Elég beütni a keresőbe a fő hívószavakat, ömlik az információ. Majdhogynem a magzati kortól lehet a gyereket fejleszteni, tanítani, a jövőre felkészíteni. Speciális mozgásfejlesztés, az agykutatás eredményeire hivatkozó okosító programok, dévédék, nyelvtanulás… a sor szinte végtelen. Egy a közös bennük: az ígéret. Egy olyan ígéret, amely minden szülőnél célba talál. Hiszen ki nem kapja föl a fejét, ha azt hallja, hogy a gyerekéből többet is kihozhat?Az persze nem titok, mindez drága dolog. Csak aki régóta és mélyen benne van, az tudja, hogy autókat, házakat adnak el azért, hogy az értelemben, mozgásban elmaradott gyerekek behozzák a hátrányukat. De a “fejlesztés” számtalan lehetőségét kínálják tökéletesen egészséges kisgyerekeknek is – gyakran úgy, hogy a fejlődés valamely fázisát kórosnak tüntetik fel.
Vajda Zsuzsanna pszichológus, egyetemi tanár ezt röviden csak így kommentálja: “üzlet”.”A gyerekek fejlődésére nincsen pontos menetrend” – mondja a szakértő. – “Jómagam pszichobiznisznek nevezem a gyerekek fejlesztésére épülő iparágat, a baba angolt, a játékos fejlesztést, okosító eszközöket. Döbbenettel tapasztalom, hogy a játékgyártók úgy tesznek, mintha pontos menetrendjük volna arról, hogy egy bizonyos korban mit kell már csinálni a gyereknek. És persze ebben fog segíteni az adott játék. Bár tény, hogy vannak a fejlődésnek állomásai, de ezek időben nagyon széles skálán mozognak, és az, hogy az egyes szakaszok hogyan mennek végbe, sok szempontból a véletlen műve. Számtalan összetevő befolyásolja, hogyan ül fel, mikor indul el, miként alakítja ki az egyensúlyát.
Az első három-négy évben a szülőnek leginkább arra kellene figyelnie, hogy a gyereknek legyen tere mozogni, legyen a baba időnként hason, hogy kúszni tudjon. Nem baj, ha kimarad a kúszás vagy a mászás, vagy ha féloldalasan kúszik – bátran városi legendának minősíthetjük az ezzel kapcsolatos babonákat. Minden egyes gyerek fejlődése más, más utakon jutnak el ugyanahhoz a célhoz. Nincs semmiféle kutatási adat arról, hogy ez a későbbiekben bármi hátrányt okozhat.
Tapasztalom, hogy a mozgásfejlődés körül egyfajta misztikus köd alakult ki, ami mögött részben a fejlesztőbiznisz van. A rémhíreket a másik oldalról a szülők terjesztik, többek között az interneten, és az olvasók sokasága úgy érzi, hogy ez általános vélemény A szakértők hiába tiltakoznak, elvész a szavuk a millió hozzászólás között, arról nem is beszélve, hogy senki sem tudja, hogy egyáltalán honnan erednek az információk.
Jómagam azt vallom, hogy öt-hat éves kor alatt felesleges szervezetten tanítani a gyerekeket, ez alól kivétel egy-két sport, mint az úszás, biciklizés. Az sem igaz, hogy minden eldől kisgyerekkorban. Rengeteg hatás éri a gyereket, a világ is gyorsan változik. Nem azon múlik a gyerek jövője, hogy mennyit fejlesztették kiskorában, és milyen iskolában vette a rajtot.
A legfontosabb dolog, amit a szülő tehet, hogy figyeli, szereti a gyerekét, és hagyja, hogy ő vezesse. Ha a zene felé, akkor a zene felé. Ha számok felé, akkor a számok felé, de csak abban a mértékben, ami megfelel az életkorának.”
Kapcsolódó cikkeink:
- Legjobb fejlesztés 6. – Nyissunk a világra!
- Különórák minél hamarabb?
- Korai fejlesztés: igen vagy nem?
Kapcsolódó cikkek
