Amíg a játszótér két oldaláról méregetitek egymást, könnyen úgy tűnhet, hogy “az a másik anyuka” valamit sokkal jobban és sokkal magabiztosabban csinál. Vagy azért, mert lám, jut ideje arra, hogy gondosan összeválogassa a ruháit a játszótérre is (bezzeg te örülsz, ha nem pizsamában lépsz ki az ajtón). Vagy épp azért, mert szemmel láthatóan annyira élvezi még a homokozást is a gyerekkel (amit te ki nem állhatsz), hogy a ruháival sem törődik.
Ha viszont szóba elegyedtek, nagyon hamar kiderülhet, hogy alig különböztök egymástól. Ő is éppúgy tanácstalan és bizonytalan időnként, mint te, csak lehet, hogy más helyzetekben hagyja el a magabiztossága, mint téged.
“Akkor költöztünk a mostani lakásunkba, amikor a harmadik gyerekemet vártam” – meséli Rita. “Igazi olaszos nagycsaládban nőttem fel, öt testvérem van, és mi is hasonlóan terveztük az életünket a férjemmel, legalább négy gyereket akartunk. Boldogan láttam, hogy a szomszédasszonyom szintén gyereket vár. Az első lépcsőházi beszélgetésünk azonban kicsit fagyosra sikerült.”
Szakemberek szerint nem csak a saját lelki békédet biztosítod be azzal, ha megtanulsz elfogadóan beszélgetni a környezetedben lévő többi anyukával. Ha a világra rácsodálkozó gyermeked azt látja, hogy a tiédtől eltérő véleményeket is figyelmesen meghallgatod, és könnyen kifejezed az elismerésedet másoknak, ezzel az ő önbizalmát és problémamegoldó képességét támogatod meg biztos alapokkal.
“Ő talpig sminkben vonult valahova, és amikor elkezdtem lelkendezni, hogy de jó, együtt babázunk majd, ő hidegen válaszolt, hogy hát igen, és eltűnt. Hetekig puffogtam magamban, hogy micsoda öntelt liba lehet, de aztán valahogy erőt vettem magamon, és áthívtam kávézni, lesz, ami lesz alapon. Kiderült, hogy hosszú éveket vártak, mire nagy nehezen összejött a baba, és amikor találkoztunk, épp egy speciális ultrahangvizsgálatra ment, mert azt hitték, baj van.
Azóta kiderült, hogy minden rendben van a picivel, de ő heteken keresztül azon mérgelődött, mennyire tapintatlan is vagyok, persze könnyű nekem, csak úgy potyogtatom a pulyákat… Most már mindkettőnk kisfia megszületett, és azt hiszem, nagyon jó barátnők lettünk. Pedig rengeteg mindenről más a véleményünk, de mindketten rajongunk a finom kávékért, és imádunk nagyokat röhögni – ez minden vitán átsegít.”
Cicaharc a neten
Amíg elhiszed, hogy rajtad kívül mindenki más roppant magabiztos édesanya, könnyen azon kaphatod magad, hogy akár élőben, akár a virtuális térben egy tipikus “cicaharc” közepén találod magad. Ismeretlen ismerősöket próbálsz meg- és legyőzni a hüvelyi szülés kontra császármetszés, a szoptatás kontra tápszerezés vagy éppen az együtt- vagy különalvás közismert csataterein.
Ha azonban sikerül kitörnöd a versengés, irigykedés, pletykálkodás ördögi köréből, és őszintén érdekelni kezd, vajon a másik mit és miért csinál másképp, a legőszintébb beszélgetések közepén találhatod magad.
“Kis korkülönbséggel szültem meg a lányaimat, és az első pár hónap nagyon fárasztó volt velük” – meséli Andi. “Gyakorlatilag elvesztem a gyerekek körüli teendők között, voltak napok, amikor egyetlen perc sem jutott önmagamra. Eleve úgy indultam neki az anyaságnak, hogy tökéletesen akarom csinálni, és – ma már tudom – ebben az időszakban kissé túlzásba vittem. Tandem szoptattam a két gyereket, természetesen velünk aludtak a nagyágyban, imádtam őket – de kezdtem becsavarodni.”
Ha úgy érzed, egy tipikus parttalan vita közepébe keveredtél, két apró trükkel egész gyorsan átfordíthatod a beszélgetés hangulatát. Amit furcsának, érthetetlennek találsz, kérdezd meg, és próbáld megérteni. Amit pedig irigyelsz a másiktól, egyszerűen dicsérd meg. Magad is meg fogsz lepődni, mennyire hatékony mindez. Szinte biztos, hogy beszélgetőtársad is örömmel átveszi a pozitív beszédstílust. Ha mégsem, és esetleg nyíltan kritizálni kezd, ne védekezz rögtön! Mondd neki, hogy köszönöd az észrevételeit, és majd elgondolkozol rajtuk.
“Ekkor regisztráltam egy internetes fórumon, ahol a kisebbik lányommal egyidős gyerekek anyukái csevegtek egymással. Két perc alatt egymásnak feszültünk egy anyatárssal, aki mindenben ellentmondott nekem. Ő programozott császárral szült, saját kérésre, és csak az illendőség kedvéért szoptatott hat hétig. Hetente többször is írtam a fórumra, és Katával mindig megtaláltuk egymást. Szívből utáltam. Aztán valaki fórumtalálkozót szervezett, ahol személyesen is megismerkedtünk – és meglepő módon roppant szimpatikusak lettünk egymásnak. Átbeszélgettük a délutánt, és kiderült, hogy mindketten kényszeresen törekszünk a tökéletességre, kórosan maximalisták vagyunk – és mint az ilyen emberek általában, nagyon rosszul viseljük, ha valaki nem ért egyet velünk. Személyesen nem találkoztunk azóta, mert messze lakunk, de az internetes beszélgetéseink teljesen megváltoztak. Továbbra sem értünk egyet szinte semmiben, de ebből viccet csinálunk, és nem harcot. Sokkal jobban érzem magam ettől.”
Új baráti kör
De nem csak a közös babázásból alakulhatnak ki váratlan barátságok, hanem a régi barátságok is új színezetet kaphatnak attól, hogy mindannyian szépen lassan anyákká lesztek. És ehhez még az sem feltétlenül szükséges, hogy a gyerekeitek egykorúak legyenek.
Pokol Zsuzsi nem bízta a véletlenre a megfelelően támogató anyakör kialakulását. “Három lányom van, és már az első megszületése után úgy éreztem, nagyon nagy szükségem lenne a kis barátnőim támogatására, de ekkor még csak a szokásos módon találkozgattam velük: a gyerekekkel együtt jöttek hozzám néha, vagy én mentem valakihez” – meséli.
“Aztán amikor a legkisebbem is megszületett, szépen elmondtam minden anyuka barátnőmnek, hogy egy anyakört szeretnék létrehozni. Az eleje furcsa volt, mert ők nem ismerték mind egymást, csak engem, és a forma is szokatlan volt, hogy csak azért jövünk össze, hogy magunkról beszélgessünk.
Bár mindenkinek az anyaság most a fő témája, de végül női körként fogalmaztuk meg magunkat, jelezve, hogy a többi női szerepünkre is figyelni szeretnénk. Most már több mint egy éve összejárunk, és elképesztő erőt merítünk ezekből a találkozásokból. Nem csak én, mindenki. Nagyon örülök, hogy vagyunk egymásnak, hatalmas lépéseket, változásokat mertem meglépni a támogatásukkal, ami egyébként biztosan nem sikerült volna.”
Ezt is érdemes elolvasni:
Forrás: Kismama - Babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
