Valójában mindkét jelenség hátterében ugyanaz áll. A kisgyermekek még nem tudják szabályozni az érzelmeiket, nem tanulták meg a megfelelő megküzdési és problémamegoldási technikákat, és persze feszegetik a határaikat. Ezek mind teljesen természetes, sőt normális folyamatok, az érzelmi és idegrendszeri fejlődés fontos mozzanatai. Azonban a klasszikus hisztiroham inkább taktikai játszma, míg a valódi érzelmi összeomlás hátterében az érzelmi túlterheltség, túlstimuláltság áll.
Akarom és kész!
Általában nagyon egyszerű “kiváltani” a hisztizést: egyszerűen mondjunk nemet a gyereknek. A dackorszak beköszöntével, az önállósodás kezdetén a kicsi saját maga szeretne dönteni, és rendkívül nehezen viseli el, ha ebben megakadályozzuk. Természetesen, nem lehet mindig, mindenre igent mondani… ám a gyerek folyamatosan próbálgatja, meddig mehet el, mikor jön el az a pillanat, amikor anya vagy apa már megálljt parancsol. A hisztit szinte bármi kiválthatja, az is, ha nem engedjük a gyereket egy veszélyes helyzetbe, de az is, ha megpróbáljuk a megfelelő szokások felé terelgetni (pl. nem engedjük meg neki, hogy ebéd előtt cukorkát nassoljon). A legtöbb gyereknél a hisztinek jól körülírható “forgatókönyve” van, először talán csak nyüszögéssel és sírással fejezi ki a nemtetszését, a végére viszont teljesen behergeli magát, és a földön fetrengve üvolt és csapkod.Különböző trükköket próbálhatunk ki a hiszti ellen. Elkerülhetjük a problémás helyzeteket, elterelhetjük a gyerek figyelmét, de gyakran az az egyik legjobb megoldás, ha nem adjuk be a derekunkat és egyszerűen nem veszünk tudomást a kis hisztibajnokról. A legtöbb gyerek egy idő után feladja, megunja, belefárad… és lassan megtanulja, hogy nem ez a megfelelő módszer az akarata érvényesítésére. Ha azonban engedünk neki – pl. azért, hogy egy kínos helyzetet elkerüljünk -, éppen azt tanulja meg, hogy ezzel a módszerrel manipulálhat minket.
Nem bírom tovább!
Az érzelmi összeomlás nagyon emlékeztethet a hisztirohamra, ugyanúgy sírással, nyüszögéssel, az önkontroll elvesztésével járhat, ám valójában ez egyáltalán nem “tudatos” döntés, a kicsi nem elérni akar ezzel valamit – talán ő maga sem tudja, hogy mit szeretne. Az összeomlás általában a túlstimuláció, a fáradtság, a túlpörgés, az érzelmi túlterheltség következménye. Lehet, hogy annyira dühös, csalódott, kimerült vagy éppen izgatott, hogy már képtelen elviselni a rá zúduló nagy érzelmeket.A szülők sokkal tehetetlenebbek lehetnek egy-egy ilyen összeomlásnál, mert ebben az esetben sajnos nem válnak be a jól ismert trükkök. Segíthet, ha megpróbáljuk megnevezni, azonosítani az érzéseket, ha megöleljük a gyereket (ha jól esik neki), vagy legalábbis biztosítjuk arról, hogy készek vagyunk megvigasztalni. Más esetekben az is jó stratégia lehet, ha kimozdítjuk abból a helyzetből, ami kiváltotta nála az összeomlást. Ha rosszul viseli a zajt, a tömeget, vigyük csendesebb helyre. Egy egyszerű, pl. a taktilis ingerekre ható játék (gyűrögethető stresszlabda) is segíthet, mert így koncentrálhatja a figyelmét.Az idősebbeknél már olyan kifinomultabb techikákat is bevethetünk, mint a mély lélegzés vagy a megnyugtató mantra ismételgetése. A szakemberek szerint emellett az is nagyon fontos, hogy mi, szülők is beszéljünk a saját érzelmi összeomlásainkról. Időnként mindenki érezheti úgy, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok, segíthet a gyereknek, ha látja, nincs ezzel egyedül!
Van, akinek nehezebb
Mindannyian különbözőek vagyunk, így az is egyénenként eltérő lehet, hogyan tudjuk szabályozni az érzelmi kitöréseket. Vannak olyanok, akik “érzelmesebbek”, érzékenyebben reagálnak, így arra is hajlamosabbak, hogy túltelitődjenek.Nagyon fontos, hogy szülőként képesek legyünk kellő empátiával átsegíteni a gyermekünket ezeken a nehéz pillanatokon. Felnőtt fejjel gyakran ostobának, kicsinyesnek vagy éppen banálisnak tarthatunk egy-egy helyzetet, de gondoljunk arra: egy kisgyerek számára ez tényleg komoly probléma, ami teljesen felboríthatja az érzelmeit. Ne toljuk félje a negatív érzelmeket se, ne bagatellizáljuk el a félelmét vagy a csalódottságát!(Cikk forrása: todaysparent.com)Ez is érdekelhet:
- 9 hiba, amit ne kövess el egy totyogó korú gyerekkel
- Már megint hisztizik!
- Nem drámázik, csak túlérzékeny
Kapcsolódó cikkek
