Egyáltalán nem kivagyiságból volt számomra elképzelhetetlen, hogy a kicsi gyerekemnek használt ruhát vásároljak. Semmi olyasmi, hogy „ő csak a legjobbat érdemli”. Egyszerűen csak annyira könnyű volt a fast fashion üzletekben akciósan nagyon jó áron megszerezni a ruhákat, hogy nem értettem, miért keresnék használtat. Figyeltem a leárazásokat, és ha valami megtetszett, megvettem előre, hogy majd a következő szezonban jó lesz. És tényleg rengeteg, cukibbnál cukibb ruhánk volt. Na de ez azóta nagyon nagyot változott, elmesélem, miért.
1. Elég volt a halmozásból
Ha egy.két mérettel előre vásárol az ember, akkor bizony megesik, hogy mire aktuális lenne egy-egy darab, elfeledkezik róla, hová is tette. Emiatt sokáig pakolgattam jó néhány bűbájos, átnőtt, soha nem hordott holmit a szekrényekben. Ráadásul mivel tényleg jó áron vettem a ruhadarabokat, mindig több volt belőle, mint amennyire valójában szükségünk volt – annál is inkább, mivel, mint egyetlen kislánynak a családban a sok fiúgyerek mellett, mindenki szívesen ajándékozott neki ruhácskákat. Aztán egyszer, mikor elvittem egy nagyobb pakkot a kinőtt ruhákból a barátnőm kislányának, ő őszintén rácsodálkozott, miért van ennyi ruhánk. Nem beszólni akart, csak kicsúszott a száján, bennem viszont elindított valamit. Valószínűleg jókor jött ez a megjegyzés, az életem más területén is elkezdett foglalkoztatni, hogy minél jobban mérsékeljem a túlfogyasztásunkat, és megállapítottam, hogy ugyan a saját ruhatárammal mértéktartó vagyok, a gyerekével egyáltalán nem. És azt is éreztem, hogy ez nem maradhat így.
2. Öröm adni – és kapni is
Ezt a helyzetet aztán továbbgondoltam – olyan öröm látni, hogy a jó állapotú, kinőtt kisruháknak más mennyire örül, hogy a gyerek büszke rá, hogy odaajándékozhatja másnak azt, amit ő már nem használ. És annak is nagyon örültem mindig, amikor mi kaptunk ajándékba vagy kölcsön rokon, ismerős kisgyerek ruháját – miért ne működhetne ez akkor is, ha megvásárolom azt használtan, amire szükség lenne épp? Mert ugye ajándékba nem feltétlenül az érkezik, amire aktuálisan amúgy is költenék.
Fotó: Getty Images
3. Túl sok cucc
Valahogy úgy alakult, hogy ebben az időszakban egyre több cikk került elém arról, milyen felelőtlenül halmozzuk a rengeteg ruhát, milyen hatalmas mennyiségű textilhulladék keletkezik, és milyen káros környezeti és társadalmi hatásai vannak mindennek. Nem rémisztgetni vagy riogatni akarok senkit (na jó, egy kicsit de), akit érdekel, rengeteg forrásból utána tud ennek olvasni. Én elkezdtem úgy érezni, hogy sokkal tudatosabbnak kell lennem a gyerekruha-vásárlást illetően, és hogy már nagyon nem oké megvenni valamit (sok valamit) csak azért, mert olcsó. És hogy nem kell háromszorosan túlbiztosítani a ruhatárat, egy kicsi gyereknél, aki maximum egy szezonon keresztül hord valamit aztán ha nem nyűvi el, akkor kinövi, meg pláne felesleges.
4. Mit tanítok a gyereknek?!?
Nem állítom, hogy én lettem az újrahasznosítás és a környezetvédelem éllovasa, de sokkal fontosabbnak tartom mindezt, és nagyságrendekkel jobban odafigyelek rá, mint régebben. És a gyerekemnek is ezt szeretném megtanítani: hogy nem természetes az, ha csak halmozzuk és halmozzuk magunk körül a tárgyakat, ami meg nem kell már, az megy a szemétbe. Szeretném megtanítani neki, hogy a tárgyaknak értékük van, hogy addig használjunk valamit, amíg lehet és ameddig örömet ad, hogy nem kell valamiből a legújabb verzió amíg tökéletesen kiszolgál bennünket a régi. És hogy egyszerűen nincs szükségünk sok-sok ruhára. Szeretném, ha tisztában lenne azzal, hogy a pazarlás, a felesleges halmozás és a túlfogyasztás az élet minden területén rendkívül káros. Jó lenne, ha értené, miért jobb megjavítani azt, amit lehet, mint azonnal kihajítani és másikat venni helyette. És ez a ruhákra kimondottan igaz.
5. Anyagilag is jobb lehet, természetesen
Olyan szerencsések vagyunk, hogy ahogy mi tovább adjuk a kinőtt ruhákat, úgy mi is kapunk mástól már nem hordott, jó minőségű darabokat. És most már vásárolok is, elsősorban ajánlás útján, ismerősöktől, ismerősök ismerősétől. Így sokkal jobb minőségű dolgokat is ki tudok fogni, mint amilyen egy újonnan megvett (akár leárazott) tucatholmi lehet. (Az eladásban nem vagyok ügyes, de egyelőre az ajándékozás jól működik szűk baráti körben.) Bevallom, használtruha-üzletben még eddig nem voltam, de régóta tervezem – és nem is legfőképp a gyereknek, hanem magamnak szeretnék vásárolni. Olyasmit, ami szép, jó minőségű, másnak már nincs rá szüksége, de nekem még egy ideig kedvencem lehet.
Kapcsolódó cikkek
