Nézzünk szembe a tényekkel: sok gyermek azért viselkedik úgy, ahogy, mert úgy érzi, hogy a szülei túlságosan korlátozzák. Megszegik a szabályokat, hogy így tiltakozzanak a szüleik felettük gyakorolt ellenőrzése ellen.
Sajnos nem mindig ismerik fel, hogy a felnőttek által felállított szabályoknak oka lehet. Gyakran az a céljuk, hogy megvédjék őket olyan helyzetektől, amelyek kezelésére életkoruknál fogva még nem állnak készen. A gyerekek ezt nem mindig veszik észre, és bajba kerülhetnek, ha figyelmen kívül hagyják a szüleik által kijelölt határokat
A határok átlépése valódi következményekkel jár
A problémák akkor kezdődnek, amikor a gyerekek olyan döntéseket hoznak, amelyeknek olyan következményei vannak, amelyeket talán el sem tudtak képzelni. Legyen szó drogfogyasztásról, alkoholfogyasztásról és/vagy szexuális tevékenységekről, előfordulhat, hogy a felnőttek perspektívája nélkül hoznak gyerekként felnőtt döntéseket. Sajnos, amikor ez megtörténik, a dolgok rosszra fordulhatnak, és ez gyorsan és néha visszavonhatatlanul megtörténhet.A gyerekeknek már egészen kicsi koruktól kezdve azt mondják, hogy követniük kell a szabályokat. Megmondják nekik, mikor kell iskolába menniük, hogyan kell viselkedniük az iskolában, mikor kell lefeküdniük, mikor kell felkelniük, milyen ételeket ehetnek stb. Gyakran előfordul, hogy a gyermek úgy érzi, hogy a szabályoknak nem mindig van értelme, és amikor felveti az aggályait, ezeket az aggályokat a felnőttek elutasítják. A szülők esetleg merevek a kérdésben, és azt mondják a gyereknek, hogy el kell fogadnia a szabályokat, és be kell tartania őket, függetlenül attól, hogy a gyerek mit érez ezzel kapcsolatban.Ennek eredményeképpen a gyermek dühös lesz, úgy érezheti, hogy diktálnak neki, semmibe veszik a véleményét és érzéseit, ő nem szólhat bele semmibe. A gyerekek úgy tekinthetnek a szabályokra, mint amelyek a szüleik javát szolgálják, és nem az övékét.A tinédzserkorba érve úgy gondolhatják, hogy a szabályok megszegése egy módja annak, hogy kitörjenek a szüleik ellenőrzése alól, és érvényesítsék saját identitásukat. Ily módon a tinédzserek úgy tekinthetnek a dacos cselekedeteikre, hogy azok csak a szüleik által felállított szabályokra vannak hatással. Lehet, hogy nem látják cselekedeteik lehetséges következményeit abból a szempontból, hogy milyen kárt okoznak saját maguknak.
Egy lehetséges megoldás
A kérdés az, hogy mit lehet tenni ez ellen? Hogyan érhetjük el, hogy a tizenévesek megértsék, hogy a határoknak, amelyeket felállítunk számukra, oka van? Hogyan érjük el, hogy komolyan vegyék ezeket a szabályokat, és hogyan álljanak ellen a kísértésnek, hogy megszegjék azokat?Mi lenne, ha már kisgyermekként megbeszélnénk velük a szabályokat, és úgy éreznék, hogy beleszólásuk van nekik is a család szabályaiba? A legtöbb szülő tudatja a gyerekekkel, hogy mit vár el tőlük. Mi lenne, ha kisebb korban úgy éreznék, hogy felhatalmazást kaptak a szabályok megbeszélésére, és képesek lennénk beszélni ezekről? Ily módon remélhetőleg úgy éreznék, hogy beleszólásuk van nekik is család dolgaiba, és ennek eredményeként lenne némi vágyuk arra, hogy azok szerint éljenek.Ha megbeszélnénk a családban a határokat, és beszélgetnénk a gyerekeinkkel róluk, a felhatalmazás érzését adnánk nekik, ami remélhetőleg segítene nekik abban, hogy a szabályokat családi szabályoknak tekintsék, és ne csak a szüleik önkényes határainak. Úgy éreznék, hogy részesei a döntéshozatalnak, és nem csak diktálnak nekik.
