Egyelőre keveset hallunk az állatok gyógyító hatásáról és arról, hogy hazánkban rendszeresen bevonnák őket a terápiás munkába. A vakvezető kutya látványa már senkinek sem idegen, olvashatunk mozgássérült-segítő kutyákról, siketek mellett szolgáló jelzőkutyákról, néha előtérbe kerül a terápiás lovaglás. Azt viszont kevesen tudják, hogy milyen kiemelkedően hatékony segítséget tudnak nyújtani az állatok (elsősorban a kutyák) az érzelmi vagy értelmi problémákkal küzdő gyerekeknek, felnőtteknek.
Zsolti dacosan ül a sarokban. Szinte érezni, milyen erővel szorítja össze a fogait. Semmi pénzért meg nem szólalna. Hát persze, hiszen ezért hozták ide a szülei. A diagnózis: elektív mutizmus. Az oviban egész nap hallgat, otthon is csak a szüleivel beszél, távolabbi rokonok, idegenek nem tudják szavát venni. A pszichológus rendelőjében talán még a szokásosnál is visszafogottabb – sem a játék, sem a gyurma, festék, kréta csalogató látványa nem mozdítja ki csigaházából. Zsuzsa néni nem erőszakoskodik egy percig sem. Vár, halkan beszél Zsoltihoz, majd elbúcsúzik tőle, és kikíséri az ajtón.
A következő találkozón Zsuzsa néni nincs egyedül a szobában. Egy selymes, aranyszőrű, barna szemű, meleg tekintetű kutyus fekszik az íróasztal mellett: Betti. Zsolti begubózik a sarokba, egy darabig morcosan néz maga elé. Tesz egy jelentéktelen mozdulatot, mire Betti finoman lendít egyet a farka végén. Zsolti fölemeli a fejét, ránéz. Betti kicsit hegyezni kezdi a fülét, és megint csóvál kettőt.
Finom párbeszéd indul gyerek és kutya közt. Ennél nagyobb lépésekre nincs is szükség. Zsuzsa néni tudja, hogy jó úton járnak, érzi, hogy Zsolti néhány héten belül vele is beszélni fog, akkor elkezdődhet a gyógyító munka második szakasza. Addig nyugodtan Bettire bízhatja a terápiát.
Tappancsos pszichológus
Zsolti példáján is láthatjuk, hogy a terápiás kutya milyen jó összekötő kapocs lehet beteg és terapeuta között. Ha a gyerek nem akar vagy nem tud megnyílni, a gyógyító számára is megközelíthetetlen marad. A kutya ilyenkor csodát tesz.
Még az érzelmileg szélsőségesen zárt autista gyerekeket is képes kicsalogatni elszigetelt belső világukból a meleg kutyatekintet és a selymes kutyabunda: keresik az állat társaságát, szemkontaktust vesznek föl vele, a kedvéért hajlandóak a terapeuta bizonyos kéréseit is teljesíteni. Ez autistáknál nagyon nagy szó.
Egy szorongó vagy depressziós gyereknél a kutya hatására könnyebben indulhat meg a párbeszéd, először a kutyával, majd a kutyáról, majd a kutya kapcsán más állatokról, emlékekről. Ez olyan bizalmi kapcsolatot alakít ki a terapeutával, hogy végül elkezdődhet az “érdemi munka”, hacsak nem volt elég maga a kutyázás ahhoz, hogy elindítsa a kis pácienst a saját erejéből a lelki egyensúly megszerzése felé vezető úton.
Ha a probléma éppen az agresszivitás vagy a túlzott aktivitás, a kutya szerepe az, hogy keretek között tartsa a gyereket, éreztesse vele a felelősségét. A kutya mindig válaszol a gyerek viselkedésére, megtanítja neki, hogy tetteinek következményei vannak. Ezt sajnos a felnőttek, néha tapintatból, néha nemtörődömségből elmulasztják megtenni. Az agresszív, “szétesett” gyerek számára tanulságos, hogy a kutya mindig azonnal és őszintén válaszol cselekedeteire.
Bársonybundás pedagógus
Ma már több olyan intézményben is alkalmaznak terápiás kutyát, ahol mozgássérült, értelmi fogyatékos vagy halmozottan sérült gyerekeket gondoznak.
Beszédfejlesztés kutya segítségével? Ehhez talán kevés egy közönséges halandó fantáziája. Kukkantsunk be a fejlesztőszobába!
Hat gyerek várja izgalommal a “kutyás órát”, a padon ülnek óvó nénijük mellett. Kopognak az ajtón.
– Tessék! – mondja az óvó néni. És belép két ismerős felnőtt kíséretében Simi, a belga juhászkutya.
– Köszönjünk Siminek! – mondja az óvó néni, és a gyerekek, ki ügyesebben, ki alig érthetően, de lelkesen kiabálják: “Szerbusz, Simi!” Simi gazdája alig látható kézjelekkel utasítja a kutyát, hogy köszönjön vissza egy-egy apró vakkantással. A gyerekek öröme határtalan.
Most előkerül egy vászonzsák. A kutyát kísérő fejlesztőpedagógus bejelenti: fel fogjuk öltöztetni Simit. Ki kezdi? A gyerekek lelkesen jelentkeznek. Az első vállalkozó csukott szemmel kotorászik a zsákban.
– Mit keresünk? A pórázt? Mit húztál ki, mi lehet ez?
– Ez a póráz – mondja a kisfiú.
– Figyeld meg, ez hosszú vagy rövid?
– Rövid – mondja a kisfiú némi gondolkodás után.
– Akkor ez póráz vagy nyakörv?
– Nyakörv.
– Remek, ez egy nyakörv. Csatoljuk föl Simire!
Simi békésen álldogálva tűri, hogy az ügyetlen ujjacskák körbevezessék a szíjat a selymes kutyanyakon, és összecsatolják a két végét.
Ugyanígy kerül elő a zsákból a póráz és Simi tépőzáras mellénye.
Ezután játékos nyelvi feladatok következnek, aki ügyes volt (mindenki ügyes), az dobhat labdát Siminek, vagy rátépőzárazhatja óvodai jelét a kutya mellényére. A mozgásfejlesztés is hasonlóan lelkes hangulatban folyik: Simi után még a félős, bátortalan vagy passzív gyerekek is átbújnak az alagúton, végigmennek az egyensúlyozópályán, sőt átkúsznak a kutya hasa alatt a labdáért.
Azok a gyerekek, akik akadályozott mozgásuk miatt naphosszat ülnének vagy feküdnének, most bicebócán, de kitartóan sétáltatják Simit körbe-körbe a teremben vagy a kertben. És Simi mindent eltűr tőlük. Ez a hivatása.
Végzettsége: terápiás kutya
Nem akárki lehet ám terápiás kutya. Betti és Simi sokat tanultak, mielőtt munkába álltak. Az első lépés persze a kutyák kiválasztása. Komoly béketűréssel kell rendelkeznie egy terápiás kutyának, de az sem jó, ha munka közben megalszik a tej a szájában. A kiválasztott kölyköt szoros emberközelségben nevelik, de szándékosan lehetővé teszik számára, hogy más emberekkel is jó kapcsolatot alakítson ki, sőt megkövetelik, hogy idegeneknek is engedelmeskedjen.
Hiszen ez lesz a dolga: óvodások fognak parancsolgatni neki. Ahogy növöget, egyre több kunsztot tanítanak meg neki, ezek egy része engedelmességi feladat, más része pedig a munkához szükséges mutatványok sora (kézjelre köszönni, labdát odaadni, elvenni). Ha a gazdával együtt sikeres vizsgát tesznek, indulhat a munka.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
