Jaj ne, már megint jön a hiszti!
Hisztikezelés-témakörben sok cikk született már, ám a legtöbb mű tanulsága összefoglalható két fő tanácsban: egyrészt az anya maradjon mindig nyugodt, másrészt nem kezelni kell a hisztit, hanem megelőzni. Tehát a gyerek ne legyen éhes, álmos, és adjunk neki választási lehetőséget, hogy formálhassa az egyéniségét.
A helyzet az, hogy a valóságban a gyerekek nem így működnek. Mert amikor a ded üvöltve a földre veti magát a bolt közepén, mert nem kap rágót, akkor állati nehéz úriasszonyként viselkedni, és buddhista nyugalommal figyelni az eseményeket. A gyereket még csak-csak el lehet ilyenkor is viselni, de a többi vásárló elítélő arckifejezését és beszólásait már nehezebben. A legrosszabb, amikor segíteni akarnak, és felajánlják, hogy elverik majd ők a gyereket, vagy hívják a csúnya bácsit, mumust, boszorkányt, aki majd megregulázza ezt a neveletlen kölyköt.
Köszi, nagy segítség volt, mondanám sokszor, de nem teszem. Épp elég a gyerekkel megküzdeni, eszembe sincs még egy háborús frontot nyitni a bámészkodókkal szemben.
Jó tanács az is, hogy kerüljük el a hisztis helyzeteket, de ha mondjuk az én gyerekem minden boltos alkalommal zokogásban tör ki, mert szeretne gumicukrot vagy vicces csomagolású óvszert venni, akkor nem hívhatok minden egyes bevásárlásra bébiszittert. Vagy nagymamát. A helyzetet meg kell oldanom. Ésszel, érvekkel, mókázással vagy erővel. Valahogy muszáj megvenni a reggeli tejet, különben nem eszünk.
A legjobb tanács, amit olvastam, hogy ne vegyük magunkra a hisztit. Ez nem személyes, nem ellenünk irányul. Olyan ez, mint valami természeti csapás, ami jön-megy, ahogy kedve tartja. Vannak családok, ahol szinte mindig süt a nap, és ők sosem fogják megérteni, hogy lehet az, hogy másoknál minden lépésnél vulkánok robbannak. Többgyerekesek előnyben. Ők már tudják, hogy kinek ez jutott, kinek az.
Persze némi felkészüléssel lehet csökkenteni a károkat. A következetesség tényleg segít. Legalább otthon, amikor nem kell a nézőkkel is megküzdeni, menjünk át a másik szobába, amikor kitör a balhé. Próbáljuk megmutatni, hogy minket ez nem érdekel. Addig semmiképpen se tegyük meg, amit kér, ameddig nem tudja nyugodtan kérni. A hiszti nem lehet eszköz, hogy elérjen valamit. Ha nem tud beszélni, mutogasson, ha tud, akkor pedig kérje szépen. Ezt meg lehet követelni.
Szakértők szerint a boltos jeleneteknél egyszerűen fel kell kapni a gyereket, és ki kell vinni a parkolóba, a mosdóba, a kocsiba, ahol kitombolhatja magát. De – és ez a fontos – amikor befejezte, akkor vissza kell vinni, és be kell vele fejezni, amit elkezdtünk. Ebből majd megtanulja a gyerek előbb-utóbb, hogy a hiszti nem változtatja meg a világot.
De ami még fontosabb, hogy öleljük át. Persze először el fog lökni, és talán megpróbál megütni is, ahogyan dühösen csapkod. De ez nem számít. Akár hisszük, akár nem, a hiszti a gyereknek a legijesztőbb. Ilyenkor azt érzi, hogy nem tudja magát kontrollálni, és azt gondolja, hogy rossz gyerek. Ez nagyon kellemetlen érzés. Nem véletlen, hogy amikor megnyugszik, rongybabaként omlik az ölünkbe, és nagyon hálás, hogy megmentettük saját magától.
Sajnos minket, szülőket senki sem ment meg, és előfordulhat, hogy az egész napossá nyúló nyávogás megviseli az idegeinket. Ha nem bírjuk tovább, a legjobb, ha elszámolunk tízig, mielőtt reagálnánk, veszünk néhány mély lélegzetet, és ha még mindig túl nagy a nyomás, egyszerűen hívjunk fel egy másik felnőttet, és borítsuk rá a bánatunk. Ha a vonal másik oldalán lévő is anya, akkor pontosan érteni fogja, hogy mi játszódik le bennünk, és ha sikerül megtalálni a dolog humoros részét, mert az mindig van, akkor egy kis nevetésnél nincs jobb feszültségoldó. Utólag ugyanis még a kacsás eset is vicces. Legalábbis társaságban mindenki nevetni szokott rajta.
Kapcsolódó cikkeink:
- Hisztilógia: nagy igazságok a hiszti kapcsán
- Ha hisztis a baba
- Nem, nem, nem! – Így kezeld a hisztit!
- Nem szeretlek! Csúnya vagy!
Kapcsolódó cikkek
