Paula Kuka művészete akkor kapott igazán nagy lendületet, amikor második gyermekével hazamentek a kórházból a szülést követően. Az anyuka korábban is szeretett volna saját vállalkozásba kezdeni, de mivel a két gyerek mellett nem akarta kitenni magát az ügyfelekkel járó stressznek, úgy gondolta, saját projekten kezd el inkább dolgozni. “Egyszerűen soha nem jutottam el oda, hogy friss bejegyzéseket írjak a babanaplóba, pedig szerettem volna megörökíteni néhány fontos mérföldkövet. Így elhatároztam, hogy inkább illusztrációkat készítek a mindennapokról, a gyerekeim legboldogabb pillanatairól, na és persze a káoszról” – mesélte Paula az indulásról.
Időközben azonban eltolódtak a hangsúlyok. Az egyik legelső illusztráció ugyanis, amit megosztott a közösségi médiában, azt a belső küzdelmet ábrázolta, miszerint az anyukának szüksége van ugyan néha egy kis szabad térre, egyedüllétre, de akkor annyira hiányzik neki a gyermeke, hogy a ruháját szagolgatja. Erre a rajzra annyi pozitív visszajelzést kapott, hogy azt követően saját szemszögéből, az anyák mindennapi tapasztalatairól és érzelmeiről készítette illusztrációit.
Paula legtöbb rajzában a humor kap főszerepet, de ezzel együtt szinte minden illusztrációja elgondolkodtató. Saját bevallása szerint a legtöbb reakciót például arra képre kapta, ami egy magányos édesanyát ábrázol, aki éjjel is a kisbabáját szoptatja. “Az éjszakák, amikor magányosnak érzed magad” – olvasható a kép felirata. Aztán egyre tágul a kör, és láthatjuk, hogy másutt is ott vannak a virrasztó édesanyák. Az utolsó képen a felirat: “De nem vagy egyedül.” Saját bevallása szerint Paula erre a rajzra rengeteg édesanyától kapott megindító és hálás üzenetet.
Ahogy maga az ausztrál művész meséli, kifejezetten izgul, mielőtt egy-egy új alkotását megosztaná, hiszen fontosak számára a visszajelzések. “A közösségi média könyörtelen és ijesztő hely tud lenni, de szerencsére a negatív kommentek elkerülnek. Sokkal inkább azt látom, hogy édesanyák, akik még soha nem találkoztak, támogatják és biztatják egymást az illusztrációkhoz fűzött kommentekben, ami csodálatos.”
Paula számára elsődleges céllá az vált, hogy rajzai által segítse az édesanyákat. “Egy dolgot biztosan megtanultam az illusztrációim által, hogy az anyaság mennyire egyetemes. Ugyanazokkal az érzelmi frusztrációkkal küzdenek az anyák a világ minden táján, és a humoros, boldog pillanatok is univerzálisak. Szeretném, ha az anyák megtudnák, hogy nincsenek egyedül. Szeretnék mosolyt csalni az arcukra, amikor inkább sírni lenne kedvük, szeretném segíteni őket, hogy leszámoljanak a nyomással és a bűntudattal, ami a társadalom, a család, vagy éppen a saját maguk által felállított elvárásokból ered. Azt akarom, hogy a szülők tudják, hogy csak azért, mert néha túl nehéznek és fárasztónak érzik a mindennapokat, még nem szeretik kevésbé a gyermekeit“ – vallja.
(via)
Kapcsolódó cikkek
