Előfordul, hogy váratlan tragédia folytán egy gyerek elveszíti a szüleit és magára marad. Megfordul-e a fejünkben, hogy magunkhoz vesszük? Az SOS Gyermekfalvak arra volt kíváncsi, meddig mennénk el egy gyerek befogadásával, mik azok a problémák, melyekkel egy gyereket még beilleszthetőnek érzünk a családunkba.
Családból inkább jöhet
Az online kérdőívet kitöltő ötszáz válaszadó szinte mindegyike befogadna gyereket, ha a szűk családjában történne a tragédia. Nem meglepő, hogy ahogy lazulnak a családi/ismeretségi kötelékek, úgy vállalkoznának egyre kevesebben erre a feladatra, és feltételeket is egyre többen szabnának. A tágabb családból és a baráti körből még mindig magas az elvi befogadók aránya (76-73%), ismeretségből minden második vállalna gyereket, de akár idegen gyerekre is a válaszadók 41%-a nyitott lenne.
A megkérdezettek többsége nem tesz különbséget fiú és lány gyerek között, kicsivel többen hajlanak a lányok befogadására.
Korosztályt tekintve leginkább óvodást vennének magukhoz (29%), minden ötödik alsó tagozatos gyereket is. Minél idősebb a gyerek, annál kevésbé nyitottak rá; felső tagozatost és középiskolást már csak nagyjából minden nyolcadik vállalna.
Bár a megkérdezettek többnyire befogadnának szülők nélkül maradt gyereket, megváltozik a hozzáállás, ha a gyermek valamilyen problémával küzd.
Egyértelműen a kábítószer-fogyasztást tolerálják a legkevésbé, a válaszadók 70%-a elutasító ebben az esetben. Ezt követik a pszichés betegek és értelmi sérültek, a magukat falcoló gyerekek és a prostitúcióba keveredettek; minden második válaszadó elutasítaná őket.
Félünk a nehézségektől
Fizikai beteg, mozgássérült, vagy magatartási zavaros gyereket minden harmadik megkérdezett utasítana el. A cigaretta is jelentősen megosztja a válaszadókat, 27% nem fogadna dohányzó gyereket. Minden ötödik embernek az lenne akadály, ha a gyerek menekült, vagy roma, de közülük is inkább menekültet fogadnának be. Minden hatodik válaszadó elutasítana olyan gyereket, akinek valamilyen látható esztétikai sérülése van. Legkevésbé a tanulási nehézséget tartják zavarónak, bár 7 %-uk ilyen problémával küzdő gyerekre is nemet mondana.
„Érthető, ha egy súlyosabb problémával küzdő gyereket nehezebben vállalunk be, hiszen rengeteg hozzáértést és alkalmazkodást igényel. Ugyanakkor nekik is családra, segítségre van szükségük. Becslésem szerint az állami gondoskodásban élő gyerekek minimum 10-20%-a százaléka igényel különleges bánásmódot – mondja Szilvási Léna, az SOS szakmai vezetője. – A legutóbbi KSH statisztikák szerint közel 5900-an fogadtak be családjukba nevelőszülőként gyereket, közülük azonban csak 41-en kaptak felkészítést a különleges helyzetben levő gyerekek neveléséhez. Ők azok a gyerekek, akik különböző pszichés, magatartási, egészségügyi problémákkal küzdenek, jellemzően egyik helyről a másikra helyezik őket, nem kapnak professzionális segítséget, nem tudja kezelni őket a rendszer. Állapotuk a kor előrehaladtával egyre romlik, lakásotthonba kerülnek, ahol még kevésbé kapnak egyéni figyelmet.”
Új program speciális esetekhez
Az SOS Gyermekfalvak ezek mellé az egyéni bánásmódot igénylő gyerekek mellé indított nevelőszülői programot, miközben folyamatosan kampányol a nevelőszülői szakma népszerűsítése mellett és várja a jelentkezőket.
„Ellentétben a hagyományos nevelőszülői családokkal, ahol 3-5 gyerek is van, itt egyetlen kiemelkedő figyelmet igénylő gyerek befogadásáról beszélünk. Így tudjuk a leginkább biztosítani, hogy kellő figyelem jusson a különleges nehézségekkel küzdő gyerekre. A nevelőszülők speciális képzést kapnak és komoly szakmai stáb segíti munkájukat” – teszi hozzá a szakember.
Címlapképünk illusztráció.
Kapcsolódó cikkek
