A Peter Pan, avagy a szomorú gyermek szerzője, Kathleen Kelley-Lainé magyar származású. 1948-ban kellett elhagynia hazáját, tanulmányait Kanadában végezte, 1977 óta Párizsban él és dolgozik. Könyve a legmagasabb szinten művelt tudományos ismeretterjesztés, és az ismert mese szellemi-lelki tartalmának kibontása, egyben őszinte és mély önelemzés. 1992-ben, első megjelenése után az esszé-toplista élére került Franciaországban. A könyvet 2011-ben az Oriold és Társai Kiadó jelentette meg újra magyar nyelven.
A könyv Peter Pan (Pán Péter) jelképpé vált alakján keresztül mutatja be azoknak a lelkivilágát, akik valamiért képtelen felnőni. A valóság helyett ők elképzelt Sohaországukban élnek, ahol tetteiknek nincs következménye. Gondoljunk csak Michael Jacksonra, aki éppen Neverlandre (azaz Sohaországra) keresztelte birtokát, vagy a Peter Pan történet számos filmes feldolgozására (Walt Disneytől Spielbergig és tovább). Mit mond sokunknak ez a történet, hogy ekkora a sikere? Ezzel is foglalkozik a könyv.
Az élete fekete és fehér
A felnövésre való képtelenség külön nevet is kapott a pszichológiában, és nem meglepő módon Pán Péter szindrómára keresztelték el. Manapság egyre többen kerülnek szembe azzal, hogy gyermekük nem akar kiröpülni a családi fészekből, nehezen kezd önálló életet, vagy éppen párjuk az, aki „egy nagy gyerek”, ami számos konfliktust okoz a kapcsolatukban. Mi lehet emögött? A szerző pszichológus, így a lélek rejtelmei felől közelíti meg a kérdést.
Kora gyermekkorban a baba és az édesanyja szimbiotikus egységet alkot. Ezt az egységet a végtelen kiszolgáltatottság fenyegeti, hiszen a csecsemő élete szó szerint anyjától függ. A világ ekkor csupán kettősségekben létezik: enni vagy nem enni, élni vagy meghalni, félni vagy örülni stb. Később a kisgyermek megtanulja, hogy a világ nem csak ebből a kettősből áll, illetve nem csak kétféle szélsőséges érzés létezik.
A sokféle ellentétes érzés, az ambivalencia elleni védekezés eszköze a tudatalatti, ahogy a szerző leírja, mint egy doboz, amibe bizonyos nemkívánatos érzéseinket gyermekként eldugjuk. Viszont a „doboz” tartalmának óriási hatása van az életünkre, a felvállalt érzéseinkre, még ha ezzel nem is vagyunk tisztában. A felnövésre képtelen gyermek nem tudja kinyitni ezt a dobozt, és feltárni annak tartalmát. Megreked a koragyermekkori kettősségben.
Önmagunk megértése, érzéseink és tetteink felelősségének felismerése, az élet örömeinek és árnyoldalának együttes elfogadása – talán ezek azok a kulcsmozzanatok, amelyek a felnőni képtelen személyekből valamiképp hiányoznak.
A szerző önmaga is szembenéz elveszett gyermekkorával, és J. M. Barrie, a Peter Pan kitalálójának tragikus élettörténetét is ismerteti az olvasóval. Így aki nemcsak az érthető pszichológia, hanem a személyes élettörténetek iránt is fogékony, az is örömmel forgathatja Kathleen Kelley-Lainé Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyvét.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek
