Cseppet sem könnyű feladat szülőként objektívnek maradni, és két lábbal a földön állva értékelni a gyermekünk adottságait, teljesítményét. Segíthet a realitás talaján maradni a tudat, hogy azok a szülői dicséretek, amelyek abból fakadnak, hogy családunk legkisebb tagjait különlegesebbnek, kiemelkedőbbnek tartjuk más gyerekeknél, akár kellemetlen következményekkel is járhat.
Ezt a Journal of Social Psychology című lapban megjelent tanulmány is alátámasztja, amelyben kidolgoztak egy olyan skálát is, amely azt méri, mennyire értékeli túl a gyermekét egy-egy szülő. Azok, akik folyamatosan túlértékelik gyermekeiket, túlbecsülik a tudását, intelligenciaszintjét, és tehetségesebbnek látják őket, mint amilyenek valójában.
A szakemberek szerint a szülők ezzel azt szeretnék elérni, hogy gyermekeik kiemelkedőbbek legyenek a többieknél, ez viszont olyan hatásokat okozhat, mint a gyerekek önértékelési zavara, vagy probléma a társas kapcsolatok alakulásában.
Ráadásul ez a szülői hozzáállás fokozhatja a nárcisztikus vonásokat, de gyakoribb, hogy a gyermek zavarba jön a túlzott dicséretről, illetve ha ő maga is felismeri, hogy a képességei alapján ezt nem érdemli meg. Így egy idő után már nem tud eleget tenni az irányában támasztott elvárásoknak, és rosszabb esetben abbahagyja a próbálkozást is.
Egyik fülön be, másikon ki
Arra ráébreszteni a szülőket, hogy a gyermekeik nem intelligensebbek vagy jobbak másoknál, illetve arra utalni, hogy képességeiket csak ők becsülik túl, és a tehetségük, tudásuk reális értékelése jobbat tenne nekik, cseppet sem egyszerű feladat.
A kutatás során megkérdeztek erről iskolai tanácsadókat, akik elmondták, hogy a túlzottan elfogult szülők ezt szinte meg sem akarják hallani, azt pedig szinte felesleges is elvárni, hogy elgondolkoznak majd a dolgon.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
