Nagyon egyszerű a magyarázat: a gyerekek azért szeretik az ismétlődő dolgokat, például ugyanazt a történetet újra és újra meghallgatni, mert megnyugtatja őket, biztonságot nyújt, és mert ismerősek számukra. A waldorf-óvodákban éppen ezért több héten át ugyanazt a mesét mesélik az óvónők mindennap és nem szokott előfordulni, hogy ezt nehezményezik a gyerekek.
Ez az ismétlődés, ritmikusság határozza meg – optimális esetben – a kisgyerekek mindennapjait is: ugyanakkor kelnek, ugyanazok a rítusok vannak reggelente, mindennap elmennek az óvodába, és így tovább. A következetes rutinok segítenek a kisgyermekeknek értelmet adni a világnak, és biztonságban érzik magukat, ha tudják, mi következik. Például egy kisgyermek, aki tudja, hogy a játékidő mindig a reggeli után következik, megnyugodhat és élvezheti az étkezést, ahelyett, hogy azon aggódna, mi fog később történni.
Az ismétlés lényeges része a tanulásnak is, a dalok, rímek vagy a mese mondatainak ismétlése, újra és újra olvasása.
Bár felnőttként unalmasnak tűnhet ugyanazokat a könyveket olvasni, ugyanazokat a játékokat játszani és ugyanazokat a dalokat énekelni, az ismétlések segítik a kisgyermekek fejlődését, például a szókincs gazdagodása terén.
Azon a napon, amikor gyermeke képes lesz felmászni a játszótéri létrán, észreveheted, hogy újra és újra iszonyú energiával megy vissza a létrához. Vagy újra eljátsszák ugyanazt a jelenetet a babáikkal, megetetve és lefektetve őket. Azt is észreveheted, hogy a szerepjátékok a saját napi rutinjukat tükrözik. Ez a nap eseményeinek feldolgozásában is sokat segít nekik.
Kép: Getty Images
Forrás: verywellfamily.com
Kapcsolódó cikkek
