Nem csoda, ha sok szülőnek az jut eszébe, hogy a két-három év körüli gyerekek ellenkezését csak büntetéssel lehetne megtörni. Azonban, a tipegők dacossága, állandó ellenkezése rendkívül fontos fejlődési mérföldkő, és ha megértjük, mi minden megy végbe a kicsik agyában, valószínűleg könnyebben tudjuk majd kezelni ezeket a nehéz – és valljuk be, idegörlő – helyzeteket.
A kisgyerekek agyának prefrontális rétege még nem fejlődött ki megfelelően. Ez a terület a felelős többek között a kritikus gondolkodásért, a problémamegoldásért, az impulzuskontrollért, az ok és okozat közötti összefüggések megértéséért. Az alulfejlettség pedig azzal jár együtt, hogy hiába mondjuk a kicsinek, hogy ne csináljon valamit, az agya egyszerűen nem képes ellenállni a vágynak. Sajnos, még akkor sem “sikerül” ez neki, ha tudja, hogy nem helyes, amit csinál és szeretne “jó gyerek” lenni. Az agyának az a területe irányítja, amely az érzelmekért, illetve az elemi túlélésért felelős, és a felfedezés vágya, a kíváncsiság hajtja, nem pedig az, hogy mindenáron ellenkezzen velünk vagy próbálgassa a türelmünket.
A büntetések helyett inkább állítsunk fel jól érzékelhető határokat, ugyanakkor igyekezzünk kielégíteni a kíváncsiságát, és vegyük figyelembe azt is, hogy az agya nem úgy működik, mint egy felnőttnek (vagy akár egy idősebb gyereknek). Ha például állandóan az ágyon ugrál, keressünk egy olyan helyet, ahol biztonságos környezetben ugrálhat. Ha állandóan ledobja az ételt a földre, vegyük el tőle az ennivalót, és ajánljunk fel helyette valamit, aminek a dobálása nem okoz problémát (pl. egy kis labdát). Próbáljunk meg kiabálás helyett kontroll alatt tartani a helyzeteket és elfogadható alternatívákat felkínálni. Idővel a gyerekek agya eléggé “megérik”, és képes lesz arra, hogy kordában tartsa az érzelmeit és vágyait.
(via)
Ez is érdekelhet:
- Az empátia a legjobb válasz a hisztire
- 8 tipp, hogy elkerüld a nemet
- 6 tipp, ami segít túlélni a dackorszakot
Kapcsolódó cikkek
