Mielőtt gyerekeid születtek volna, ideális esetben viszonylag ritkán kerültél konfliktushelyzetbe másokkal. Lehet, hogy bosszankodtál a főnököd, a munkatársaid miatt, de napi nyolc óránál többet nem töltöttél velük, és közben jó eséllyel meg tudtál szökni legalább egy ebédszünetre.
Szüleiddel, testvéreiddel is kedvedre való távolságot alakítottál ki eddigre, a barátaidat magad válogatod, a szerelmedet pedig végképp. Vele a konfliktusok előbb-utóbb vagy szépen elsimultak, vagy ha végképp nem sikerült közös nevezőre jutni, hát szakítottatok. Ráadásul a legnagyobb lángolás idején, amikor a nap huszonnégy órájában együtt voltatok, sem okozott problémát, hogy félrevonulj fél órára egy könyvvel, ha arra volt igényed.
No de most. Mióta anya lettél, szinte sosem vagy egyedül. A konfliktusok száma is jelentősen megnőtt, és megoldásukon nem két ember dolgozik, hanem egy. Te. A gyermeked pedig tőled várja a megoldást. Ha valami nem megy, akkor duplán nem fog menni. És ez rémesen frusztráló. Természetesen jó esetben a párod is beszáll a saját megoldási javaslataival, amikor éppen otthon van. De az esetek többségében egyedül vagy a problémákkal.
Győzd le a haragod!
Reggel öt óta fent vagy, próbálod elcsitítani a picit, hogy az apjuk és a nagyobb még aludhasson egy kicsit. Ha felébredtek, reggeli. A nagy nem kéri a kenyeret, a kicsi kiköpi a tejpépet. Mindketten visítanak, amikor az apjuk elmegy, majd téged kezdenek rángatni, amikor a reggeli után rendbe szeretnéd tenni a konyhát. Előveszel valami játékot, amivel nyersz öt percet – a pakoláshoz. Hogy aztán remekül összevesszenek, és a nagy kiabálva, a kicsi bömbölve próbáljon meggyőzni arról, hogy neki adj igazat.
Valakin csattanni fog
Ismerős? Ugye milyen nehéz ilyenkor nem kiabálni? Ezt elérni azonban meglehetősen nehéz feladat. Ha ugyanis csak simán visszafojtod a dühödet, akkor máshol és máshogyan, de valahol utat fog találni magának. A boltban egy idős néni megkérdezi, hogy a két zsemléjével eléd állhat-e a sorban – hangosan kikéred magadnak a szemtelenségét. Vagy a gyermektelen barátnőd panaszkodik, hogy egy hete nem tudott eljutni a konditerembe – rávágod, hogy te fél éve, és lecsapod a telefont. A férjed fél órával később ér haza – olyan patáliát csapsz, hogy a szomszéd is meghallja.Ezek közül egyik sem hangzik túl jól, ugye? De akkor mit tudsz tenni?
Ismerd fel, mi bosszant igazán!
Egy nyugodtabb pillanatodban próbáld végiggondolni, mik azok a konfliktusok, amelyek a leginkább kiborítanak. Ha segít, ezeket akár le is írhatod. Szinte biztos, hogy jól megfogalmazható lesz a napnak az a néhány pontja, ami különösen kiborít, és a nap további részét is feszültséggel tölti el. Például idegesít, hogy órákig tart az öltözés, mielőtt elindultok valahova, vagy kiborulsz azon, hogy ebéd közben mindig elszaladnak, és csatatérré változtatják az asztalt és az egész konyhát.Ha ezeket felismerted, már célzottan tudsz dolgozni azon, hogy a kedved szerint alakíts rajtuk. A legbosszantóbb helyzetek megoldása után pedig váratlanul sokkal jobban viseled majd például azt, hogy a filctollakra nem kerül vissza a kupak, vagy hazaérkezés után sáros lábbal trappolnak be a konyhába.
Nevess magadon!
