Egyéves kor körül a délelőtti és délutáni alvást egy kora délutáni váltja fel. Ha ez idővel későbbre tolódik, este is később kell lefektetnünk, és az esti ceremóniát jobban elnyújthatjuk. Ez akkor jó megoldás, ha a kisgyerek csak ilyenkor találkozik az apjával, és a család tévézés nélkül tölti az estét.
Ha a szülőknek este egyéb elfoglaltságuk van, és a kicsit korábban szeretnék ágyba dugni, ajánlatos elhagyni a délutáni alvást. A lefekvés előtti egy óra legyen csak a gyereké! Ilyenkor ne hagyjuk, hogy rádió, tévé, telefon zavarja meg együttlétünket. Valahányszor felugrunk a kicsi mellől, mindannyiszor a bizonytalanságát növeljük: hova megy, visszajön-e anya. Győzzük meg, hogy vele vagyunk, nem megyünk el.
A hancúrozós játékot üldögélős kövesse, majd képeskönyv-nézegetés, halk éneklés. Vonjuk ölünkbe, ringassuk lassú ütemre, de vigyázzunk, a fel-alá sétálgatás kellemetlen teherré válhat, ha megnő a súlya! Hasonlóan rossz ötlet, ha a kakaóval, teával, gyümölcslével teli cumisüveget beadjuk neki a rácsos ágyba. Árt a fogainak, és később nehéz lesz megválni tőle. Akármennyit is énekeltünk, “beszélgettünk”, eljön az ágyba tevés pillanata.
Pszichológusok szerint jobb, ha még ébren tesszük le, és a kicsi egyedül alszik el. Így megelőzhetjük a később nyűggé váló szokások kialakulását (például: feküdj, ülj mellém, ne menj ki). A kicsik szeretik, ha minden este egyformán zajlik, ezért szánjunk időt a megszokott forgatókönyvre, ám lefektetés után maradjunk következetesek. A vízivást, pisilést előtte intézzük el. Hagyjunk égve egy kis fényt, ha szükséges.
Vannak, akik jól elalszanak, ha legalább látják anyát, ilyenkor ne csukjuk rájuk az ajtót! Általánosságban véve igaz, hogy a gyerekek semmiből sem szeretnek kimaradni, ezért saját álmosságukkal is dacolnak. Győzzük meg a kis kíváncsit, hogy semmi érdekes nem történik: üljünk le a kislámpa alá úgy, hogy láthasson, olvassunk, varrogassunk, vasaljunk.
Ha közben énekelgetünk, halk zenét hallgatunk, megnyugtatjuk anélkül, hogy újra és újra odamennénk hozzá. Minél türelmetlenebbül sürgetjük elalvását, annál jobban ellenáll. Sokszor ezért dőlnek dugába esti terveink. Ha egy-két hónapot rááldozunk a lassú, ráérős lefektetésre, kisgyerekünk ellenkezés nélkül, nyugodtan fog ágyba menni.
Ahogy növekszik és fejlődik, esetleg új módszert kell kidolgoznunk. Ha esti cirkuszok adódnak, gondolkodjunk el azon, mit hiányol, mi lehet a baja.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
