Menjen-ne menjen? Vajon nem fog törést okozni az életében, hogy bölcsődébe adom? Nem lenne jobb neki inkább, ha otthon maradhatna velem?
Ugye ismerős kérdések ezek?
Amikor a bölcsődét választjuk
Virág Krisztina, aki kisgyermeknevelő-szakmai vezetőként dolgozik egy bölcsődében úgy tapasztalja, hogy a szülők kilencven százaléka már azzal a szándékkal érkezik az intézménybe, hogy gyermekét mindenképpen bölcsődébe szeretné adni. Ennek nagyon egyszerű racionális oka van: a szülő vagy már dolgozik, vagy vissza kell térnie a munka világába. Emiatt sajnos nincs is választási lehetősége, hogy otthon maradjon a kicsivel.
Ne legyen bűntudatunk!
Gáspár-Kocsis Kata, tanácsadó szakpszichológus ugyanakkor megnyugtat minden dilemmázó szülőt: ne legyen bűntudata amiatt, ha a bölcsi mellett dönt!. Szülőként valamennyien a legjobbat akarjuk gyermekünknek, akár bölcsődébe adjuk, akár otthon maradunk vele.
Kata egyébként úgy véli, hogy nem valószínű, hogy ideális esetben bármiféle hátrány érné a gyermeket.
Mit jelent az ideális eset? Kata ezt a következőkben foglalja össze:
- a gyermek kellőképpen fel van készítve a bölcsire,
- a beszoktatás is megfelelően elő van készítve,
- a beszoktatás üteme nem túl gyors,
- a gondozók kellőképpen érzékenyek a gyermekek igényeire, és jó kapcsolatot tudnak velük kialakítani.
Emellett fontos, hogy a szülők is felkészüljenek lelkiekben az elválásra. Ha a szülő rosszul éli meg az elválást, esetleg bizonytalan, akkor azt a gyermek is megérzi, és valószínűleg nehezebben szokik be a bölcsibe.
“Azt gondolom, hogy az otthoni környezet a mérvadó. Ha a bölcsőde mellett is tudnak a szülők minőségi időt tölteni a gyerekkel, akkor szerintem nem származik hátránya a korai intézményesülésből” – hangsúlyozza a szakember. Károsnak inkább azt gondolom, ha egyesek ítélkeznek, bűntudatot keltenek mások élethelyzete, döntése miatt. Ehelyett inkább el kellene fogadni, hogy mindenkinek más megoldás lehet jó“.
Virág Krisztina szerint, amikor egy szülő a bölcsődei ellátás mellett dönt, fontos, hogy érezze, hogy minden kisgyermeknevelő szeretettel fogadja a gyermekét, és mindent megtesznek azért, hogy egyéni igényeiket figyelembe véve fejlődhessen. Náluk például “saját gondozónő” rendszer alkalmazásával biztosítják az állandóságot, ezáltal több figyelem jut egy-egy kisgyerekre.
Bölcsi egyenlő közösségi élmények?
Míg van, aki személyes meggyőződése miatt inkább az otthonmaradás mellett dönt, mások úgy vélik, hogy a bölcsődei élet nagy pozitívuma, hogy közösségi élményt ad.
Vekerdy Tamás pszichológus maga is úgy vélte, hogy a második életév betöltése után kimondottan serkentő a bölcsőde.
Gáspár-Kocsis Kata szerint a kortársak közege valóban fejlesztően tud hatni a gyerekekre. A bölcsiben a kicsik másfajta társas interakciókban vesznek részt, mint ha otthon csak a szülővel lennének. A bölcsinek köszönhetően elkezdenek hasonló korú gyerekekkel is kapcsolatba lépni, meg kell tanulniuk alkalmazkodni másokhoz, együttműködni a gyerekekkel és a gondozókkal is. A bölcsődében sokszor könnyebben tanulnak meg új viselkedési formát (pl. a szobatisztasággal kapcsolatos tennivalók), ha azt egy másik kisgyerektől látják.
Általában kétéves kor körül kezd a gyermek jobban önállósodni- hangsúlyozza a szakértő. Ilyenkor már jobban képes eltávolodni a szülőktől, nyitottabb más gyerekek társaságára is, és ebben az életkorban már könnyebben képes betartani az intézmény szabályait is a gyermek.
Minden gyermek egyedi
Ugyanakkor minden gyermek más és más, és csak szülője ismerheti legjobban, így a szülő kompetenciája eldönteni, hogy bölcsődébe adja-e a gyermekét-vallja a tanácsadó szakpszichológus.
Tartsuk szem előtt, hogy minél kisebb a gyermek, általában annál jobban igényli a testközelséget a babusgatást. A kötődés szempontjából nagyon szenzitív a 6-12 hónapos korig tartó időszak, a szeparációs szorongás pedig 18-24 hónapos korig is eltarthat. Ilyenkor még nehezebb lehet a beszoktatás.
Ha gyermekünk érzékenyebb, előfordulhat, hogy a túl sok inger megterhelő lehet számára. Ilyenkor – ha megoldható – inkább csak fél napot töltsön bölcsiben a gyermek. Emellett érdemes olyan intézményt választani számára, ahol kevesebben vannak, és nagy tér áll a rendelkezésre bent és kint is.
Nagyon fontos érzékeltetni a gyermekkel amennyire csak lehet, hogy a szülő vissza fog jönni, nem tűnik csak úgy el-javasolja Kata. Segítség lehet egy átmeneti tárgy (kedvenc plüssállat, alvós rongyi, cumi), ami megnyugtathatja a szülőtől távol is.
Maradjak vele otthon?
Milyen pozitívumai lehetnek annak, ha a gyermekkel otthon maradnak? Ha a szülő úgy dönt, hogy nem adja bölcsibe gyermekét, akkor tovább mélyülhet a kapcsolatuk, és egy biztos közeget nyújthat a világ felfedezéséhez – véli a pszichológus. Mindenképpen előny, hogy a szülő sokkal több figyelmet tud fordítani egy-két gyermekre, mint egy bölcsődei gondozó a 10-15 gyerekre. Ahogy pedig nő a gyermek, egyre több mindenbe be lehet vonni (pl. egyszerűbb házi munkákba), ami növelheti az önállóság érzését.
Az otthonmaradás egyedüli hátránya talán csak az lehet, amikor nem saját meggyőződésből marad otthon a szülő a gyermekkel, hanem például környezeti nyomásra. Ha ugyanis egy édesanya számára a folyamatos otthonlét megterhelő, akkor nem biztos, hogy szenzitíven tud reagálni a gyermekre. Ez pedig nem ideális egyikőjük számára sem.
Akik megtalálták az egyensúlyt
Ha dilemmáid lennének bölcsi-otthonmaradás témában, javaslom, hogy lapozd fel a Nem harap a spenót című könyvet, amely a francia anyák nevelési stílusáról szól. Míg nálunk ugyanis előszeretettel törnek pálcát azok felett, akik bölcsibe adják gyermeküket, addig Franciaországban az a normális, ha az anya a saját kikapcsolódására is fordít időt. Még akkor is, ha esetleg otthon van. Számukra ugyanis fontos, hogy az életük minden területén harmónia legyen.
Kapcsolódó írásaink:
Kapcsolódó cikkek
