Kisgyerek

Elég legyen az anyaszégyenítésből!

Az anyák megszégyenítése, vagyis, hogy döntéseiket megítélik és támadják, a szülői lét részévé vált, különösen a mai internet vezérelt kultúrában.
2022. Október 04.
Nő a mobilját nézi

Mindannyian ismerjük a helyzetet: a szülőséghez, gyerekneveléshez mindenki ért. Sokan úgy gondolják, hangot is kell adniuk a véleményüknek. Ha szoptatsz az a baj, ha nem, akkor az. Ha nagycsaládod van, akkor biztosan felelőtlen vagy és/vagy gazdag. Ha főállású anya vagy, akkor könnyű neked, ha dolgozol, akkor miért nem vagy eleget a gyerekeiddel. A sort hosszan lehetne folytatni. A probléma nem is az, hogy véleményünk van, hanem az, hogy sokan érzik szükségét annak, hogy – bár fogalmuk sincs az adott család körülményeiről – hangot adjanak neki, noha senki nem kért tőlük sem tanácsot, sem véleményt. Ez a hangadás a passzív-agresszív megjegyzésektől egészen a zaklatásig terjedhet.

Nincs tiltott terület

De miért érzi úgy valaki, hogy támadnia kell egy anya személyes szülői döntéseit?  Dr. Carly Snyder, perinatális szakember, pszichiáter, a HuffPost rovatvezetője szerint: “Azok az emberek, akik megszégyenítenek valakit, szinte mindig azért teszik ezt, hogy megerősítsék saját döntéseiket azért, mert ők bizonytalanok saját magukban.”

Az anyaszégyenítés szinte elkerülhetetlen, különösen a közösségi média elterjedésével. „Sajnos manapság az anyukákat nagyjából mindenért megszégyenítik. Az anyaságnak szinte nincs olyan területe, ami tiltott lenne” – magyarázza Dr. Snyder. Ennek ellenére vannak bizonyos témák, amelyeket jobban megcéloznak, mint másokat.

Nincs tuti recept, mindenkire érvényes szabály, csak kiinduló pontok vannak

A legtipikusabb témák egyike az etetés kérdése. Mindenki tudja, hogy az anyatejnél nincs megfelelőbb táplálék egy csecsemő számára. Bár a szoptatásnak számos hihetetlen előnye van, beleértve az erősebb immunrendszert és a SIDS alacsonyabb kockázatát, nem minden anya képes vagy akar szoptatni. És ezt el kell fogadni.  Akár egészségügyi problémáik vannak, akár azzal küzdenek, hogy elegendő anyatejük legyen, vagy egyszerűen csak nem élvezik, sok anya fordul a tápszeres tápláláshoz. Sajnos ez arra késztet másokat, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, mint “Miért nem szoptattál?” vagy “Bűnösnek érzed magad, hogy tápszert használsz?”. Félreértés ne essék; ez nem csak kíváncsiság, ez maga az anyaszégyenítés. Az ilyen típusú kérdések lerombolhatják az anyák önbizalmát, és úgy érezhetik, hogy ők nem jók, vagy ártanak a gyermeküknek azzal, hogy nem anyatejet adnak neki. A helyzet azonban az, hogy – bár hangsúlyozzuk – a tápszer nem egyenlő a szoptatással és az anyatejjel, egészséges alternatíva. Mindegy, hogy miért ad tápszert egy anya a gyerekének, mi, kívülállók nem avatkozhatunk bele és pláne nem szégyeníthetjük meg az anyát.

A másik leggyakoribb topik az altatással, alvással függ össze: együtt vagy külön, egy szobában, de nem egy ágyban, külön szobában, szoptatva, cumival vagy anélkül. Itt is meg kéne érteni, hogy mások vagyunk, eltérő preferenciákkal, más életkörülményekkel. Ha nagyon meglep valakit egy másik anya választása, kérdezze meg miért döntött így, feltéve, ha tényleg kíváncsi az okokra és nem azt akarja bizonyítani, hogy ő jobban tudja ezt is.

A felsorolást nagyon hosszan lehetne folytatni, és korántsem áll meg babakorban, később ugyanúgy jelen van: miért abba az iskolába jár, amelyikbe, miért nincs /van mobilja, hogyhogy nem jár külön órákra, stb. Az ilyen jellegű kéretlen véleményeket a szakirodalom nem kritikának tekinti, hanem megszégyenítésnek, mert bűntudatot kelt a szülőben, az jut eszébe, hogy nem jól csinál valamit, nem jó anya/apa. A kompetenciáit kérdőjelezi meg, ráadásul úgy, hogy nem kért tanácsot, véleményt.

Hogyan reagáljunk az anyaszégyenítésre? Mindenki úgy, ahogy a vérmérsékletének megfelelő. Erre sincsen egységes, mindenkire érvényes recept. Amit azonban ne tegyünk: ne érezzük rosszul magunkat a kéretlen tanácsoktól, ne gondoljuk azt, hogy rossza anyák vagyunk és ne engedjük, hogy megkérdőjelezzék a kompetenciánkat. És álljunk ki másokért, amikor a tanúi vagyunk egy másik anya megszégyenítésének, emeljük fel a szavunkat. Hátha, előbb-utóbb kikopik a közbeszédből a hibáztatás, lealacsonyítás és az anyaszégyenítők más elfoglaltság után néznek.

Kép: Getty Images

Forrás: verywellfamily.com