Rémesen frusztráló újra meg újra elmondani ugyanazt, miközben láthatóan nem sok hatást érsz el vele. Könnyen azon kaphatod magad, hogy igazad (és sértettséged) teljes tudatában őrmesterként dirigálod a gyerekeidet, és olyan csip-csup dolgokat élsz meg katasztrófaként, amiken kívülállóként nevetnél. Próbálj meg tehát minél többet nevetni, és észrevenni a helyzetek humoros oldalát is!Ha sütés közben a drága gyermeked kiborítja a lisztet, és ő maga is tetőtől talpig lisztes lesz, próbáld észrevenni, hogy ez mennyire vicces, és vidd el a tükörhöz, hogy ő is nevethessen magán. Nem mindig megy könnyen, de sokat segítesz ezzel magadon és rajtuk is.
Lépj hátrább!
A nevetés is segít abban, hogy kilépj a helyzetből, és ne frusztráljon annyira. De ha ez nem megy, akkor fizikailag is hátraléphetsz. Kisebb gyereket tegyél a járókába nyugodtan öt percre, amíg te kiszellőzteted a fejed a szomszéd szobában, nagyobbakat akár a tévé elé is leültethetsz ennyi időre, természetesen csak nekik való mesefilmre. Ezzel nem jutalmazod az adott viselkedést, hanem eléred azt, hogy kiszakadjatok a frusztráló helyzetből. Nagyobb gyerekkel természetesen mindig beszéld meg utólag, mi zavart téged, és próbáljatok közösen megoldást találni.
Lélegezz mélyeket!
Ha nagyon elragadtak az indulataid, segíthet a lehiggadásban a tudatos légzés is. Belégzés alatt számolj magadban körülbelül hétig, kilégzés alatt körülbelül tízig. Ismételd el ezt legalább háromszor, és érezni fogod, ahogy a légzésritmusod lassulásával te magad is megnyugszol.
Mélyítsd és halkítsd a hangod!
Minél mérgesebb vagy, annál hangosabban és magasabb hangon kiabálsz. Próbálj odafigyelni arra, hogy a normál beszédhangodhoz közelíts hangerőben és hangmagasságban is. Minél inkább sikerül elérni, hogy a hangod nyugodt legyen, annál nyugodtabbá válsz te is.
Kérj segítséget!
Ha van otthon más felnőtt, amikor úgy érzed, hogy elfogyott a türelmed, kérd meg őt, hogy átmenetileg vegye át tőled a gyerekeket. Ha pedig úgy érzed, egy adott problémával rendszeresen nem tudsz megbirkózni, ne szégyellj tanácsot kérni! Gyerekes barátnőktől, az édesanyádtól, a párodtól, de akár egy pszichológustól is kérhetsz segítséget, ha úgy érzed, kifogytál az ötletekből.
Ne vádold magad, ha kiabáltál!
Természetesen az a legjobb, ha sosem emeled fel igazán a hangod, de időnként előfordulhat, hogy minden törekvésed ellenére kiabálásba torkollik a konfliktus. Nem árt, ha ilyenkor újra végiggondolod, mivel tudod ezt elkerülni a jövőben. Hosszan rágódni és önmagadat vádolni azonban nem érdemes. Ha önvád nélkül tudod elfogadni a saját tökéletlenségeidet, és lépésről lépésre küzdesz meg velük, ezzel a saját gyerekeidnek is kiváló példát mutatsz önmaguk elfogadására.
Figyelj az ablakra!
A sors igazságtalansága, hogy amikor kedvesen és halkan beszélsz a gyerekeiddel, az – jó esetben – nem hallatszik ki. Ha úgy érzed, mindjárt felrobbansz, vess egy pillantást az ablakra! Lehet, hogy már a szomszédok gondolatától is visszafogod magad – és ezzel mindenki csak nyer.Ahogy közeledik a tavasz, egyre többször nyitjuk ki az ablakokat napközben is. Így a szomszédok is egyre többször kapnak lehetőséget arra, hogy belehallgathassanak a családunk életébe – ha kiabálunk. Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
