Dackorszak: ezek a módszerek működnek

Nem könnyű átvészelni a dackorszakot

A dackorszak bizony kemény próbatétel mindannyiunk számára. Igen, jól olvasod. A dac nemcsak neked és környezetednek nehéz időszak, de magának a gyerkőcnek is sokszor kemény próbatétel akaratának kifejezése és érvényesítése. Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott: ő sem szereti, hogy sokszor undok kis békaként viselkedik veled.

De honnan ez a dac? És miért érzed néha eszköztelennek magad a kezelésében?

Elisabeth Plattner német pedagógus, pszichológus A nevelés mindennapi művészete című népszerű könyvében úgy véli, hogy a dacot kiváltó okok a következők lehetnek: a gyermek elkényeztetése vagy épp merev korlátozása, a túlaggodalmaskodó vagy túl közönyös viselkedés, a rosszul megválasztott tilalmak és utasítások, valamint a tetteink és viselkedéseink közötti összhang hiánya (nem vagyunk következetesek).

Plattner azonban hangsúlyozza, hogy van a dacnak egy olyan fajtája, amely a növekvő és erősödő akaraterő talaján csírázik, egyfajta célkeresés, ami azonban veszélyeket is rejthet magában, hiszen a gyerkőc akár kárt is tehet önmagában.

A dackorszak tehát egy többszörösen nehezített időszak, amelyben a reakciók, a szülők kommunikációja a gyermekükkel, sőt a szülők közti összhang a kezelésében nagyon fontos szempont, mert a dac könnyen behúzhat egy ördögi spirálba, amiből nagyon nehéz a kilépés.

De vajon kinek mi vált be? Hogy kezelitek ezeket a nehéz helyzeteket?

Gyakorló édesanyákat kérdeztem meg, és az ő módszereikből készítettem el a következő dackezelő-listát.

1. Hívd meg a szakértőket!

Ha a dac természetét meg akarjuk ismerni, érdemes néha szakértők véleményét is megismerni. Orsolya, aki saját óvodáskorú gyermeke nevelése mellett egy Waldorf szemléletű óvoda kialakításán is dolgozik, ajánlotta például Elisabeth Plattner már említett könyvét. Ő teljesen eszköztelennek érezte magát a dackezelésben, és ebben a könyvben egyértelmű válaszokat és mintákat kapott arra, hogy mi a helyes kommunikáció gyermekével.

Anita, az óvodás Árpi édesanyja pedig A dühös polip című könyv és a benne található feszültségoldó mese segítségével igyekezett megtanítani a feszültségkezelést gyermekének.

2. Nyugtasd meg!

A dacoló, hisztiző, akaratoskodó gyermek megnyugtatása persze nem minden esetben lehetséges, de fontos éreztetni vele a szeretetedet és megértésedet:

Verus, a bölcsődés Bálint édesanyja így fogalmaz: “Igyekszünk nagy-nagy empátiával kezelni a dacot, mert az eszünkkel tudjuk, hogy azért van, mert frusztrált, mert nincs elég eszközkészlete kifejezni magát. Ez sokszor sikerül: olykor annyit mondunk neki, hogy szóljon, ha ide akar bújni, sosem hagyjuk magára a bánatával, sosem zárjuk be sehova”.

3. Tereld el!

Ha olyasmit akar a gyermek, ami egész egyszerűen nem kivitelezhető (például szandálban nekiindulni a téli hóesésnek), akkor meg lehet próbálni elterelni és másra fókuszálni a figyelmét.

Zsuzsa, aki két fiú és egy leány édesanyja, így fogalmaz: “A lányom képes volt minden előjel nélkül belecsapni a műsorba. Ott általában eltereltem a figyelmét valami mással. Bár szívesen vetettem volna néha magam mellé a padlóra”

Verus pedig a következőt mondja: “Olyankor terelek, másra helyezem a fókuszt, felajánlok neki valami olyat, ami kizökkenti a mókuskerekéből: előveszem a szélforgóját, valamelyik játékát, emlékeztetem, hogy ebéd várja és desszert, hogy az apukája nemsoká jön.”

Elisabeth Plattner arra hívja fel a figyelmet, hogy az elterelés valóban egy kiváló módszer. Elsősorban azonban akkor, ha a gyermek maga találhatja ki, mi a számára legmegfelelőbb kizökkentő tevékenység.

