Az összetartás oka azonban nem a közös babasétáltatás, hanem a munka. Ők ketten éltetik és működtetik ugyanis a Nők A Munka Világában Egyesületet.
– Ti nem is szakadtatok el a munkától, amikor megszülettek a gyerkőcök?
Dóri: Nem is tudtam volna, ugyanis saját, európai uniós pályázati tanácsadással foglalkozó cégem van. Mivel a terhességem gond nélkül telt, az utolsó napig teljes erőbedobással dolgoztam. Az ügyvezetést akkor másnak adtam át, de most már egyre többet segítek a kollégáimnak. Egyrészt szívesen teszem, mert hiányozna, ha nem csinálhatnám, de kicsit kényszerűség is, hiszen a saját cég csak akkor megy igazán jól, ha az alapító is tesz érte. Jelenleg heti három napot dolgozom, az irodában és itthonról. Havonta egyszer másoddiplomás hallgatókat tanítok. A fiamat ezalatt a nagyi teljes figyelme és szeretete övezi. Úgy gondolom, hogy ez jó megoldás, nemcsak nekem, hanem Marcinak is, aki szépen fejlődik.
Évi: Nálam kicsit más volt a helyzet. Nekem szabályosan ki kellett menekülnöm a munkámból, hogy régóta tervezett gyerekünket világra hozhassam. Az ügynökségnél, ahol rendezvényszervezőként dolgoztam, nem lett volna esélyem könnyített munkát kapni a terhesség idejére. Ezért inkább felmondtam, és nem sokkal később én is megalapítottam a saját cégemet. Dorka érkezése után egybeestek a családi igények, én szerettem volna dolgozni, a nagymamák pedig több időt szerettek volna unokájukkal tölteni. Így heti két nap erejéig visszatértem a munkába: rendezvényeket és nőknek szóló tréningeket szervezek. Amíg dolgozom, Dorka a nagyszülőknél van, s ezt mindannyian élvezik.
– Nem vagytok régi barátok. Hogyan találtatok egymásra?
Dóri: A férjem még az egyetemről ismerte Évit, akit idejében meg is hívott az esküvőnkre. Évi pedig akcióba lendült, és ajándékképpen tökéletesen levezényelte az eseményt. Pár hét múlva kiderült, hogy mindketten babát várunk. Összehozott bennünket a sors: egy napra voltunk kiírva, ugyanabban a kórházban szültünk, mindössze hat nap különbséggel.
Évi: De nem csak ez a közös bennünk. Mindketten amolyan “sajtkukacok” vagyunk, s az érdeklődési körünk is egybevág. Szinte magától értetődött, hogy Dóri meghívott a nem sokkal korábban alapított egyesületbe. A gyerekek alig voltak két hónaposak, amikor adódott egy lehetőség, és Dóri elkezdett pályázatot írni. Mit tehettem volna? Csináltam vele! – mondja nevetve. – A határidő előtti estére meglett az adószám és minden hivatalos papír a pályázat mellé. Az apukák dajkálták és altatták el a piciket, mi meg éjjel 11-kor postáztuk az anyagot. És nyertünk! Így jött létre a nokvilaga.hu oldal és az Élet a gyes után című program.
-Hogyan tudjátok segíteni a munkába való visszatérést?
Dóri: Eszközeink szűkösek egyes esetek követéséhez, ezért elsősorban arra törekszünk, hogy szemléletváltozást indítsunk el a lehető legszélesebb körben. Az Élet a gyes után sorozat ezt formabontó módon segíti: egyaránt megszólítja, sőt várja a vállalatok döntéshozóit és a kismamákat, előmozdítja párbeszédüket.
Évi: Célunk, hogy a már alkalmasnak bizonyult, jó gyakorlat elterjedjen a munkáltatók körében, illetve hogy az anyák is lássák, milyen lehetőségek nyílhatnak meg előttük. Szeretnénk buzdítani őket, hogy optimistán és tettre készen álljanak hozzá a visszatérés kérdéséhez. A budapesti rendezvényünk már bizonyította, hogy ez eredményre vezető koncepció. Terveink szerint a jövőben vidéki városokba is elvisszük a programot.
–Mindannyiunk érdekében kívánok Nektek további sok sikert!
Névjegy:
Csiszér Évi (33)
Foglalkozása: kommunikációs és gazdasági igazgató
Végzettsége: közgazdász ( reklám szakirány)
Gyereke: Dorka (1)
Kedvenc elfoglaltsága: zene, minden mennyiségben és az elmaradhatatlan baráti beszélgetések
Egerszegi Dorottya ( 29)
Foglalkozása: EU szaktanácsadó
Végzettsége: közgazdász
Gyereke: Márton (1)
Kedvenc elfoglaltsága: üveg- és matricafestés, utazás
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
