A HuffPost szerint néhány gyereknevelési szakértő valójában nem szereti az elkényeztetett jelzőt a gyerekek leírására használni, mert ez azt sugallhatja, mintha valamilyen módon „tönkrement” volna. Vannak, akik jobban szeretik a jogosult/feljogosított szót, és inkább a negatív viselkedés címkézésére fókuszálnak, nem a gyermek jellemének címkézésére.
A portál gyereknevelési szakértőket kérdezett arról, hogy mire érdemes figyelni, hogy ne legyen a gyermek elkényeztetett, illetve „feljogosított”.
Amy McCready gyereknevelési coach, a Positive Parenting Solutions alapítója elmondta a HuffPost-nak, hogy „a feljogosított viselkedés példái közé tartozhat az elvárás, hogy a dolgokat elvégezzék helyettük, például a házimunkát, vagy hogy indokolatlanul jutalmazzák őket, például édességet kapjanak egy falat brokkoli megkóstolásáért, vagy pénzt a házifeladat elvégzéséért”. A szakember szerint a feljogosított gyerekek általában elérik azt, amit akarnak, és nem mutatnak hálát.
Minden gyereknek lehet rossz napja, ezért McCready arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos különbséget tenni aközött, hogy egy gyereknek csupán nehéz napja van, vagy „elkényeztetett” viselkedést tanúsít.
Aliza Pressman, a Mount Sinai Gyereknevelési Központ társalapítója, és a „Jó emberek nevelése” podcast házigazdája szerint fontos azt is tisztázni, hogy az elkényeztetésnek semmi köze a „túl-szeretéshez”. „Soha nincs korlátja annak, hogy mennyi szeretetet érzel és mutatsz a gyermekednek” – mondta el a HuffPost-nak. „Ez nem járul hozzá a feljogosítottság érzethez.”
Azonban ahogy McCready kiemelte, hogy ha a szeretetet valaki úgy mutatja ki a gyermekének, hogy minden kívánságát teljesíti anélkül, hogy megtanítaná neki, hogy vannak határok, és hogy saját maga is tehet a dolgokért, akkor nagyobb valószínűséggel lehet „feljogosított”.
Traci Baxley gyereknevelési coach, a Social Justice Parenting (Társadalmi igazságosság gyereknevelés – a szerk.) című könyv szerzője pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egy gyerek sem születik elkényeztetettnek, ez egy tanult viselkedés. Így a szülői megközelítés módosításával, és ha segítik a gyermeket a viselkedésének megváltoztatásában, azzal lehet tenni a „feljogosítottság” ellen.
A portál szakértői a következőket javasolják.
Önreflexió
Érdemes időt szánni arra, hogy átgondold, hogy néhány szülői döntésedet miért hozod meg. Baxley azt javasolja, hogy kérdezd meg magadtól, hogy: „Miért kell túlsok mindent megvennem a gyereknek? Miért találom túl nehéznek, hogy nemet mondjak? Milyen érzést kelt bennem, amikor megvettem valamit, vagy igent mondtam akkor, amikor valójában nemet akartam?”.
Próbáld megfigyelni, hogy össze tudsz-e kapcsolni valamit a múltból a jelenlegi szülői gyakorlatoddal, és apró, tudatos lépésekkel próbálj meg változtatni.
Az autonómia ösztönzése
Pressman szerint ez azt jelenti, hogy nem megteszed azt a gyermekedért, amit már ő is majdnem meg tud tenni magáért, hanem bátorítod erre, és modellezel olyan dolgokat, amiket még nem tud teljesen magától megtenni. Például ilyen lehet az önálló öltözködés, cipőhúzás, vagy rágcsálnivaló elkészítése.
Következetes határok
Baxley felhívta rá a figyelmet arra, hogy a gyerekeknek következetes határokra van szükségük. Ennek ellenére erősen visszakozhatnak, ha nincsenek hozzászokva a korlátokhoz.
„Az összeomlás vagy az érzelmi szabályozás hiányakor ismerjük el az érzéseket, ahelyett, hogy jutalmaznánk a hisztiket vagy a negatív viselkedést” – mondta. Hogy lehet ezt megtenni? A szakember azt javasolja, hogy mondj valami hasonlót: „látom, hogy csalódott vagy amiatt, mert ma nem kaptad meg azt a játékot”, vagy „tudom, hogy ha nem engedlek el a pizsamapartyra a barátaiddal, az feldühít”. „Ez azt bizonyítja, hogy ebben a helyzetben empátiával és együttérzéssel vagy felé, de érvényre juttatod a határokat.”
Adj neki otthoni feladatokat
Ha a gyermek megszokta, hogy kiszolgálják az igényeit, nem könnyű rávenni arra, hogy megfeleljen az új elvárásoknak, és hogy több dolgot megcsináljon otthon. McCready a „mikor-akkor rutinok” alkalmazását javasolja. „A mikor-akkor rutinokat bármire lehet használni az otthoni feladatoktól kezdve (Amikor a kutyát megsétáltattad, akkor utána találkozhatsz a barátaiddal.) – egészen az esti tevékenységekig (Amikor megmostad a fogad és pizsamában vagy, akkor olvashatjuk a könyvet.).” A szakértő figyelmeztet arra, hogy az „akkorok” rendszeresen előforduló események és tevékenységek, nem pedig jutalmak!
Ne legyen jutalom a mindennapi feladatokért
Pillanatnyilag működhet, ha a házi feladat elvégzéséért vagy épp a fogmosásért pénzt, játékot, vagy valamilyen nassolnivalót kap a gyerek, de McCready felhívta rá a figyelmet, hogy a való életben az alapvető feladatokért csak kevéssé vagy egyáltalán nem jár jutalom. „Ezért fontos a hosszú távú motiváció – a kemény munka és az önmegvalósítás képessége – és az ebből az erőfeszítésből származó előnyök táplálása.”
Ne mentsd ki, ha hibázik
Nem kell rohanni rendbe hozni a dolgokat, menteni a helyzeteket állandóan. Rendben van – még jó is –, ha hagyod, hogy a gyermeked időnként kudarcot valljon, és megtapasztalja a tettei következményeit.
Erősítsd az olyan értékeket, mint a közösség és a csapatmunka
A „feljogosított” gyerekeknek nehézségei lehetnek azzal, hogy mások igényeire gondoljanak. Ezt erősíthetik azzal, ha ők is segítenek a házimunkában, részt vesznek az otthoni feladatokban, vagy közösségi/önkéntes munkákban.
„Amikor jócselekedetekben veszünk részt, örömet tapasztalunk” – mondta Baxley. „Minden alkalommal, amikor a gyermekeink lehetőséget kapnak arra, hogy másokért tegyenek, a kedvesség ezen szokásait építjük ki. Idővel ezek olyan tanult viselkedésformákká válnak, amiket a gyermekeink számára szeretnénk.”
Forrás: huffpost.com
Kapcsolódó cikkek
