“A legidősebb gyermekem egy fecsegő. Hacsak nem vonja el egy tévéműsor, nagyon gyakran beszél, és mivel most 6 éves, és mélyen érdeklődik a Pokemon iránt, a beszélgetései általában homályos tények körül forognak a kedvenc karaktereiről, ami kevéssé érdekel. A beszélgetései egyszerre teljesen elbűvölőek… és megállás nélküliek. A férjemmel néha azzal viccelődünk, hogy biztosan van egy kötelező napi szószáma, amit el kell érnie” – írja Catherine Pearson, a huffpost.com szerzője.
Megjegyzi, hogy soha nem szeretné, hogy a fia rosszul érezze magát a fecsegés miatt, és nagyon boldog attól, hogy ilyen jól érzi magát, és ennyire beszédes a körükben. “Tudom, hogy hiányozni fognak ezek a beszélgetések, amikor idősebb lesz. De néha – főként amikor mostanában a körülmények miatt a család a szokásosnál sokkal többet van együtt – egy nonstop beszélgetővel intenzív az élet.”
Ahogy neki is, időnként mindenkinek szüksége van egy kis csendes, egyedül eltöltött időre a feltöltődéshez, amit nem egyszerű megoldani, ha van egy állandó kis beszélgető a közelben. “Szeretném a teljes figyelmemet a fiamnak adni, amikor valóban egymással beszélgetünk, de szeretnék egy kevés (nem sok!) békét és nyugalmat a nap folyamán.” Mit lehet tenni ilyenkor? Hogy lehet eltölteni egy kis önálló, csendes énidőt úgy, hogy senki ne bántódjon meg közben?
Legyen egy kifejezés, amivel tudathatod a gyermekeddel, hogy egy kis szünetre van szükséged
Amikor eljutsz arra a pontra, hogy egy kis szünetre van szükséged, azt Aubrey Hargis, szülői és oktatási tanácsadó szerint mindenképpen el kell mondani a gyermeknek. Nem megbántani vagy elfojtani kell az érzéseit – világos és tiszteletteljes módon kell meghúzni a határokat. Ilyenkor segíthet egy bevált kifejezés. Hargis szerint az egyik jól működő mondat, hogy: “Szeretnék erről később többet hallani/megtudni”, vagy a “Fontos nekem, amit mondasz. Szívesen meghallgatlak, amikor befejezem amit csinálok”.
Egy kis gyakorlásra szükség lesz, hogy megértse, de ez rendben van. Végérvényesen azzal, hogy megmondod a gyermekednek, hogy szünetre van szükséged, azt tanítod neki, hogy mit jelent beszélgetni valakivel, ami nem csak arról szól, hogy folyamatosan beszél valakihez.
“Fontos észben tartani, hogy ez az időszak nem csak a nyelvi fejlődés ideje. Ez egy fantasztikus lehetőség arra is, hogy megtanítsuk a tiszteletteljes szociális kommunikációra” – mondta a portálnak Hargis.
Jelezd a beszélgetés későbbi folytatását
Miután elmondtad a gyermekednek, hogy szünetre van szükséged, fontos, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy elérhető vagy a számára, hogy tudja, hogy meghallgatod. Hargis azt javasolja, hogy invitáld a beszélgetés folytatására: “Valami fontosat mondtál nekem. Végeztem a dolgommal, és most szeretnék beszélgetni veled arról, amit elkezdtél.”
Ezzel egyértelművé teszed a számára, hogy hogy foglalkozol vele és meghallgatod, mi jár a fejében, és hogy nem azért vágtad el a beszélgetést, mert nem érdekel téged, amit mondani akar. “Ez növeli a bizalmat, és segít a gyermeknek felismerni, hogy a beszélgetéseknek van eleje és vége is” – mondta Hargis.
Tegyél különbséget a magában beszélés és a beszélgetés között
Teljesen rendben van, ha a kisgyerekek bármely életkorban magukban beszélnek, és egyes kutatások szerint ez előnyös is a számukra. Egy tanulmány megállapította például, hogy a magukban beszélgető óvodáskorú gyerekek általában jobban teljesítenek a motorikus képességeket igénylő feladatokban. A gyerekek ezt a “magán-beszédet” használják arra, hogy megértsék a körülöttük lévő világot és azt, amit éppen csinálnak.
Szülőként – főként kisgyerekes szülőként – kihívás, hogy kitaláljuk, mire kell valóban figyelni. Tegyél különbséget, melyik csevegés a magában beszélés, és melyik az, amelyikre valóban figyelni kell, melyik célja az, hogy valami izgalmasat osszon meg veled.
A csend elismerése – közösen
Hargis gyakran javasolja a szülőknek, hogy közösen gyakorolják a “csend elismerését”. Ennek nem kell állandó dolognak lennie, de tudatosan kell találni olyan időpontokat, amikor csendben együtt lehettek, és elmondani neki, miért fontos ez. “Ez lehet egy olyan egyszerű gyakorlat, mint kimenni a természetbe és hallgatni a madarakat vagy a levelek susogását. Ez segít a gyerekeknek abban, hogy jobban érezzék magukat, ha csendben vagytok közösen, és csupán nonverbálisan kommunikáltok” – mondta.
A csendes idő az általános testi és lelki jólét szempontjából is fontos, számos dologban segíthet a pulzus és a vérnyomás csökkentésétől kezdve, a kreativitás növelésén át az érzelmi kapcsolódásig. Ezért is érdemes már a gyermek fiatalabb korától azt tanítani neki, hogy a csend aranyat ér.
Forrás: huffpost.com
Kapcsolódó cikkek
