Sokszor a fiatal anyák is elhiszik: kötelességszerűen boldognak kell lenniük, és lelkifurdalásuk van, ha mégsem egészen így éreznek. Csak az tudja, miről van szó, aki maga is tapasztalta, mekkora változást hoz életébe a pici lény. Van, aki magának sem meri bevallani, milyen jólesne néha a régi függetlenségnek akár csak parányi morzsája is.
Másnak jólesik, ha elmondhatja: nehezen tűri, hogy a kisbaba irányítsa az életét. A szerkesztőségbe érkező levelek arról árulkodnak, hogy a modern, önmegvalósításra törekvő nők a kisbabával otthon töltött első félévben eszmélnek rá, hogy most bizony nem ők tartják kezükben a gyeplőt. Van, aki könnyen alkalmazkodik ehhez, másoknak állandó fejtörést okoz, hogyan szoktathatná “önállóságra”, alkalmazkodásra, az éjszaka átalvására, rendszerességre az apróságot.
Egyhangúan telnek a napok
Alig vártam, hogy meglátogassanak a kolléganőim, és eldicsekedhessek Nettikével. A kellemesnek ígérkező délután azonban nagy csalódást okozott. A lányok elmesélték, mi újság odabent, ki jött a helyemre, kérdezgették, én mivel töltöm a napjaimat, és mire elmentek, rájöttem, hogy három hónapja, mióta itthon vagyok a kislányommal, tulajdonképpen nem teszek egyebet, csak szoptatok, teregetek, főzőcskézem. Hát nem egészen így képzeltem. Szerettem volna nyelvvizsgázni, de nem jut időm a tanulásra. Most már értem, miért beszélnek egyesek gyes-betegségről.
K. T., Székesfehérvár
Én nem számítok?
Nem tudom, más hogyan csinálja, de én képtelen vagyok megszervezni a napomat. Egész nap lótok-futok, mégsem jutok semminek a végére, este pedig zsákként dőlök az ágyba. A kis Dani nem sír sokat, de mindig akkor zendít rá, amikor éppen lekapcsolom a kislámpát, vagy leülök, hogy átfussam az újságot.
Soha nem alszik egyhuzamban három-négy óránál többet, teljesen kimerültem az éjszakai szoptatásoktól, sétálgatásoktól. Érdekes, csak én vagyok fáradt reggelente, ő mosolygósan ébred, és várná a szórakoztatást. Nem hiszi el a férjem, hogy a kicsi mellett szinte zuhanyozni, vécére menni sem lehet úgy, hogy vagy ne sírna közben, vagy ne énekelnék, beszélnék neki onnan is. Néha úgy érzem, ÉN már nem is létezem, csak a gondoskodó anya teszi a dolgát nap mint nap.
Jelige: Bagolymama
Másfajta teljesség
Örültem, hogy abbahagyhatom a munkát, és kiléphetek abból a sokszor bosszantóan kisszerű világból, ami valósággal felfalta a napjaimat: rendszeresen tíz-tizenkét órát dolgoztam naponta. Nem állítom, hogy minden csupa napfény volt odahaza a kislányommal, de alaposan átértékelődtek a dolgok. Kinyílt a szemem a kert, az erdő, a természet szépségeire, végre volt időm örülni az aranyló napsütésnek, a fű simogatásának, az eső illatának.
Legjobban mégis azt élveztem, hogy végre nem kell kapkodnom, határidőket betartanom, hanem belső ritmusunkhoz alkalmazkodhatom. Sokat szunyókáltunk, sétáltunk együtt, kamaszkorom óta először megint volt időm festegetni, varrni, ruhákat tervezni, barkácsolgatni. A Nemzeti Galériában épp a kedvenc Csontváry-festményem előtt éhezett meg a lányom. Leültünk szopni, s én végre alaposan szemügyre vehettem ezt a csodálatos képet.
Sokkal türelmesebb, megértőbb lettem, s azt hiszem, ennek akkor is hasznát veszem majd, ha visszamegyek dolgozni. De elkapkodni nem fogom, az biztos…
Jelige: Zsuzsimama
Az első hetekben: türelem
Tény, hogy az újszülött a nap huszonnégy órájában igényli anyja közelségét. Gyakran és rendszertelenül szopik, ezért valóban nem könnyű elmozdulni mellőle. Az újdonsült kismamák eleinte még a konyháig sem mernek kimenni a baba nélkül. Nyugodtan hagyatkozzunk anyai érzelmeinkre.
Átmenetileg teljesen átadhatjuk magunkat a kisbabának és a vele kapcsolatos teendőinknek. Semmit sem szalasztunk el, ha egész nap ágyban maradunk, szoptatunk, olvasgatunk, bóbiskolunk. Valaha járt a nyugalom a gyermekágyas nőnek!
Csak mostani, teljesítményközpontú világunkban versenyeznek a kismamák, ki milyen hamar éri el korábbi fittségét, teljesítőképességét. Inkább vonjuk be párunkat is az első hetek soha vissza nem térő varázslatába: figyeljük együtt, ahogy a köztünk fekvő pici szuszog, hallgassunk zenét, nézzünk meg együtt egy-egy igazán jó filmet.
