Azonban a különleges közös idő elsikkadhat, ha túl sok a zavaró tényező, még akkor is, ha a szülő és a kisgyermek a nap nagy részében együtt vannak.
Milyen jelei lehetnek annak, ha a kisgyermeked több közös, kettesben töltött időt igényel veled?
Drámai változások a viselkedésében
Tim Carter, a Discovery Tree Academy gyermekfejlesztési központ tulajdonosa elmondta a Romper.com portálnak, hogy az ő tapasztalata szerint a nyilvánvalóbb jelek egyike arra vonatkozóan, hogy a gyermek több különleges, kettesben töltött időre vágyik, a viselkedésében történt drámai változások. “Szolgáltatóként gyakran szinte egyik napról a másikra azt vesszük észre, hogy egy jól működő csoportban dolgozó gyerekek átváltanak arra, hogy nem akarnak részt venni, sőt, szándékosan szeparálják el magukat a csoporttól” – magyarázta a portálnak.
Ez megtörténhet otthoni környezetben is, ha a kisgyermek hirtelen elkerüli a testvéreit, a háziállatokat, a családtagokat, vagy veszekszik velük – ez azt jelenti, hogy több közös időre lehet szüksége.
- Kapcsolódó: Így kapcsolódhatsz könnyedén gyermekedhez
Probléma a tevékenységek közti váltáskor
Carter szerint gyakoribb és indokolatlan érzelmi kitöréseket tapasztaltak a gyerekektől, akiknek több különleges, együtt töltött időre volt szükségük, amikor egyszerűbb feladatokat végeztek, vagy egyik tevékenységről a másikra kellett váltaniuk. Ilyen érzelmi kitörések például a megmagyarázhatatlan sírás, sikoltozás vagy kiabálás ezekben a jelentéktelenebb helyzetekben, vagy az elzárkózás a felnőtt elől.
Kisgyerekkori hiszti
Néha nehéz megkülönböztetni a például csalódottság vagy fáradtság, stb. okozta hisztit attól, amikor a kisgyermek azt szeretné kifejezni, hogy több kettesben töltött időre van szüksége a szülővel. Dr. Sarah Schaffer-DeRoo gyermekorvos szerint, ha a kisgyerekeknek nincsenek meg a megfelelő nyelvi képességeik ahhoz, hogy kommunikálni tudják, mire van szükségük, akkor hisztizhetnek, vagy rosszul viselkedhetnek. Így szeretnék elnyerni a szülő figyelmét.
A kisgyermekkori hiszti a figyelemfelkeltő viselkedés kategóriájába sorolható, amely a gyermek fejlődésének normál része. Ez a magatartás valamilyen kielégítetlen igényt jelez, legyen szó a szülői figyelemről, az éhségről vagy az alvásigényről.
Agressziót mutat mások irányába
Ha a kisgyermek úgy érzi, hogy nem tölt elég minőségi időt a szülőjével, akkor akár a körülötte lévőkön is kitöltheti az érzéseit. A bölcsődei vagy óvodai pedagógustól kezdve a testvéreken át a szülőig bárki lehet a célpont ilyenkor. Carter szerint lehet, hogy egy gyermek például “gonoszan viselkedik” egy másik gyerekkel, akivel egyébként szeret időt tölteni. Vagy olyat tesz vagy mond a pedagógusnak, a szülőnek, ami máskülönben nem jellemző rá.
Változás a kommunikációban
Ha a gyermek egy kicsit nagyobb, és már kommunikálni tudja az érzéseit, Carter szerint hallani lehet, hogy olyan módon osztja meg a nézőpontját események vagy az életében történt tapasztalások kapcsán, amely úgy tűnik, hogy “meghaladja az életkorát” egy ekkora gyermeknél.
Regresszió
Az érzelmi szorongás sokatmondó jele lehet a regresszió, amely Carter szerint a szülőktől, illetve a bölcsődei és óvodai pedagógusoktól is külön figyelmet igényel.
Függetlenül attól, hogy a regresszió a szobatisztasággal, az alvási szokásokkal vagy éppen az érzelmek kontrollálásával jár-e, fontos, hogy ezt pozitív figyelemmel kezeljék, hogy az elvesztett képességeket visszanyerje a kicsi.
Dr. Catherine Athans házassági és családterapeuta szerint ezek a viselkedések szégyenérzetről is árulkodhatnak valamivel kapcsolatban. Ilyenkor érdemes beszélni a gyermekkel az elmúlt napok történéseiről, hátha félreértett valamit. Legyél türelmes. De ha a viselkedés továbbra is fennáll, érdemes beszélni a gyermekorvossal is.
Mit lehet tenni, ha több közös időt igényel a gyermek?
Az egyértelmű válasz, hogy több időt kell vele tölteni, igaz? Ezt azonban néha könnyebb mondani mint megtenni – különösen, ha valaki otthonról dolgozik is, több gyermeket nevel, az otthoni feladatokat is végzi. Főként, ha több gyermekkel is meg kell találni az alkalmat a kettesben töltött minőségi időre.
Dr. Schaffer De-Roo szerint hasznos lehet arra törekedni, hogy minden gyermekükkel a nap vagy a hét meghatározott időpontjában töltenének együtt időt. Ez a kiszámítható, rutinszerű időpont segít, hogy a gyermek előre tudja, mikor számíthat a közös időre.
Az együtt töltött idő során jó, ha a szülő csak a gyermekére tud koncentrálni, és semmi nem vonja el a figyelmét. “Öleld meg. Puszild meg. Tervezz be a napba különleges időpontokat a játékra. Énekelj vele. Olvass neki. Játssz vele” – teszi hozzá Dr. Athans. “Mondd el gyakran a gyermekeidnek, hogy különlegesek. “Mondd el nekik, hogy büszke vagy rájuk, és örülsz, hogy téged választottak a szülőjüknek.”
Kapcsolódó cikkek
