Dr. Szabó Tünde (36) olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes úszónő, sportjogi szakjogász
Apa: Dr. Sávolt Ákos (38) sebész, onkológus
Gyerekek: Evelyn (13), Áron (4),
Dorián és Karolina (3 hónaposak), Bika csillagjegyűek
Az élsport teljes embert kíván. Üres lesz az élet az edzések, versenyek, felkészülés után, és sokan hiába keresik önmagukat a sporton túl. Szabó Tünde kivételnek számít. Három diplomával, többek között jogi végzettséggel, három gyerekkel, a tizenhárom éves Evelynnel és a három hónapos ikerpárral, Doriánnal és Karolinával, és természetesen a férjével úgy érzi, nem hiányzik semmi az életéből.
Babával a karján nyit ajtót. Csendben osonunk fel a lépcsőn, mert a másik kicsi éppen alszik. Alighogy elkezdenénk a beszélgetést, Dorián nyöszörögni kezd Tünde kezében, mire a harmadik mondatig jutunk, már rendesen bömböl. Mondat félbeszakad, szoptatás. Csend. Úgy egy perc után Karolina kezd el nyöszörögni bent a szobában.
– Kemény műszak egy ikerpár. Váratlanul ért a hír, hogy ketten bújtak meg a hasadban?
– Van egy ikertestvérem, és tudtam, hogy a női ág viszi tovább ezt a gént, de arra számítottam, hogy egy generáció kimaradásával van nagyobb esély az ikrekre. Tehát majd a lányomnak kell készülnie két kisbabára. Ehhez képest már az első ultrahangon azzal jött az orvos, hogy mintha két embriót látna.
– Erre te?
– Erre én nekiszegeztem a kérdést a szintén orvos férjemnek, hogy ő is látta-e egyszerre a két embriót. Azt mondta, külön-külön igen, de egyszerre nem. Úgy gondoltam, akkor csakis egy babáról lehet szó. Egy hét múlva azonban bizonyossá vált, hogy mégiscsak ikerpárról van szó.
– Sokk ez vagy inkább boldogság?
– Inkább hatalmas öröm. De a meglepetéseknek még nem volt vége. Mivel én egypetéjű ikerpár egyike vagyok, biztos voltam abban, hogy ez a vonal öröklődött tovább. Erre jött a következő nagy hír: egy fiú és egy lány! Azért is mondom így, mert biztosan csak a születés pillanatában tudtuk meg a nemüket. Karolina végig szégyenlősködött, így csak abban lehettünk bizonyosak, hogy az egyik fiú. Aztán eljött a nagy nap az Üllői úti klinikán, és dr. Ács Nándor segítségével világra jött a kislány is.
– Mivel már van egy tizenhárom éves nagylányod, te tudod csak igazán, mi a különbség, ha egy babával vagy ha kettővel vagy várandós.
– Ég és föld. Evelynnel – leszámítva a rosszulléttel kísért első hónapokat – remekül éreztem magam. Állítottam is szentül, hogy a világ legjobb dolga a terhesség. No, ez alaposan megváltozott a másodszorra. Nem emlékszem egyetlen napra sem a kilenc hónapból, amikor ne lett volna bennem kényelmetlen érzés a hatalmas teher miatt.
– Mennyivel születtek a kicsik?
– Dorián 3430, Karolina 3100 grammal. Így talán érthető, hogy miért szenvedtem annyira az utolsó hónapokban. A végén már percenként le kellett ülnöm, mert mozogni is alig bírtam.
– Ez hány pluszkilót jelentett?
– Nagyon sokat, vagy húszat, bár a terhesség végén már mérlegre sem mertem állni. De hozzá is teszem gyorsan, hogy amint kijöttem a kórházból és másnap ráálltam a mérlegre, már tizenhéttel kevesebbet mutatott. Mára pedig teljesen visszafogytam, pedig nem fektetek ebbe különösen sok energiát. Még terhesen olajjal kenegettem és fóliáztam a hasam, nehogy megrepedezzen a kötőszövet, és nehogy csíkok alakuljanak ki, aztán vagy ennek a varázstrükknek, vagy a szerencsés génjeimnek köszönhetően pont ugyanolyan lett a hasam, mint előtte volt. De fogyókúráról, mivel szoptatok, szó sem lehet.
Közben Dorián szépen elalszik a szoptatás közben, Karolina pedig már rendesen méltatlankodik. Gyerekcsere, tápszermelegítés, etetés, és míg az egyik jólesően cumizik, a másik kezd el sírdogálni. Tünde rendületlenül mosolyog, csak én kezdek kétségbeesni.
– Mindig ilyen nehéz egy nap? Sírás, etetés, nyöszörgés, sírás, pelenkázás… van egyáltalán vége a műszaknak?
– Nagy büszkén mondhatom, ahogy lemegy a nap, ágyba kerülnek, és reggelig alszanak. Úgy vagyok vele, nem bánom, ha ennek az ára az egész napos nyöszörgés. Legalább éjszaka tudunk pihenni. A férjem szerint szuggerálom a gyerekeket, ezért alszanak reggelig.
– Dorián és Karolina mikor kezdik az élsportot?
– Ez még nem téma. Amúgy apai vonalról, a Sávolt család révén a tenisz az erős, az én részemről pedig az úszás. De kényszerről sosem lesz szó. Ha tehetségesek lesznek, megadjuk nekik a lehetőséget, hogy tovább fejlődjenek.
– Evelynt huszonkét évesen szülted, az ikreket harminchat évesen. Mit gondolsz, más anya vagy most?
– A mamám úgy jósolta, hogy most majd sokkal jobban fogom félteni a kicsiket, de ez nincs így. Evelynnel igazi aggódós anyuka voltam, aki nem merte kiadni a kezéből a gyerekét. Óvtam még a széltől is. Most a két picivel már sokkal lazább vagyok, de az igazi különbséget nem ebben látom. Azt a határtalan szeretetet, amit érzek, másképp tudom átadni. Máshogyan adom ki az érzéseimet, nem könyvekből, jó tanácsokból tanulok, hanem próbálom érezni a gyerekeimet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy harminc felett is szülhettem, mert kicsit bölcsebben, kicsit nyugodtabban tudok elmerülni az anyaságban.
Forrás: Kismama magazin