Hogy túléld ezt a néha nagyon nehéz, ugyanakkor szép korszakot, és mindenkit boldogan és egészségesen tarts, ne felejtsd a végcélt: segítsd úgy gyermeked függetlenedését, hogy gondolkodó, talpraesett emberré váljon.
Mutathatok egy trükköt?
Látod, hogy valamin nagyon ügyködik, de tudod, ha segítséget ajánlasz fel, egyből kiakad. Néhány totyogós nagyon érzékeny, ha az éppen alakulóban lévő függetlenségéről van szó, és szeretnék maguk megoldani a dolgokat – ami jó! Bár sajnos ez megnehezíti a dolgod, ha tényleg segítségre van szüksége. De adunk egy tippet!
Próbáld meg egy picit másként megközelíteni a dolgot és ahelyett, hogy a segítségedet ajánlanád fel, kérdezd meg, mutathatsz-e egy trükköt!
Ok-okozat összefüggés
Neked talán egyértelmű, hogy miért kell cipőt húzni, ha sétálni indulsz a játszira, de neki még nem. Ha nincs kedve, ne menj bele a csatározásba, próbálj inkább összefüggésekre rávilágítani. Ezzel kerülöd, hogy úgy érezze, parancsolsz neki és még véletlenül sem kapcsolja be a “nekem-ne-parancsolj-riasztót”, ráadásul meg is érti, miért szükséges megtennie valamit.
Ezt vagy azt szeretnéd inkább?
A totyogóknak megvan a saját, külön bejáratú véleményük. Még csak nemrég fedezték fel a saját hangjukat és nem restek használni. Segíts nekik, hogy minél gyakrabban tehessék ezt meg, amikor csak tudsz, kérd őket, hogy válasszanak. Peluscsere? Kérdezd meg melyik mintázatút szeretné viselni! Mozgás a szabadban? Kérdezd meg, hogy inkább ugrana, vagy szaladna ma és csatlakozz! Játékok elpakolása? Kérdezd meg, hogy a kék vagy a piros cuccokkal kezdene inkább!
Túl fiatal ahhoz, hogy döntéshozó legyen nagyobb volumenű témákban, hagyd hát, hogy kicsi dolgokban döntsön! Ezek a választási lehetőségek megmutatják neki, hogy tiszteletben tartjátok a véleményét, és megakadályozza őt abban, hogy úgy érezze, hogy semmibe sincs beleszólása, és a teljes élete kontroll alatt van.
Azon gondolkodtam…
Ha az idő nem sürget, próbáld meg eljátszani, hogy elmerengtél, és úgy dobd be az ötletedet: pl. “Azon morfondíroztam, hogy lassan indulnunk kell haza…” Ez a mondatszerkesztés sokkal hatásosabb lehet a felszólítónál. További példák: “Kíváncsi vagyok, tudod-e, hogy kell felvenni a saját nadrágodat.” “Azon gondolkodtam, vajon tudod-e hol a cipőd?” A legtöbb kisgyerek ilyenkor alig várja, hogy megmutassa, mit tud.
Az a fránya óra
Ha a gyermekednek azt mondod, ideje végre elindulni, hogy odaérjetek valahova, úgy gondolja, megint fittyet hánysz a függetlenedési törekvéseire, törvényszerűen előjön a dac. Mi lenne, ha úgy tennél, mintha a parancs nem tőled származna?
Legyen például az óra az ellenség! Nyolc óra, ideje mennünk! Vagy ha éppen ő a soros a rendrakásban, hivatkozzunk a házi teendők listájára és mondjuk: a lista szerint ma neked kell megcsinálnod!
Nyilván sokkal egyszerűbb kihasználni a totyogó pöttömségét, és könnyebb út egyszerűen felkapni őt, berakni a kocsiba, ráhúzni a cipőt, a nadrágot. De ha úgy érzi, hogy tiszteletben tartod az autonómiáját, használod a fenti stratégiákat, kisebb az esélye, hogy nemmel reagál, s így számos csata elkerülhető.
( – VIA – )
Kapcsolódó cikkek:
- 5 dolog, amin nem érdemes vitázni egy totyogóval
- Hat totyogós törvény, amit jó ha tudsz
- Ilyen az élet egy totyogóval és egy újszülöttel
Kapcsolódó cikkek
