– Hány éves vagy, Böbe?
– Négy vagyok.
– A barátaidról szeretnék beszélgetni. Anya mondta, hogy Kari régóta a barátod.
– Kari lány, sokat van velünk, nálunk is alszik sokszor. Beszélgetünk mindig. Rágja a körmét ő is, mint én.
– Miért rágja?
– Mert szereti rágni. Olyan íze van, mint az anyatejnek. Van egy barátja, a Tutu. A Tutu fiú, és már kiválasztotta, hogy a Karit fogja elvenni feleségül. Vitt neki virágot. Tudja, hogy a Kari nagyon jó lány, mindig megteszi, amit az anyukája mond. Kari néha veszekszik Cingával.
– Cinga is a barátod?
– Cinga, Sasa és Pirtu unokatestvérek. Lányok, együtt játszanak meg összevesznek. Úgy tudnak megnyugodni veszekedés után, hogy valaki megvigasztalja, megöleli, megpuszilgatja őket. Ha hisztis vagyok, akkor jön a Kari, és megvigasztal, mert én is akkor nyugodok meg.
– A barátaid gyerekek?
– Igen… Nem. Karinak volt kisbabája is. Tutu a férje, és szerelmesek. Ha a Kari anyukája elmegy otthonról, akkor az apukája vigyáz rá, és játszanak. Velem is szokott a Kari játszani a babáimmal.
Böbe életében két éve jelent meg Kari, majd néhány napra rá megérkezett Tutu, végül csatlakozott a három képzelt unokatestvér is, benépesült a gyerekszoba. Ha valami foglalkoztatja a kislányt, a kérdés megjelenik a képzelt barátok körében is. Így lett szerelmes Tutu Kariba, és kisbabájuk is született. Ha Böbe összekülönbözik a hús-vér barátnőivel, akkor Cinga, Sasa és Pirtu is veszekednek, aztán szépen elrendezik a dolgot egymás közt, és szent a béke. Ha Böbe valami furcsával, ijesztővel találkozik, megvitatja Karival, kiókumlálnak valami megnyugtató választ, és Böbe már azt tálalja anyának, végül jót beszélgetnek róla.
Tele velük a világ
Amikor Böbe elkezdett Kariról mesélni, a rokonok riadót fújtak: Böbét azonnal bölcsibe kell íratni, mert közösséghiánya van, sőt, kezeltetni kell. Szerencsére a szülők egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy a pici lány teljesen egészséges, legföljebb az átlagnál élénkebb a fantáziája. A pszichológusok egy része máig úgy gondolja, hogy a képzelt barát hiányos valóságérzést, sőt neurózist jelez.
Egy pár éve készült felmérés azonban azt bizonyítja, a gyerekek 65 százalékának van képzelt barátja, csak éppen nem biztos, hogy a felnőttek orrára köti a létezését. Az ovisoknál sokszor valódi játékszer: plüsscica, maci vagy a baba kap személyiséget. Az iskolásokat inkább láthatatlan barátok kísérik, kiskamaszok akár egész országokat, világokat találnak ki, térképpel, lakókkal, uralkodókkal, csatákkal.
A felmérés során nem találtak arra utaló jeleket, hogy a képzelt társak által körülvett gyerekek bárhogyan kilógnának a sorból. Kicsit több közöttük az egyke és a testvérsorban legnagyobb. Ezek a gyerekek általában kedvelik a társaságot, szó sincs arról, hogy folyamatosan visszavonulnának fantáziavilágukba.
„Mintha”-kapcsolatok
– Jaki egy „helókittis”, rózsaszín dobozban lakott, és olaszországi nyaralásunk egyik estéjén jelent meg először – meséli Jean Orsi, újságíró kolléganőnk. – Éppen vacsorázni készültünk, amikor a kislányom, Jázmin megkérdezte, hogy Jaki is velünk ehet-e. Akkor azt hittem, valamelyik olasz kisgyereket szeretné meghívni, akivel délután játszott. Mint kiderült, Jaki láthatatlan kiscica, éppen olyan, mint Hello Kitty, csak kicsit maszatosabb, virgoncabb, és persze olyan, akire minden turpisságot rá lehet kenni.
Jaki ettől kezdve törzshelyen ült az asztalunknál, és rózsaszín dobozkát kapott, amiben alhatott. Jázmin több órát is képes volt azzal tölteni, hogy Jakival rajzolgatott, vagy éppen mesélt neki. Számtalanszor váltam fültanújává, amint Jakit oktatgatta, mit szabad és mit nem egy magafajta bátor kiscicának. Természetesen Jakit mindenhová magunkkal kellett vinnünk, nemegyszer el is késtünk miatta, mert állítólag nehezen vagy éppen bal lábbal kelt fel. Jaki, Kari és a többiek éppen olyan érzelmeket váltanak ki kis gazdájukból, mint az igazi barátok.
A gyerekek pontosan tudják, hogy képzeletbeli társakról van szó, de amikor velük játszanak, tökéletesen beleélik magukat a helyzetbe – úgy, ahogy mi egy izgalmas film alatt borzongunk, vagy éppen könnyeket ejtünk egy megható regény lapjai fölött. A kicsiknek a képzelt barát remek lehetőséget ad arra, hogy gyakorolják a számukra érdekes, ismeretlen helyzeteket. A gyerekek két- és hatéves koruk között alkotják meg elméletüket arról, „hogyan működik” a többi ember gondolkodása, milyenek lehetnek mások vágyai, érzései.
Képzelt társak segítségével a kicsi biztonságos közegben gyakorolhatja a társas helyzeteket, kísérletezhet, és saját magát is jobban megismeri. Akinek képzelt barátja van, jobb érzékkel ki tudja találni, hogy mit gondolnak, mit éreznek az igazi világban, és ennek hatására mit tesznek az emberek. Vagyis nem a neurózis kerülgeti ezeket a gyerekeket, hanem éppen ellenkezőleg: az átlagosnál jobban tájékozódnak a valódi világban, az emberi viszonyokban.
Búcsúzunk
– Egyszer aztán eltűnt Jaki alvósdoboza, hiába kerestük kétségbeesetten apával. Rettegve vártuk, mikor veszi észre Jázmin, s már azon gondolkodtunk, honnan szerezhetnénk be egy új alvóhelyet, ami kiköpött mása az előzőnek, amikor gyerekem angyali mosollyal az arcán megszólalt: „Anya, Jaki elment haza, azt mondta, majd néha eljön és meglátogat. Nekiadtam a dobozkáját, ugye nem baj?” Jaki fél éve költözött el tőlünk, s azóta se híre, se hamva…
Irány a világhír!
Léteznek híres képzelt barátok is. A Brontë testvérek (Emily és Charlotte híres író lett) megalapították a képzeletbeli Verdopolist, majd köré szerveztek egy országot, Angriát, és mellette Gondal királyságát, államfőkkel, miniszterekkel, katonákkal, udvarhölgyekkel, háborúkkal, felkelésekkel.
Joanne Harris Csokoládé című regényében a hatéves Anouk barátja Papucs, a nyúl. A filmváltozatba kenguru került, akit Pantofülnek hívnak.
És végül egy hazai, feledhetetlen mű: Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánokcímű meseregényében Bruckner Szigfridé, a kiérdemesült cirkuszi oroszláné a főszerep.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
