Az anyuka leírja, hogy ez a rendellenesség most még nem túlságosan feltűnő, mások észre sem veszik, mert még pufók a kicsi arcocskája. A kislány jó eszik, jól rág, és a beszédfejlődése is szépen indul, ám az édesanya aggódik az esztétikai probléma miatt.
Ez a rendellenesség valóban nem okoz sem a rágásban, sem a beszédképzésben komoly zavart, ám a későbbiekben, főleg, ha a kislány felcseperedik, neki is esztétikai gondokat okozhat.
Az édesanya érdeklődött, segíthet-e, ha fogszabályozást alkalmaznak a gyermeknél. Azt tanácsolom, ha a kislány nagyobb lesz (körülbelül négyéves), vigyék el fogszabályozó szakorvoshoz. Most még túlságosan korai lenne a beavatkozás. Ha az alsó fogsor a fölső elé harap a későbbiekben, előfordulhat, hogy nem tudják fogszabályozással megoldani a helyzetet, hanem például hátrébb helyezik az egész állcsontot.
Ehhez speciális kengyelt tesznek fel, amely az alsó állkapcsot – az alsó állcsúcsnál megtámasztva – hátrafelé húzza, s ezzel az ízületben hátsóbb helyzetet idéznek elő. Természetesen nem biztos, hogy a kislánynál ezt a megoldást alkalmazzák majd; a helyreállítás módját csak alapos vizsgálat után lehet eldönteni. Esetenként a fogszabályozás is eredményt hozhat. Erre általában akkor kerül sor, ha csak az alsó fogív van elöl, s nem az alsó állcsont.
Ilyenkor általában fogat kell feláldozni ahhoz, hogy a szabályozás sikerrel járjon, hiszen a fogívek tágítása is szükségessé válhat: a felső fogívet kicsit előrébb helyezik, és az alsót közelítik hozzá. Sokszor azt az eredményt érik el ily módon, hogy úgynevezett élharapást hoznak létre. Ez azt jelenti, hogy a frontfogak élben találkoznak, tehát az alsó fogsor nem a fölső mögé harap, hanem annak élére. Ez az eredetinél mindenképpen esztétikusabb látványt jelent, s a rágásnál sem annyiramegterhelő, mint a korábbi állapot.
Ha felnőttkorban orvosolják a rendellenességet, komolyabb szájsebészeti beavatkozásra is sor kerülhet: ilyenkor az alsó állcsontból mindkét oldalon, szimmetrikusan kivesznek egy-egy darabot. Ez komoly műtétet jelent, de azzal az eredménnyel járhat, hogy az alsó fogsor a fölső mögé kerül. Ám, hogy ezt a nagy beavatkozást elkerüljék, a problémával mindenképpen ajánlatos még gyermekkorban szakorvoshoz fordulni.
A levélíró arról is beszámolt, hogy kislánya sosem cumizott, nem táplálták cumisüvegből. Azonban “különleges módon” szopja az ujját: egyik kezének középső ujját kapja be, ha álmos vagy ha vigasztalásra szorul, mégpedig úgy, hogy kifordítja a kezét és a tenyere fölfelé néz.
Megnyugtathatom az édesanyát, hogy ez a fajta ujjszopás a felső fogakat feszíti előre, tehát a korábban leírt fogazati rendellenesség nem ettől alakult ki. Ám az ujjszopás egyáltalán nem előnyös, tehát mindenképpen azt javaslom, próbálják meg leszoktatni róla a kicsit.
A kislány édesanyja arról is írt, hogy nagyobbik lányának, neki és a férjének normális a fogazata, azonban az anyai nagymama testvéreinek ugyanolyan fogsora volt, mint másfél éves kislányának. Elképzelhető, hogy a kislány örökölte ezt a rendellenességet, azonban megnyugtatom levélírónkat: ha vállal még gyermeket, egyáltalán nem biztos, hogy az új jövevénynek is rendellenes lesz a harapása. Fontos megjegyeznem: bár a kicsi fogai rendellenes állásúak, de fogainak minősége akár tökéletes is lelhet!
Ezek is hasznosak lesznek:
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