Közösen meghozott szabályok
Mi lenne, ha úgy nevelnénk a gyerekeinket, hogy úgy érezzék, nagyobb befolyással rendelkeznek az életüket meghatározó döntések felett? Ez olyan fékek és ellensúlyok megközelítésen keresztül történne, ahol a gyerekeknek felelősséget kellene vállalniuk (távol maradni a bajtól, jó jegyeket szerezni stb.) azért, hogy részt vehessenek a folyamatban. Ily módon a szülők továbbra is képesek lennének a családi határokat kijelölni, a gyermek azonban remélhetőleg jobban részt venne a végső döntésekben. A “szabályok” meghozatala lényegében közös erőfeszítés lenne, és remélhetőleg a gyermek hajlandó lenne elfogadni és betartani azokat.Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy nyilvánvalóan vannak olyan szabályok, amelyeket a szülőknek a gyermek beleegyezésétől függetlenül be kell tartatniuk. Itt inkább olyan szabályokról és határokról beszélünk, amelyeket közösen is megalkothatnak, nyíltan kommunikálva, nemcsak a szabályokat ismertetve, hanem az okokat is megbeszélve. A gyerek így kifejezheti aggályait, a szülei meghallgathatják, ami segíthet neki abban, hogy úgy érezze, hogy bevonják a beszélgetésbe és tiszteletben tartják az ő szempontjait is.Azzal, hogy a gyermekeket már kora gyermekkoruktól kezdve arra neveljük, hogy van némi beleszólásuk az életüket befolyásoló döntésekbe, remélhetőleg hajlandóak lesznek elfogadni a szabályokat, mivel részesei voltak azok kialakításának. A lényeg az, hogy senki sem szereti azt érezni, hogy mások irányítják. Amikor a szülők a gyermekükkel szemben úgy szabják meg a szabályokat, hogy a gyermek nem szólhat bele, gyakran felmerül a lázadás vágya.
- Kapcsolódó: Következetesség – kulcsszó a gyereknevelésben
Ahogy a gyerekek tinédzserekké válnak, természetes, hogy meg akarják teremteni saját identitásukat, hogy kitalálják, kik is ők és mit akarnak az életben. Ezért fontos, hogy a gyerekek úgy érezzék, beleszólásuk van az életükbe. Ha megértik a szabályokat és részt vehetnek a döntéshozatalban, akkor már nem arról van szó, hogy a szülők ráerőltetik akaratukat a gyermekükre; hanem olyan, közösen elfogadott döntésekről, értékrendről, amelyeket a gyermek remélhetőleg tiszteletben tart. Természetesen a végső szót a szülőknek kell kimondaniuk. Azonban ha van némi rugalmasság, akkor a gyermek is úgy érezheti, hogy meghallgatják és tiszteletben tartják őt és a véleményét is.Persze ez sem bombabiztos elv, előfordulhat, hogy a gyerekeknél az érzelmeik kerekednek felül, és figyelmen kívül hagyják a közös szabályokat. Amikor ez megtörténik, fontos, hogy ne reagáljuk túl. Ehelyett ezt tanulási tapasztalatként próbáljuk felhasználni, hogy a gyerek megértse, milyen fontos, hogy betartsa a vállalásait. Azzal, hogy a gyermekeknek beleszólásuk van a családi szabályokba, remélhetőleg megerősödnek, és felismerik, hogy számítanak. Ez jobb döntéshozatalhoz is vezethet, mivel látják, hogy a döntéseik nem csak arról szólnak, hogy megússzanak valamit; arról van szó, hogy mi a legjobb nekik és a jövőjüknek.(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
