Donna Fish amerikai szerző szerint a gyerekek hat különböző típusba tartozhatnak, ez pedig nemcsak azt befolyásolhatja, hogy mit, mennyit és hogyan esznek, de arra is választ adhat, hogy miként lehet őket egy kicsit irányítani.
A nyaggatós
A nyaggatós folyamatosan bizonyos ételeket kér (általában édességeket), függetlenül a napszaktól vagy attól, hogy éhes-e vagy sem, meg persze attól, hogy mit is tálaltak fel neki. Erős akaratú, az étkezésekre a rengeteg huzavona és erőfitogtatás a jellemző.
Hogyan kezelhetjük? Határozzunk meg egyértelmű szabályokat, például arról, hogy mennyi és milyen csemegét lehet enni, de azt engedjük meg neki, hogy ő döntsön arról, hogy mikor eszi meg ezeket. Gondolkozzunk el azon, miben engedhetünk egy kicsit, milyen esetekben lehetünk kevésbé szigorúak.
Az időhúzós
Néhány gyerek nehezen “áll át” egyik tevékenységről a másikra, vagyis nehezen hagyja abba a játékot, amikor vacsorázni hívjuk, és utána legalább olyan nehezen fejezi be az evést. Ezek a gyerekek általában szeretik az ételek ízét, állagát, ezért hajlamosak lehetnek arra, hogy akkor is egyenek, amikor már teljesen jóllaktak – akár addig, míg rosszul nem lesznek.
Hogyan kezelhetjük? Vezessünk be olyan tevékenységeket, amelyek egyértelművé teszik a gyerek számára, hogy valami új kezdődik: terítsük meg és szedjük le közösen az asztalt, vonjuk be a mosogatásba vagy az elpakolásba.
A válogatós
A válogatós gyerek csak néhány ételt hajlandó megenni, nem akar újakat megkóstolni, érzékenyen reagálhat a színekre, szagokra vagy éppen textúrákra. Ez általában nem baj (és a legtöbbször ki is növik), de ha más problémát is észreveszünk rajta, például megkésett beszéd- vagy mozgásfejlődést, mindenképpen konzultáljunk a gyerekorvosunkkal!
Hogyan kezelhetjük? Engedjük meg nekik, hogy saját maguk határozzák meg, hogy mennyit kívánnak enni, és ne essünk kétségbe, ha kevesebbet esznek, mint amennyit mi megfelelő mennyiségnek gondolunk (egyeztessünk azonban az orvosunkkal, hogy nincs-e valamilyen hiánybetegsége)!
A “fehérevő”
Vannak olyan gyerekek, akik utálják a színpompás ételeket, és csak olyasmit esznek, ami fehér vagy bézs – minél jellegtelenebb az íze, a külseje vagy illata, annál jobb. Igyekeznek kerülni az erős ízeket, és nem szívesen kísérleteznek.
Hogyan kezelhetjük? Keressünk olyan ételeket (zöldségeket, gyümölcsöket vagy akár olajos magvakat), amelyek beleilleszthetőek abba a csoportba, ami a gyermekünk számára még elviselhető. Egyeztessünk a gyermekorvossal arról, milyen vastartalmú multivitamint adhatunk a gyermeknek (bár szerencsére elég kicsi az esélye annak, hogy komolyabb hiánybetegség alakuljon ki a kicsinél).
A hullámzó
A hullámzó típusba tartozó gyerekekre az a jellemző, hogy napokig szinte semmit nem esznek, aztán hirtelen komoly mennyiséget tüntetnek el a tányérjukról, így igyekszenek “behozni” azt az időt, amikor alig ettek valamit.
Hogyan kezelhetjük? A saját megnyugtatásunkra 2-3 hétig vezessünk étkezési naplót, és írjunk fel mindent, amit a gyermekünk eszik. Ebből egyértelműen láthatjuk, hogy valószínűleg pontosan annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van.
A nassolós
Nagyon gyakori a kicsik körében, hogy egyszerűen nincs türelmük leülni enni: esznek egy-két falatot, aztán felpattannak és rohannak tovább, mert minden érdekesebb, mint az evés. Egy-két óránként azonban megéhezhetnek, de akkor is csak minimális mennyiséget esznek. Az ebbe a típusba tartozó gyerekek figyelmét könnyű elterelni.
Hogyan kezelhetjük? Ügyeljünk arra, hogy a kicsi tényleg azért egyen, mert éhes, és nem azért, mert unatkozik – és mi se használjuk az ételt a megnyugtatás eszközeként, még akkor sem, ha aggódunk, hogy egyébként nem eszik eleget.Bármely típusba tartozzon is a gyermekünk, ne feledjük: a kicsik folyamatosan változnak! Sokkal fontosabb, hogy a közös étkezések nyugodtak és vidámak legyenek, ne pedig az állandó veszekedés színterei.(Cikk forrása: achildgrows.com)Ez is érdekelhet:
- 6 tipp, hogy végre rávedd a gyereket az evésre
- 5 dolog, amit ne mondj a gyereknek az asztalnál
- Trükk, ha nem akar zöldséget enni a kicsi
Kapcsolódó cikkek
