Gyűjtsd be az összes ölelést, amíg lehet
Az ilyen pillanatokban minden édesanya szíve megfájdul kicsit, mert tudja, hogy egyszer eljön az utolsó odabújás is, ami után a gyermeke már nem kisgyerek többé és már nem fogja igényelni ilyen mértékben anyja óvó szeretetét.
Majdnem 3 éves. Nem csecsemő már, de nem is “igazi gyerek”, a totyogó kisgyerek éveit azonban lassan a háta mögött tudja már. Izgatott vagy, mert látod, ahogy egyre függetlenebbé válik, ugyanakkor azt érzed, nem állsz készen arra, hogy elengedd az ártatlan kisgyermek éveket.
Persze van, aki nem így látja. A megszámlálhatatlan nyilvános hiszti és irracionális viselkedés miatt sokan inkább azt várják, hogy múljanak ezek az évek és nyugalmasabb időszak köszöntsön be. Csakhogy ez valószínűleg soha nem jön el, jobb, ha te is felkészülsz arra, hogy mindegy, mennyi idős a gyermeked, szülőként folyamatosan kihívásokkal kell szembenézned. Ahogy leküzdöttetek egy akadályt, már jön is a következő.
Szülőnek lenni kompromisszumot is jelent: az édes összebújásokért cserébe elfogadjuk a kínos, nyilvános hisztiket és a gyermekünk folytonos frusztrációját, mely a bizonytalanságából fakad. Bár őrültségnek hangzik, de van olyan édesanya, aki még ezt is visszasírja.
Nézni a gyermekünket, ahogy kisbabából felnőtt lesz, valószínűleg olyan, mint a homokórát figyelni: tudod, hogy lepereg a homok, hiába is szeretnéd megállítani vagy lelassítani, nem lehet. Kisgyermeked minden egyes mérföldköve büszkeséggel tölt el, ugyanakkor ezt azt is jelenti, lezárult egy időszak.
A kisgyermekek ártatlanok és naivak. A világ pedig néha irgalmatlanul nagy és gonosz, és szülőként teljesen normális, hogy félsz, mi lesz, ha erre a gyermeked is rájön és sérül a lelke. Most még magabiztosan hordja a Batman maszkot a boltban, teljesen átszellemülve. Bárcsak olyanok lennénk, mint ő! Bárcsak olyan lenne a világ, mint ők!
Minden egyes nappal egyre nagyobb lesz a gyermeked. A szemed előtt fejlődik, mindegy egyes új szóval, amit elsajátít és minden olyan nappal, amikor higgadtabban viselkedik, egyre távolabb kerül a kisgyermek kortól. Vajon egy édesanya valaha is készen tud állni arra, hogy elengedje a fiatal anyaság és a kisgyermekkor éveit? Valószínűleg mindannyian szívesen abbahagynánk már a pelenkázást, a harcot az itatópoharakkal, az étkezések utáni takarítást, a mindkettőnket kimerítő nyilvános hisztikről nem is beszélve. De a többit megtartanánk. Örökre.
A cikk forrása itt.
Ezt is érdemes elolvasni:
Kapcsolódó cikkek
