A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Műsorfigyelő és elemző főosztálya online felmérést készített (2013. augusztus-szeptember), mely a 16 éven aluli gyermeke(ke)t nevelő szülőket célozta. Kutatásunk a kiskorú eltartottal rendelkező családok, illetve az eddig kevésbé vizsgált, három év alatti gyerekeket nevelő szülők televíziózási szokásait térképezte fel, illetve arra kérdezett rá, hogy milyen eszközökkel lehetne megkönnyíteni a szülők gyerekprogram-választását. A felmérés azonban nem reprezentatív, mivel az online kérdőív kitöltése önkéntes volt. Összesen 937-en válaszoltak a kérdésekre.
3 év alatt maximum egy óra
Az eredményekből megállapítható, hogy a három éven aluli gyermeket nevelő szülők többsége egy órában maximalizálja a televízió előtt tölthető időt. A legkisebbek 22 százaléka azonban naponta 1-3 órát is tévézhet, míg csupán 20 százalékra tehető azon gyerekek aránya, akik nem találkoznak semmilyen formában a képernyővel. A 7-11 éveseknél már markáns eltérés tapasztalható, a szülők közel fele (44%) nyilatkozott úgy, hogy gyermekük 1-3 órát tévézik, igaz, kicsivel többen voltak azok, akiknek csak egy óra engedélyezett (46%).
A szülők többsége ennek ellenére úgy véli, gyermeke(i) nem tölt(enek) túl sok időt a képernyő előtt. Érdekesség, hogy azon szülők körében, akik három éves vagy annál fiatalabb gyermeket nevelnek, a 30-60 percnyi tévézés még elfogadhatónak számít.
DVD és M2 a sláger
A három éven aluliak 78 százaléka néz tévét, videót vagy DVD-t (33%-uk DVD/videót, 21%-uk televíziót, 24%-uk mindkettőt). Csupán valamivel több, mint egyötödük (22%) nem nézett még életében televíziót. Ennek alapján elmondható, hogy 10-ből 8 kisgyermek találkozott már tévés műfajokkal. A DVD-t és videót nézők többsége még csak a második életévét töltötte be.
A gyerekműsorokat kínáló csatornák közül a legkisebbek szülei az M2-t nevezték meg gyermekeik kedvenceként, ezt követte a Minimax, majd a JimJam, mely kifejezetten a bölcsődés korosztály számára kínál programokat. A dobogós médiaszolgáltatók sorrendje az idősebbeknél sem változott számottevően.
A gyermekek közel kétharmada már egy-három évesen rendszeresen tévézett. A szülők szerint ötéves korára már minden gyermek kivétel nélkül figyelemmel kísért egy-egy televízióadást. A tévéző bölcsődések 81 százaléka meglehetősen gyakran (naponta, hetente többször) ül le a készülék elé. Az adatok alapján a bölcsődés korúak több mint 26 százaléka egyévesen, illetve 30 százalékuk kétévesen vált rendszeres tévézővé. Ugyanez a szám a jelenlegi 12-16 éveseknél jóval alacsonyabb volt. A mostani kamaszoknak egyévesen még csupán a 6 százaléka tévézett, kétévesen pedig a 16 százaléka.
Gyenge szülői kontroll
A szülők többsége (49%) számára a műsorszám zsánere a döntő elem, míg 40 százalékuk a kiskorúra hagyja a műsorválasztás jogát. Csupán a minta több mint egyharmadára jellemző (36%), hogy a szülő együtt tévézik a gyermekével. Mindezek azt mutatják, hogy a szülői kontroll gyenge, és kevés információval rendelkeznek a korhatári jelölésekkel, illetve a káros tartalmakkal összefüggésben. Az eredmények azért is elgondolkodtatóak, mert a válaszadók határozott igényüket fejezték ki a körültekintő műsorválasztást megkönnyítő, segítő szolgáltatások/alkalmazások iránt.
Minden negyedik gyereknél előfordul, hogy egyedül televíziózik. Ez az arány a hétvégenként, illetve alkalomadtán magukra hagyott gyermekekkel együtt eléri a 73 százalékot is.
Bizonyítottan nagy hatás
Azt az elképzelést, amely vitatta a televízió kisgyermekekre gyakorolt direkt hatását, több tanulmány és felmérés is megcáfolta az elmúlt években. A három év alattiak bizonyítottan kitüntetett figyelmet szentelnek a bekapcsolva hagyott készüléknek, nem beszélve a kifejezetten erre a célra gyártott speciális programokról. A fentieket egy 2010-ben végzett kutatás is igazolta, melynek során 72, 12-18 hónap közötti kisgyermek reakcióit vizsgálták a televíziózás tükrében.
A babák oktató DVD-t néztek egy hónapon keresztül, majd a kísérleti idő lejártával ellenőrizték a tudásukat. Az ASP (Association for Psychological Science) című folyóiratban megjelent cikk szerint a legkisebbek valós tudásról adtak számot, még ha ez el is maradt a hagyományos tanítási módszerek hozta eredményektől, melyet a kontroll csoporton végeztek.
További érdekes kimutatást hozott a tanulmány a szülők véleményét illetően. Azok a szülők, akik maguk is kedvelték a DVD-n vetítésre került programokat, inkább meg voltak győződve annak jótékony hatásáról, és azt gondolták, hogy gyermekük profitál a látottakból. Sok esetben egyes műsorszámok tartalmi korlátozását és hatósági ellenőrzését a lineáris médiaszolgáltatásban az teszi szükségessé, hogy még gondos szülői felügyelet mellett sem zárható ki teljes bizonyossággal ezen tartalmi elemek káros hatása. Számos tanulmány ajánl életkornak megfelelő műsorokat, amelyek segítenek az óvodásoknak a nyelvtanulásban, ugyanakkor sokkal kevesebb kisbabára összpontosító tanulmány készült. A sorozatosan készülő bébi-műsorok és az újabbnál újabb baba csatornák megjelenése nincs arányban a róluk szóló kutatásokkal, így az ártalmak, illetve a felmerülő veszélyek miatt a kiskorúak védelmét akkor is biztosítani kell, ha a szülő gondossága esetleg nem megfelelő.
A válaszadók több mint 80 százaléka szerint a televízió bővítheti a gyerek ismereteit, közel 60 százaléka szerint pedig nyelvtanulásra ösztönözhet, továbbá a szókincset is fejlesztheti (45%). A szülők mindössze 5 százaléka gondolta úgy, hogy a televíziózásból semmi előny sem származik. A válaszadók többsége (74%) üdvözlendőnek értékelte azt a felvetést, hogy a médiaszolgáltatók a gyerekeknek kifejezetten ajánlható műsorokról tájékoztatást nyújtsanak számukra a jövőben.
Kapcsolódó cikkek
