Kisgyerek

Sportol már a baba?

Van, aki már a pólyást is aranyéremmel a nyakában látja lelki szemeivel. Másnak eszébe sem jut, hogy a totyogó apró virgácsait nem ártana néha megmozgatni. Utánajártunk, mennyi és milyen az egészséges babasport.
2010. Július 15.

Észrevétlen fejlesztés

– Az élet az anyaméhben kezdődik, így a mozgás szeretetét is képesek vagyunk már ebben a korban átadni gyerekeinknek – mondja lelkesen Belényi Bea mozgáspedagógus, fitneszedző, aki a napjait csecsemők, kisgyerekek, kismamák és anyukák átmozgatásával tölti, s maga is két gyerek édesanyja. – Gondoljunk arra, hogy az anya mozgása milyen hatással van a magzatra: több oxigénhez jut, ezáltal pedig jobban érzi magát, és a mozgás hatására termelődő boldogsághormon (endorfin) átjut a pici szervezetébe is!

A szülés körül persze pihenni kell, de a hathetes kor mérföldkő az anyuka és a baba életében. Ez az időszak az, amikor az első kontrollok megerősíthetnek abban, hogy szülés után mindketten rendben vagyunk. Az első “sport” közösen indul, s a baba-mama tornák alkalmával nemcsak az anyuka mozgása, valamint a baba átmozgatása a lényeg, hanem a kötődés elősegítése és a bensőséges, nyugtató egymás felé fordulás. Ahogy nődögél a pici, számos lehetőség adódik a rendszeres mozgásra. Az egészen pici korosztály számára különböző babatornák jelenthetnek jó programot, ahol az izmok mellett a társas kapcsolatok is alakulnak, a picik ügyesednek, okosodnak, sőt az egyensúlyérzék és figyelem-összpontosítás képessége is javul. A foglalkozásainkon részt vevő anyukák közül sokan mesélik, hogy milyen látványos fejlődésen ment keresztül a gyerekük. Ügyesebben mászik fel dolgokra, jobb az egyensúlyérzéke. Ezen nem is lepődöm meg, hiszen olyan feladatokat végzünk, melyek remekül fejlesztik a kicsiket.

– Minden sport alapja a torna, ezt a legtöbb ovi biztosítja is, de sokszor ez nem elég! – mondja szakértőnk. – Óvodáskorban gyakorlatilag mindegy, mire íratjuk be a gyereket, legyen az művészi torna, foci vagy valamilyen küzdősport, a mozgás a lényeg, az izommunka. Ebben az időszakban még nincs olyan, hogy fiúsport, lánysport, ezekkel a szempontokkal leginkább a szülő foglalkozik. A lényeg a mozgás. Sajnos egyre több gyerekre nyomják rá a bélyeget, hogy biztosan hiperaktív, pedig a legtöbb éppen hogy mozgáshiánnyal küzd. Ha a gyerek kimozogja magát, sokkal könnyebben kezelhető, elégedettebb, nyugodtabb. Azokban az ovikban, ahol külön foglalkozást szerveznek, a legnépszerűbb a néptánc, az úszás és a korcsolya.

A korcsolya ideális sport a téli időszakban. Négyéves korra már arra is alkalmasak a kicsik, hogy megtanuljanak önállóan siklani, s élvezzék is csúszást. Ez az a kor, amikor érdemes elmenni velük síelni is. Vannak, akik műfüves pályán készíttetik fel a gyerekeiket, oktatóval, mások szakképzett oktatókkal élesben taníttatják egy-egy túra alkalmával a kicsiket. Az úszás is remek sport, valódi úszásoktatásról azonban csak körülbelül hatéves kor körül beszélhetünk, az ezt megelőző időszak általában a vízhez szoktatás. Mielőtt beíratjuk a gyereket a tanfolyamra, mindenképpen érdeklődjünk az uszoda vízminőségéről, s például olyan dolgokról is, hogy milyen meleg a medence vize, vagy hány gyerekkel foglalkoznak egyszerre.

Sportol már a baba?

