Hiszen csak azzal szemben meri kiengedni indulatait, akinek biztos a szeretetében. Átmenetileg szinte törvényszerű, hogy a kiszabaduló kis lurkó “leereszt”. Az egész napos gyerekzsivajban és ingerekben elfárad.
Készüljünk fel erre a helyzetre. Ne vele intézzük a vásárlást és más, türelmet igénylő intéznivalókat, ne menjünk zsúfolt helyekre. Szenteljük a bölcsi utáni órát csak neki. Ne siessünk! Öltöztessük lassan, kényelmesen, egy-egy mondókával, énekkel kísérve.
Ha lehetőségünk van rá, sétáljunk hazafelé egy parkon át, nézegessünk meg együtt egy érdekes fát, házat, álljunk meg a kiskutyánál, építkezésnél, és beszélgessünk a látottakról. Ha tömegközlekedéssel járunk, próbáljunk láthatatlan falat vonni magunk köré és énekelgetni, beszélgetni, kinézni az ablakon és figyelni milyen a város.
Hazaérve tartsunk babauzsonnát: igyunk együtt mézes teát, vagdaljunk fel gyümölcsöt, répát, terítsünk meg a gyerekszobában a babának, macinak is. Nézegessünk képeskönyvet, ültessük ölbe a kisgyereket, és csak ilyen kedves szertartások után lássunk neki otthoni teendőinknek. Ezek után biztosan szívesen “segít” a kicsi is.
A vele töltött időt valóban a gyerekkel töltsük, figyeljünk a jelzéseire, segítsünk neki a pihenésben. Ne a tévé elé ültessük, hogy még több inger érje, ne pörgessük föl, inkább próbáljuk meg lelassítani és nyugalmat teremteni körülötte.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
