A takarítás még akkor is borzasztó, időrabló és kilátástalan, ha valamiféle jutalommal kecsegtet – de csak nekünk, felnőtteknek! Gyerekeink hajlamosak mindent kissé léhán felfogni. Talán ezért van az, hogy oly kevéssé tisztelik a lakás tisztaságát és rendjét. Ez viszont nagyszerű lehetőséget ad a kezünkbe, hogy egyfelől szórakoztatóvá tegyük a takarítást, másfelől pedig elültessük bennük az igényesség csíráját. Hátha kifakad és szárba szökken – nem járnak úgy, mint mi, akik csak azért takarítunk, mert tudjuk, hogy muszáj, mert belátnak az utcáról, megszól az anyós, továbbá rémes betegségeket lehet elkapni a kosztól, és olyan macerás ilyen időben orvoshoz járni.
Használjuk ki őszinte és ártatlan kíváncsiságukat – nyomjuk a porszívót a kezükbe! Nos, ehhez előbb kétségkívül össze kell szedni néhány – ezer – dolgot a földről, de ilyenkor játsszuk azt, hogy mi vagyunk a nagyfarkas, járjuk végig négykézláb a lakás összes zegét-zugát (remek tornagyakorlat a hát- és farizmoknak!), és kicsinyeinknek hordjuk a farkasfészekbe az “ennivalót” azzal, hogy rejtsék el télire. Kétségkívül csak hároméves kor fölött jön be a dolog – és kamaszokkal se próbálkozzunk, mert igen hamar körberöhögnek. Apropó, kamasz. Ha valaki tud valami biztos receptet arra, hogyan lehet rávenni egy tizenévest, hogy legalább akkor szedje össze a szemetet a szobájában, ha az amúgy már magától is kijönne, és sírva belevetné magát a kukába, szóljon, mert tehetetlennek érzem magam.
Ha már összegereblyéztük a földről azt a hat tonna gyerekjátékot, lassan alkalmas lesz a terep arra, hogy porszívózzunk. Játsszuk azt, hogy a gonosz porcicák csellel elfoglalták a lakást – és bizony nekünk, bátor vitézeknek kell őket elűznünk. Szerencsére segítségünkre siet a porszívószörny, aki természetesen egy elátkozott királyfi, és egy harapással akár két ellenséget is el tud tüntetni. Adjuk tehát a gyerek kezébe a porszívót – minden négyzetméter, amit felporszívóz, tiszta nyereség. Ne legyünk maximalisták. Legfeljebb másnap is nekirugaszkodunk.
Árvizesdit is lehet játszani (panelban, átázásveszélyes emeleti lakásokban azért óvatosan!), semmi más nem kell hozzá, csak a felmosó felszerelés, és máris jöhet a vad áradat, amely végigsöpör a kövezett helyiségeken. Fokozhatjuk a dolgot, ha megfelelő öltözéket húzunk – búvárruha? Nekem egyszer bejött, bár kétségkívül igen kínos volt, amikor vízipipával, úszószemüvegben nyitottam ajtót a postásnak (azóta inkább a szomszédnál hagyja a leveleimet).
A széthagyott zoknik is állandó gondot okoznak. Ha nem ezért, akkor azért, mert nincs meg a párjuk. Ha megvan, akkor lyukas. Rendezzünk tehát zoknipárosítási versenyt. Hát ez majdnem olyan, mint a porszívószörnyes játék. Nekem nagyon bevált, hogy versenyt írtam ki a gyerekek közt: aki több zokninak talál házastársat, az kaphat egy szelet finomságot ebéd után. Igaz, ehhez több gyerek kell… Ha csak egy van, kénytelenek leszünk magunk is beszállni.
További megjegyzés: kamasz gyerekeim egy szépnek igazán nem nevezhető napon úgy döntöttek, SOHA többet nem keresik zoknijaik párját, hanem szándékosan felemást vesznek fel. Én meg magyarázkodhatom az iskolákban, vagy állhatom a szülőtársak furcsa pillantásait. Utóbbit lehet, hogy azért, mert rajtam is felemás zokni van?
Ha a zoknik rendben vannak – hmm… – jöhet a ránctalanítás. Nos, ez nem épp egy reklámklip. Minálunk például a vasalás álneve. A gyerek megkeresi a ráncot a ruhán, amit el kell tüntetni – én meg kivasalom. Így talán nem annyira lélekölő ez a munka. Egyébként dehogynem – ráadásul az eredménye még kevésbé maradandó, mint a porszívózásé…
Nos, miután az ablak is tiszta – ezt igen kockázatos gyerekre bízni, ezért mi mozizni szoktunk: a gyerek leül, és kritikai megjegyzésekkel illeti az üveg átláthatóságát -, nagyon fontos pillanat következik el a család életében. A rendé és tisztaságé. Ilyenkor minden körülmények között üljünk le pár percre, és szemléljük áhítattal teremtményünket. Oly mulandó szegény! Öt perc múlva úgyis kiömlik valami, beállít egy sáros lábú egyén – és máris kezdhetünk mindent elölről.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
