Kisgyerek

Ezért frusztráltak és hisztisek olyan gyakran a kisgyerek

Ha a kisgyermek gyakran hisztizik, sikoltozik, csapkod, toporzékol, esetleg a földhöz vágja magát, a legfőbb kérdés, ami felmerül a szülőben: "Mi van ezzel a gyerekkel?"
2020. November 24.
Ezért frusztrált és hisztis a kisgyerek (Fotó: Getty Images)

Függetlenül attól, hogy rossz játékot adtál neki oda, “túl zöld” a zöldalma, vagy megtudta, hogy nem mehet ki a kertbe játszani a pizsamájában, a frusztrációjának van helye.

“Ha egy kisgyermek nem tud egyértelműen kommunikálni, az frusztrálttá teheti, amikor megpróbálja tudatni a felnőttekkel, mire van szüksége” – mondta a Romper.com internetes portálnak Dr. Whitney Casares, gyermekorvos. A kisgyerekeknél emellett még mindig fejlődésben van a logika és az okozatok alkalmazásának képessége. Amikor pedig idegesek lesznek, gyakran tisztán érzelemből cselekszenek, dühösek vagy hisztisek lesznek. Néhány kisgyermek pedig – ugyan nem tud róla – a nap folyamán rendszeresen szabadon engedi a dühét, a szüleire.

Dühében lehetséges, hogy a gyermek dobálja a játékait, megüti a testvéreit, vagy éppen fülsértő hangon fejezi ki a csalódottságát. Az ilyen kisgyerek esetében a szülő úgy érezheti, hogy egyszerűen nincs semmi, amivel a kedvére tehet.

A kisgyermek haragja azonban nem is olyan indokolatlan, mint amilyennek tűnhet. Tara Brennan, a Nemzeti Gyermekkórház Gyermek fejlődési Programjának (Child Development Program at Children’s National Hospital) igazgatója elmondta a portálnak, hogy a kisgyerekek egy bizonyos fokú függetlenségre törekszenek, és lehetséges, hogy hatalmi harcba kezdenek a felnőttekkel, a körülöttük élőkkel. A dühroham gyakran állhat összefüggésben ezzel – amikor a gyermek valamit elképzel, amit akar, de valaki mást mond, az érzelmi reakciót – hisztit – válthat ki.

Ami pedig banálisnak tűnhet a szülőnek, az a gyermeknek nagyon fontos lehet. Például egy kavics, amit a kinti játék alatt szedett össze, és a polcon tartotta hetekig, az nem csak egy kavics, hanem A kavics lehet a számára. Ha a szülő például kidobja ezt a kavicsot, a gyermek haragja dühös kitörésnek tűnhet, pedig lehet, hogy éppen ez az egyetlen módja annak, hogy tudassa a szülővel, mit jelent számára az a kavics. Mivel még nincs meg a megfelelő szókincse ahhoz, hogy ezt elmondja, ez a lehetősége marad. Brennan szerint a kisgyerek tiltakozik a veszteség ellen, miközben egy kis függetlenség elnyerésére törekszik.

Ezen a fejlődési állomáson a kisgyerekek számos érzelmet élhetnek meg – többek között például jókedvet, örömet, zaklatottságot, frusztrációt, szomorúságot, haragot, és még sok mást is.

Mit lehet tenni szülőként?

Fontos higgadtnak maradni, és segíteni a gyermeknek feldolgozni az érzéseit. Casares szerint ebben segíthetnek a szülők, ha elismerik, érvényesítik a gyermek érzelmeit, és megmutatják, hogyan lehet egészséges módon megnyugodni, ha ingerültté válnak.

A szülői példa mellett segíthet, ha a gyermek valamennyire gyakorolhatja a kontrollt, és például kiválaszthatja a ruháit, a játékokat, tevékenységeket, az ételeket, több opció közül. Brennan szerint, a kisgyermek valószínűleg jobban elfogadja, ha ilyen módon van átirányítva valamiről, amit nem kaphat meg, és ezzel akár a negatív érzelmi reakció is elkerülhető.

A szakember szerint nem javasolt a büntetés, amiért a kisgyermek dühös, hiszen ez az érzései kommunikálásának egy formája. Ehelyett jobb példát mutatni, hogyan kell beszélni az érzésekről, és általa érvényesíteni azokat. Érdemes fejleszteni a gyermek érzelmi szókincsét, például azzal, hogy a szülő azt mondj: “Tudom, hogy ez nagyon idegesítő…” vagy “Látom, hogy szomorúvá tesz, hogy…”. Emellett a közös játék, meseolvasás közben is lehet modellezni a különböző érzelmeket, bemutatni az érzelmi fogalmakat.