4. Emeld ki a helyzetből!

Ha kezd beleágyazódni a hisztibe és a helyzetbe a gyerkőc, érdemes kiemelni belőle. Akár szó szerint: vagyis fogod, elviszed az adott helyről, helyzetből.

Ibolya, a 4 éves Bálint édesanyja így emlékszik vissza az egyik emlékezetes jelenetre:

“Bálint egyszer vetette el magát, akkor felemeltem és kivittem az üzletből megígérve, hogy soha többet nem viszem oda”.

5. Legyél kedvesen közömbös vele!

A kedvesen közömbös-kifejezés Vekerdy Tamástól származik. Vekerdy szerint egyszerűen csak döntsd el, hogy mi az, amiben teret engedsz a gyermeknek, amiben nem fogod korlátozni akkor sem, ha például koszos lesz a ruhája (pl. csúszni-mászni, lépcsőn ugrálni, egyedül öltözni); de mi az, amiben viszont nem fogsz engedni (például egy bolt közepén követelőző, sikító magatartásnak). Fontos, hogy a döntésedben következetes maradj.

A kitörő hiszti és dac esetén maradj nyugodt, és halk, határozott hangon kommunikálj vele! Ne zökkentsen ki, hogy mit szólnak körülötted! Ne hagyd, hogy manipuláljon a félelmeidre alapozva!

” A kulcs a halk és lassú beszéd” – vallja Anita, az óvodás Árpi édesanyja.

6. Nem menj bele a játszmába!

A követelőző, hangosan hisztiző, vagy épp jelenetet rendező gyermekek esetében bevált módszerként említették az anyukák, hogy egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják a tomboló gyermek viselkedését.

Melinda, Zita és Dorka édesanyja, a következő esetet említi sokat hisztiző kislányáról: “Egy éves lehetett Zita, amikor a konyhában beszélgettünk a párommal, és valami miatt elvágta magát a földön és nekiállt hisztizni. Döbbenten néztem, hogy ezt most miért? Ránéztem a páromra és mondtam neki, hogy hozzá ne nyúljon. Ne is vegye észre! Felálltunk, átléptünk rajta és ott hagytuk. Rövid időn belül abba hagyta”.

Mónika, a most első osztályos Zsófi anyukája pedig így mesélt egy bolt közepén történt óriási hiszti jelenetről: “Volt néző közönségünk, de egyetértően, megértően nézték a szituációt.”

7. Kerüld el a dacot, adj neki lehetőséget!

Ez nem is annyira egyszerű feladat, hiszen ehhez meg kell értened az ő lelkivilágát, az érzéseit, emellett – sokszor az idő rovására – teret kell engedned a cselekedeteinek.

Verus erről így vélekedik: “Már nagyjából tudom, mik a hisztiforrások, azokat a helyzeteket igyekszem tudatosan kerülni, erre pedig a megfelelő idő biztosítása volt eddig mindig a megoldás. Így nem lesz dráma, ha ő akar öltözni, egyedül akar pisilni, egyedül akar lemenni a meredek lépcsőn, mert nem kell rohanni. Belefér ez a sok kis önálló dolga”.

Segíthet, ha alternatívákat kínálsz fel neki:

Zsuzsa, a háromgyermekes édesanya is használja ezt a módszert: “A kicsiknél meg, ha mostanában nem értünk egyet, akkor felvázolom a lehetőségeket. Aztán lehet választani”

8. Használd a humort!

A humor sokszor funkcionálhat kizökkentő tényezőként: meglepő, váratlan, hiszen nem azt a reakciót hordozza, amire a gyerkőc számít.

Anita, Árpi édesanyja például szívesen használja ezt az eszközt: “Ott a bőgésutánzás. Ez kettős. Van, hogy elkezd rajta röhögni és jót nevetünk, de van, hogy még inkább felhúzza rajta magát. Ha nem hoz ki nagyon a sodromból és meg tudom őrizni a hidegvérem, akkor egy határozott csikizés is segít, hogy kizökkentsem az aktuális világfájdalmából”.

Melinda, Dorka és Zita anyukája pedig így mesél erről: “Ami a legtöbbször még be szokott válni az az, amikor például a pakoláson megy a cirkusz. Mert nekik nincs kedvük, és azért sem csinálják meg. Akkor én is leteszek mindent a kezemből, befekszem az ágyba, bekapcsolom a tévét. És közben elmondom nekik, hogy most akkor én is csak azt fogom csinálni, amihez kedvem van. Úgyhogy, ha megéheznek, szolgálják ki magukat a hűtőből. Tiszta ruhára és lakásra ne is számítsanak. Ha kiürül a hűtő, akkor így jártak. Na, ez még szokott aggodalmat kelteni bennük”.