A lovas sportok, a lovaglás reneszánszát éli. Nem is csoda, hiszen nemcsak remek lehetőséget nyújt a szabadban való mozgásra, hanem azt is meghatározza, milyen viszonyban lesznek a gyerekek az állatokkal. Arra azonban gondolnunk kell, hogy a lovaglás hosszú távon hoz sikereket, hiszen évek telnek el addig, amíg a gyerek önállóan, biztonságosan lovagolhat. A lovaglás szerelmesei szerint már egészen korán nyeregbe ültethetjük a gyerekeket, szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy a négy-öt éves kor az ideális a lovaglás és minden egyéb sport megkezdéséhez. A fiús anyukák legalább egyszer biztosan elviszik a gyereküket valamilyen küzdősportra. Sokan tartanak ettől, de Belényi Bea szerint alaptalan a félelem.

– Tévedés azt gondolni, hogy az a gyerek, aki valamilyen küzdősportot űz, agresszív és verekedős lesz. A tapasztalat az, hogy ennek az ellenkezője történik. Ezek a gyerekek a sport révén nemcsak jó erőnléthez jutnak, hanem fegyelmet, önmérsékletet tanulnak (s pont azok fitogtatják az erejüket, akik nem járnak küzdősportra). Remekül betartják a szabályokat, s ha az edző azt mondja, hogy most küzdhetnek, de edzésen kívül soha, akkor azt lelkiismeretesen be is tartják. Ezzel pedig a feszültségüket, az esetleges agressziójukat is levezetik, kitombolják magukat.

Sikerélmény érmek nélkül

A sport természetesen a későbbiekben is fontos szociális tevékenység, hiszen alapvetően nem magányos dolog. Éppen ezért a családi programok mélyítik el legjobban a mozgás szeretetét, így válik a gyerek életének részévé. Persze a mozgást sosem késő elkezdeni, szemmel látható azonban a különbség a kisgyerekkorban már sportoló és a később aktívvá váló gyerekek között.

Sportol már a baba?

– Azt szokták mondani, hogy ahány gyerek, annyi sport. Nem lehet merev szabályokat felállítani, hogy kinek mi való. Nehéz kérdés az is, hogy meddig erőltethetjük a gyereknél az edzésre járást, főleg azért, mert a sport egyik legfontosabb tényezője a kitartás és az akaraterő. Nehéz, de el kell döntenünk, hogy hol van az a pont, amikor a kiskapukat nyitva hagyva engedünk az ellenállásnak – vélekedik Belényi Bea.

Sajnos sok szülő esik abba a hibába, hogy mindenképpen teljesítményt vár a gyerektől, pedig a sikerélmény nem csak érmekkel mérhető. Így hordják versenyről versenyre a gyerekeket, akár a gyerekkor kárára is, talán valamilyen saját, megvalósulatlan álmot hajszolva.

– A gyerekek körülbelül két százalékából válhat élsportoló, a kimagasló teljesítménynek ráadásul a tehetség csak egy része. A fő tényező az akaraterő. Sajnos sok szülő azért viszi például el az uszodába, a focipályára, vagy a balett-terembe a gyerekét, mert olimpikont akar belőle faragni, s ha nem úgy teljesít, csalódik benne. Ebben az életkorban a sport nem erről szól, hanem a mozgás szeretetéről. Szülőként nehéz kívülállóként néznünk a gyerekeink életét, s hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Pedig, mint ahogy mi sem, ők sem egyformák, különbözően teljesítenek, különböző dolgokat szeretnek, akár hozzánk képest is. Egyben azonban mindannyian egyformák vagyunk: szeretnénk, hogy a gyerekünkből boldog és egészséges felnőtt váljon. Ehhez pedig tőlünk kapják az útravalót.

A cikket – további izgalmas képriportokkal és szövegekkel együtt – megtalálja a Kismama magazin júliusi számában. Keresse az újságárusnál, vagy legyen előfizetőnk!

Ezek is érdekelhetnek:

  • Mozogjatok minden nap!
  • Sportoljon az egész család!
  • Igazi öröm a mozgás
  • Forrás: Kismama magazin