– Álljunk a kisgyerek háta mögé, és biztassuk, hogy engedje el magát, dőljön hátra, zuhanjon karjainkba. Ha a papa is velünk játszik, álljon szembe, így előre-hátra dülöngélhet a kis “rongybaba”. Ellépnie nem szabad. Hóna alatt fogjuk fel alsókarunkkal, engedjük egészen mélyen le. A hát- és hasizmok megfeszülnek, majd elernyednek.
– Feküdjünk hasra egymással szemben, karunkat előrenyújtva érintkezzenek ujjhegyeink. Készítsünk jobb és bal oldalunkhoz jó néhány lufit. Felsőtestünket emeljük meg, és felváltva adogassuk át nyújtott karral egymásnak lufijainkat. Erősíti a hát- és vállizmokat. Textil- vagy gumilabdával még hatékonyabb.
– Feküdjön kisgyerekünk a takarójára, és testének megfeszítésével próbálja megakadályozni, hogy kihúzzuk alóla. A hát, a has és a fenék izmait erősíti.
Ezek mellett a játékos gyakorlatok mellett azonban a legfontosabb a minta: ha a szülők sokat mozognak, sportolnak valamit, ha közösen sétálunk,kirándulunk, akkor teljesen természetes és magától értetődő lesz a gyermek számára is a mozgás. A mindennapi rutinba egészen kicsi kortól beépített játszóterezés, a gyermek életkorának, érettségének megfelelő “kinti” játékszerek (kismotor, futóbicikli, roller, télen korcsolya, szánkó)használata mind-mind evidenssé teszi a gyermeknek a mozgás örömét.
A kisgyermeknek napi több óra szabad levegőn való szabad mozgásra, játékra van szüksége. Leginkább arra van szüksége és igénye, hogy szabadon futkoshasson, kipróbálja magát különféle helyzetekben, ne irányítsák túl, ne féltsék agyon. Ha a mozgás örömteli, sikerélményt nyújtó hétköznapi cselekvés, akkor egészen biztosan felnőtt korban is megmarad az igény rá.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
