A kisgyerekes lét modern kori alapvető nehézsége az, hogy nukleáris családokban (anya-apa-gyerek/gyerekek) éljük a mindennapjainkat. Míg korábban, évszázadokon át, egy közösség, törzs, nagyobb, többgenerációs család nevelte, gondozta, vállalt felelősséget a gyerekekért, addig ma egyedül vannak a családok, távol bármilyen közösségtől.
Az iparosodott, nyugati társadalmakra jellemző, hogy elszigetelten, szétszórt közösségekben nevelik a családok a gyerekeiket. Ennek a hagyományos mintáktól történő elszakadásnak, a függetlenségnek, az individualizmusnak ára is van. A gyereknevelés meglehetősen magányos műfajjá vált ott, ahol a családtagok messze élnek, kicsi a család, vagy nincs valódi megtartó ereje a családnak. Ez nemcsak a szülői létet nehezíti meg, hanem a gyerekek életét is. Nincsen védőháló, kevés a szociális kapcsolódás, a szülők az egyetlen minták a gyerek életében. Ráadásul a szülők a végtelenségig elgyötörtek, hiszen minden küzdelem, nehézség, napi teendő és logisztika egyedül rájuk hárul, segítség, támogatás, töltés nélkül.
- Kapcsolódó: 6 ok, amiért unokatesókkal felnőni jó dolog
Teremtsük meg a saját törzsünket
Ha ezen abban a formában nehéz is lenne változtatni, hogy rendeződjünk újra nagycsaláddá, megteremthetjük a saját “törzsünket”, a saját szociális hálónkat. Tudatosan építhetjük úgy a baráti kapcsolatainkat, hogy olyan funkciói is legyenek, amelyeket korábban a nagycsalád, falu közössége, törzs testesített meg.Stephanie Cox, mentálhigiénés tanácsadó a psychologytoday.com-on megjelent cikkében azt írja, hogy két úttal szokott találkozni a praxisában. Az egyik, amikor a szülők keményen dolgoznak azon, hogy kapcsolatot tartsanak másokkal, akiknek hasonló korú gyerekeik vannak. Ezek a szülők, családok együtt nyaralnak, együtt terveznek, a gyerekeik egy iskolába járnak, vigyáznak egymás gyerekeire, segítik, támogatják egymást a hétköznapokban. Olyan életet élnek, ami teljes, kialakítottak egy saját törzset, hasonlóképpen vélekednek fontos dolgokról és hasonlóan nevelik a gyerekeiket.A másik út, amellyel a szakértő találkozik, az egyre magányosabb, frusztráltabb szülők típusa, akik stresszesek az élet és a szülői lét okozta nyomástól. Ők sokszor aggódnak a szorongó és alacsony önbecsüléstől szenvedő gyermekeikért. Amikor meghívások érkeznek a zsúrokra, a gyerekeik nehezen viselik, mert ez idegen és kényelmetlen élmény számukra. Ezekben a szülőkben sok a remény, de sok munka áll előttük.”A családalapításra készülő pároknak nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a szülői létben sokat segít, ha találnak egy jó, szilárd, megbízható közösséget, barátokat, akiket maguk köré gyűjthetnek. Együtt nevelhetik fel a gyerekeiket, megvédhetik, támogathatják egymást, és ettől magabiztos szülők, kiegyensúlyozottabb életet élhetnek” – foglalja össze Stephanie Cox.
Kapcsolódó cikkek