Csak a legszükségesebb háztartási munkát végezzük el ezekben a hetekben, ne csapjunk nagy vendégséget. Csak olyanokhoz látogassunk el, akikkel igazi feltöltődés együtt lenni – a kritizáló kedvű rokonságot iktassuk ki egy időre.
Az első hónapokban: együtt a babával
Vérmérsékletünktől és testi erőnlétünktől függően egyszer csak úgy érezzük, ki kell ugranunk az ágyból, ki a lakásból. Igen ám, de hogyan?
Mózeskosárban, a babakocsi levehető fekvőrészében kényelmesen elfér, ebben általában mindenhol el tud aludni, ha pedig ébren van, kinézeget belőle. Autóval, babakocsival kisebb-nagyobb utakat tehetünk.
Hordozókendőben ugyan mi magunk visszük, de ennek is megvan az előnye: bevásárláskor például mozgékonyabbak vagyunk így, mint babakocsival. Meglepő, milyen sok helyre eljuthatunk vele. Múzeumlátogatás, kiállítás, kirándulás, kirakat-nézegetés, könyvesbolt, traccsparti a barátnőkkel a parkban, kávézgatás egy hangulatos cukrászdában, vagy éppen ebéd a párunkkal a munkahelye közelében – számtalan jobbnál jobb lehetőség kínálkozik a kimozdulásra. Csak a hangos, rossz levegőjű helyiségeket kerüljük!
Egyre több helyen szerveznek baba-mama klubot vagy tornát is. Tehát csak rajta, derítsük fel a környéket a kisbabás szülő szemszögéből!
Vagy mégis inkább a kicsi nélkül?
Előbb-utóbb határozottan arra vágyunk, hogy egyedül, korábbi függetlenségünket, mozgékonyságunkat visszakapva mozdulhassunk ki. Amikor nem kell előre végiggondolni az útvonalat, vajon elférek-e ott majd a babakocsival, nem kell attól tartani, hogy a jónak ígérkező beszélgetést félbe kell szakítani a nyűgösködő csecsemő miatt, és amikor – valljuk csak be – jólesően nyugtázhatunk egy-egy elismerő férfipillantást.
Jó, ha van tartalékunk lefejt és mélyhűtött anyatejből, egyszer-egyszer pohárból is megihatja a baba. Kérjük meg párunkat, hogy találjon hetente egy délutánt, estét, amikor kiveszi kezünkből a gyereket. Neki sem árt, ha szembesül a teli pelenkával, az egyszerre megszólaló telefonnal és kapucsengővel, a túl forró, majd túl hideg bébiétellel. Persze cserébe neki is jár egy szabad délután: feltöltődésre, kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van.
Párkapcsolat is fontos! Legyetek újra kettesben!
Ideális esetben találunk valakit, aki szívesen vigyáz kisbabánkra. Sok családban automatikusan a nagymama lesz a mindenes, de ennél rugalmasabban is gondolkodhatunk. Nézzünk körül környezetünkben, hátha akad egy idősebb vagy éppen fiatalabb hölgy, testvér, sógornő, szomszédasszony, akinek belefér az idejébe a babázás, és jól jön némi jövedelem-kiegészítés, tapasztalatszerzés.
A közvetítésben segíthet a védőnő, aki összehozhatja a hasonló cipőben járó családokat. Persze ehhez az is kell, hogy rá merjük bízni gyerekünket másra, ne higgyük magunkat pótolhatatlannak. Házasságunknak szüksége van az édes kettesben szerzett élményekre, közös programokra. A gyereknek csak javára válik, ha szülei kapcsolata kiegyensúlyozott.
Apró örömök az anyaságban, a kicsi mellett
A kezdeti rendszertelenség, az egybefüggő szoptatások után kialakul bizonyos rendszeresség a kisbaba életében is, még ha ez a rend az idők során többször változik is. A kisbaba alvásideje rendszeressé válik, kialakul a sétálás, ébrenlét napi ritmusa. Használjuk fel leleményesen az időmorzsákat!
Az alvás idejére tervezzük azokat a dolgokat, amiket semmiképpen nem tudunk elvégezni, ha ébren van (például olvasás, tanulás, telefonálás és így tovább), ugyanakkor vonjuk be tevékenységeinkbe, amikor jókedvű és aktív (közös torna, bevásárlás, főzés, takarítás). Ha elégedetlenek vagyunk, gondoljunk arra, hogy korábbi munkánk mellett is csak korlátozott mértékben volt szabad időnk.
Ne becsüljük le otthoni tevékenységünket, a háztartás, csecsemőgondozás, gyermeknevelés is éppen olyan fontos (és legalább olyan fárasztó), mint a “komoly” munka. A “bébiszünet” a bébié, nem kell mellette okvetlenül valami “igazit” is keresnünk. Élvezzük és értékeljük azokat az apró örömöket, amelyekkel korábban nem is törődtünk. Ugye sokkal többet mozgunk, sétálunk, levegőzünk, sokkal több zenét hallgatunk, új ismerősökre leltünk?
A kisbaba nemcsak elrabolja időnket, szabadságunkat, hanem meg is ajándékoz egy sereg újfajta örömmel, csak ki kell várnunk, észre kell vennünk, és meg kell küzdenünk érte.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