9. Beszéld meg! Mondd el!

Igyekezz megértetni vele, hogy szereted, számíthat rád, de amit tesz, az adott esetben nem helyes, nem megfelelő. Az általam megkérdezett anyukák többsége fontosnak tartotta kihangsúlyozni a gyerkőccel való beszélgetést.

Mónika úgy véli, hogy míg kisebb gyereknél hatékony az elterelés, nagyobb gyerkőcnél már érdemes az értelmére hatni:

Egy hisztis és roppant kellemetlen jelenet után “elmagyaráztam neki, hogy így nem lehet viselkedni, ebből tanulnia kell (…) És este beszélgettünk erről és ő saját magától bocsánatot kért tőlem. Voltak még azért utána hasonló helyzetek, viszont sokkal enyhébb lefolyásúak. Egyértelműen látszódik, hogy az évek során felhalmozódott sok beszédnek megvan már az eredménye. Sokkal megértőbb, ha ilyen helyzet van”.

Anita egy sajátos módszert és kommunikációt dolgozott ki a bolti hiszti kezelésére:

“(…) még kint, a bolt előtt leguggolok hozzá minden egyes alkalommal, hogy egy dolgot választhat. És ki is mondatom vele, hogy megértette, egy dolgot választ. Ez is működik két éve (mellesleg erre büszke is vagyok)”.

Melinda igyekszik a gyerekkorából merített tapasztalatokra építeni a kommunikációt: “Egy-egy szituációnál bevillant, hogy egy hasonló helyzetben az én anyukám, hogyan reagált. Hallottam azokat a mondatokat. És közben tudtam, hogy mennyire utáltam és nem is ért vele célt. De akkor hogyan kellene megoldanom? Mindenképp a kommunikációra törekszem. Az én gyerekkoromból talán ez hiányzott a legjobban. Akkor beszélek vele, amikor nincs balhés időszaka. Megbeszéljük. Aztán, hogy mennyire érek célt vele, azt majd csak az idő mutatja meg”.

10. Adj neki lehetőséget az egyedüllétre!

Elisabeth Plattner szerint egy órányi egyedüllét néha csodákra képes az elviselhetetlen, ideges gyermek esetében. Ezt a módszert az általam megkérdezett anyukák is alkalmazzák, bár úgy tűnik, elsősorban mint büntetési módszert. Egy helyet vagy szobát kijelölve, ahol egyedül elgondolkodhat a hisztis gyerkőc a viselkedéséről.

Fontos azonban, hogy ezt ne büntetésnek érezze a gyermek, hanem segítségnek. Plattner például ezt szokta mondani a gyermeknek: “Ma nem érzed magad igazán jól a többiek között, ugye?” Majd hozzáteszi, hogy ez időnként a felnőttekkel is előfordul, és ilyenkor nyugalomra van szükségük a felnőtteknek is. Ekkor egy olyan helyre küldi a gyermeket, ahol egyedül lehet, de mindig kap valamilyen játékot, elfoglaltságot. Plattner hangsúlyozza, hogy nem szabad, hogy az egyedülléthez félelem társuljon. Bezárni, egy rideg helyiségbe becsukni életre szóló negatív hatással lehet rá.

Záró gondolatok

Nem vagyunk szentek, se tökéletesek. Hidd el – és ezt a velem megosztott tapasztalatok is megerősítették – hogy sokunknál bizony néha elszakad a cérna. Hiába fogadjuk meg, hogy türelmesek, nyugodtak maradunk, hogy nem emeljük meg a hangunkat, ez nem mindig sikerül.

Néha azt érezzük, meddő próbálkozás minden okos ötlet, olvasmány és tanács. És az egész dackorszak egy véget nem érő szélmalomharc, ami aztán a kamaszkorban fog igazán tetőződni.

Mónika, Zsófi anyukája nagyon szépen fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos gondolatait:

“Sokáig azt hittem a makacsság, akaratosság örökre szól nála. És én hiába teszek meg mindent, ami tőlem telik, ő már csak ilyen marad. De ez nem igaz. Egyszerűen idővel minden beépül a gyerekbe, ha a szülő kitartó. És igenis elmondja a százegyedik alkalommal is”

Kapcsolódó anyagok dackorszak témában: