Dr. Matt Albert, gyermeknevelési szakember a Psychology Today-en megjelent cikkében leírja, hogy gyermekeivel már fiatal koruk óta társasjátékozik, és le is szokta győzni őket a játékokban, mert “ez a javukat szolgálja”. A gyerekek agyában számos dolog történik a játékok közben, és kezdetben sokszor nem túl jók ezekben a játékokban. Éppen ezért lehetséges, hogy a szülők nyerni hagyják őket.
Azonban a szakember szerint a gyerekek tudják, mikor nem érdemelték ki a győzelmet. Ő maga ezt akkor értette meg, amikor azután, hogy gyermekét néhányszor megverte az Uno-ban, egyszer csak neki is sikerült nyernie: “Az arca megváltozott, kihúzta magát, és bumm, ő nyert. A küzdelem és a tanulás útján. A büszkeség az arcán csak a saját teljesítménye eredménye volt.”
A gyerekek vágynak a szüleik megerősítésére, de zavaros lehet számukra a bátorítás és a hamis dicséretek közti különbség. Ashley Merryman, “Jót tesz neked, ha veszítesz” (Losing Is Good for You) című cikkében megjegyzi, hogy “a részvételért járó trófeák és díjak hatására a gyerekek folyamatosan biztosak abban, hogy győztesek.” Azonban, ahogy írja, 4-5 éves korukra már nem lehet átverni a gyerekeket ezekkel a díjakkal, mert meglepően pontosan meg tudják határozni, ki küzd és remekel. “Akiket túlértékelnek, ezt tudják, és lemondanak róla, míg a jól teljesítők átverve érzik magukat, ha nem ismerik el a teljesítményüket” – teszi hozzá a cikkben.
Tehát bátorítani a gyereket jó dolog, de az értelmetlen önbizalom növelés nem az. Paul Tough a “Hogy lesznek sikeresek a gyerekek” (How Children Succeed) című könyvében bizonyítja, hogy az agy fejlődése során ellenállóbbá válik, ha a gyermek korán tapasztal nehézségeket.
Albert megjegyzi azt is, hogy a gyerekek művészeti alkotásai is olyan terület, ahol a butácska dicséretek száma végtelen lehet. “Amikor a gyerek megkérdezi, hogy tetszik-e (az alkotása – a szerk.), az ösztönös visszajelzésünk az “Imádom! Ez elképesztő.” valamelyik variációja. Ez oda vezethet, hogy a gyerekek túlzottan támaszkodnak a külső motivációra (amelynek túlzott önbizalommal negatív hatása is lehet). A hosszú távú boldogságot nem lehet elérni csupán külső megerősítéssel” – fogalmaz a szakember.
Az ő módszere, amikor a gyerekei megkérdezik, tetszik-e neki, amit csináltak, a válaszát a belső motivációjuk kiépítésére igyekszik fordítani. Ehhez olyan kérdéseket tesz fel, hogy “Te mit gondolsz erről?” és “Miért éppen ezt a színt választottad?”, mert meg kell tanulniuk, hogy érjék el a céljaikat. Így megértik, hogy komolyan veszik őket, de fontos az, ők hogy érzik magukat azzal kapcsolatban, amit csináltak.
- Kapcsolódó: Így tanítsuk meg gyermekünket veszíteni
A szakember szerint elértünk arra a pontra, hogy sok fiatal összeomlik, amikor nehézségekkel szembesülnek. Ennél van egy közvetlen, a szülőkhöz vezető vonal. “Egy barátom, aki egy neves magángimnáziumba járt, szinte az idegösszeomlásig hajtotta magát. A motivációja 100%-ban a szülei elégedettségére szolgált. Nem élvezte a tanulást, és nem tudott az érdeklődési körének megfelelő dolgokkal foglalkozni. Miután végzett, beiratkozott egy top egyetemre, és kiborult. A középiskolai sikerhez hozzájáruló külső motivációjától erősen elmaradt a belső motivációja” – magyarázza egy példán keresztül.
A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogyan legyenek ellenállók a veszteséggel szemben, különben nehezebb dolguk lesz az életben. Hiszen senki sem nyerhet meg mindent. Amikor valamit kudarc és újrapróbálkozás után érünk el, az megváltoztat bennünket. Ettől kapjuk az érzést, hogy küzdelmek útján lehet elérni, amit szeretnénk.
Kapcsolódó cikkek
