Kisgyerek

Pillecukor teszt: a gyerekek türelmesebbek, ha a jó hírük forog kockán

Meglepő eredményre jutott egy tanulmány, amely során a pillecukor tesztet ismételték, némi változtatással.
2020. Október 29.
Pillecukor teszt: a gyerekek türelmesebbek, ha a jó hírük forog kockán (Fotó: Getty Images)

Sokan ismerik a marshmallow, magyarul pillecukor tesztet, amely az óvodások azon képességét méri, mennyit tudnak várni a jutalomra. A kutatók azt tapasztalták, hogy az, meddig hajlandók várni a gyerekek, meglepően jól előre jelzi a különféle életkimenetelüket, mint az iskolai végzettség, a szociális kompetenciák vagy a stresszel szembeni ellenálló képesség.

A teszt egyértelműen olyan tényezőt fog meg, amely jelentős mértékben formálja a gyermek jövőjét. De mi lehet pontosan a háttérben? Olyan képesség, amely az intelligenciához vagy a belső kognitív kontrollhoz hasonló, esetleg a teljesítmény valamilyen egyéb mögöttes tényezője – például a támogató otthon, ahol a gyermek bizalmat tud kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy várjon a jutalomra?

A lehetséges magyarázatok listája hosszú, és egy új, a Psychological Science című folyóiratban megjelent tanulmánynak köszönhetően kapott egy meglepő kiegészítést is – írja a Research Digest.

Fengling Ma és munkatársai, a Zhejiang Tudományos-Műszaki Egyetemtől (Zhejiang Sci-Tech University) felfedezték, hogy a gyerekek teljesítménye radikálisan javulhat a pillecukor teszten, ha azt gondolják, a társadalmi megítélésük, jó hírük forog kockán – ez a hatás pedig már 3 éves korukban jelentkezik.

Ez eredeti, az 1970-es években a Stanford Egyetemen (Stanford University) végzett kísérletben az óvodásokat egy olyan szobában hagyták, ahol volt valamilyen finomság, süti vagy pillecukor, és valamilyen kevésbé ízletes nassolnivaló. A gyerekeknek a következőt ajánlották: ha várnak 15 percet, megehetik a finomságot, de ha a várakozás túl hosszú, a kísérlet vezetőjével visszahozathatják a nassolnivalókat – azonban ebben az esetben csak a kevésbé finomat kaphatják meg.

A teljes, 15 perces várakozás kihívást jelent, főként, ha a nassolnivaló képét még mutatják is a gyerekeknek. Az eredeti kísérletben átlagosan alig több mint 3 percet vártak a gyerekek. A legutóbbi tanulmány szerint pedig a várakozás ugyanolyan nehéz volt a mostani résztvevők, egy kínai város több mint 270, 3-4 éves óvodás gyermeke számára.

A kísérlet résztvevőit arra kérték, válasszanak egy azonnali jutalmat (egy színes matricát vagy sütit), vagy várjanak 15 percet, dupla jutalomért. A gyerekek kevesebb mint 25%-a tudta türelemmel kivárni a 15 perc leteltét. Azonban amikor változtattak két körülményen, és azt mondták a gyerekeknek, hogy a teljesítményük hatással lesz a jó hírükre is – a pedagógusuk vagy egy barátjuk megtudja, meddig vártak a jutalomra -, ez az arány jelentősen megnőtt. Amikor a gyerekek úgy tudták, a teljesítményükről egy barátjuk is tudomást szerez, 40%-uk várta meg a 15 perc leteltét, míg amikor azt hitték, hogy a pedagógusnak számolnak be erről, közel 70%-uk.

Az eredmények azért is érdekesek, mert azt nem említették a gyerekeknek, hogy a hosszabb várakozás lenne az elvárt magatartás. Helyette a gyerekek megértették, hogy a türelem a társadalmilag pozitívabban értékelt tulajdonság. Érdekes az is, hogy amikor a gyerekek azt hitték, a pedagógus tudja majd meg az eredményüket, többen várták meg a 15 perc leteltét. Ez azt feltételezheti, hogy a gyerekek már ennyire fiatal korban tudnak kifinomult döntéseket hozni a “közönségük” értékéről, és a viselkedésüket stratégiai módon igazíthatják ahhoz, hogy lenyűgözzék őket.

Elgondolkodtató tehát a tény, hogy a társadalmi elismerés iránti vágy jelentősen javította a gyerekek teljesítményét. A kutatók évek óta azt feltételezik, hogy a pillecukor teszt kulcsa, hogy megjósolja egy gyermek jövőbeli sikerét, abban rejlik, hogy mérni tudja a kognitív kontrollt. Alternatív megoldásként egyes kutatók azzal érveltek, hogy a teszt során valamilyen egyéb kognitív képesség a meghatározó, melyet a gyermek környezete alakít. Az új tanulmány azonban egy korábban nem sejtett elemre is rámutat, miszerint a gyerekek tudomása az emberek által pozitívnak ítélt viselkedésről – például a türelemről – ugyanolyan fontos lehet.