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
