Első gyermekes anyaként vagy apaként könnyű túlgondolni a szülői utad minden lépését: Rendben van, ha tápszerre kell váltanom? A műanyag játékok elrontják a fejlődését? Rossz, ha még nem alussza át az éjszakát? Elveszítjük a kötelékünket, amikor visszamegyek dolgozni? Mi fog történni, ha hagyom, hogy tévét nézzen vagy iPaden játszhasson? És a lista végtelen. Valójában nincs egyetlen helyes válasz a sok szülői rejtvényre. Ami az egyik családnál működik, nem biztos, hogy a másikban beválik. És ez rendben van így! De ezt igazán akkor látjuk át, ha már szereztünk némi távolságot, sokan csak a második gyereknél jutnak el idáig. A huffpost.com megkérdezett néhány többszörös szülőt, mit hagynának el, ha visszamehetnének az időben, mi miatt nem sztresszelnének ma már. Remélik, ezek a történetek segítenek az újdonsült szülőknek jobban ellazulni.
1. A gyerekszoba tökéletes kialakítása a baba érkezése előtt.
„Az elsővel megszállottan szerettem volna tökéletesíteni a gyerekszobát. Szükségem volt minden bútorra és dekorációs helyre. De kiderült, hogy az első hat hónapban vagy még tovább alig használtuk azt a szobát. Aztán amikor elkezdtük használni, rájöttem, hogy mindent át kell rendezni benne. Mennyi időt és energiát pazaroltam el csak azért, hogy kitehessek egy szép fotót a közösségi oldalamra!
A második gyermekünknél már jobbban átgondoltuk, mire lesz szükségünk, beleértve a használt cikkeket is, amelyek sokkal olcsóbbá tették a dolgot.” – mondja Gina McMillen.
2. Megszállottan kerülni az édességet
„Első szülőként nagyon aggódtam amiatt, hogy milyen ételeket eszik a gyermekem. Nagyon óvatos voltam mindenféle étel és íz bevezetésével, és kerültem a cukrot, mint a pestist. Azt akartam, hogy minden, ami a testébe kerül, tápanyagdús és egészséges legyen” – mondja Mary Catherine Starr. „Mire megszületett a második gyermekem, sokkal nyugodtabb voltam afelől, hogy mit eszik. Ennek sok oka volt, de azt hiszem, a fő ok az, hogy túlfáradt voltam ahhoz, hogy még emiatt is aggódjak. A lányom addigra rendkívül válogatóssá vált, így rugalmasabbnak kellett lennem az étkezésével kapcsolatban. Már nem volt energiám minden csatát megvívni.”
3. Tökéletes Pinterest-ünnepek és születésnapok
„Nem erőltetem meg magam azért, hogy a Pinterestnek megfelelő rendezvényeket tartsak a gyerekeimnek. Megértettem, hogy minden nyomás, amit érzek a tökéletesség, vagy a születésnapok és ünnepek kapcsán, az rólam szól. A születésnapi és ünnepi élményeik róluk kell, hogy szóljanak, csakis arról, hogy mit szeretnének” – mondja Suz Gillies-Smith. „Rájöttem, hogy minden, ami miatt aggódtam, abból fakad, hogy a szülői tökéletességet szeretném elérni. Másodszorra csak azzal foglalkozom, hogy a gyermekeim tudják, hogy szeretik őket, és hogy mindenük megvan.Nem kell tökéletes bizonyítvány szülői nevelésből.”
4. Teljesíteni minden fontos állomást
„Az első gyerekünknél nagyon odafigyeltünk rá, hogy teljesítsen bizonyos mérföldköveket: időben járjon, beszéljen, szépen egyen. Fontos volt, hogy felmérjük, jó úton halad-e a fiunk minden apró dologban, és persze idegeskedjünk, ha nem. Aztán tagja lettem anyacsoportoknak, és rájöttem, hogy nincs két egyforma baba. Már nem volt fontos, hogy a fiunk, Elijah tökéletesen jó úton haladjon, mert mind ugyanoda vezet. Amíg a gyermekorvos nem aggódik nagyon, neked sem kell” – véli Danielle Bayard Jackson. „Most a lányunkkal, Harperrel csak hátradőlünk, és nézzük, ahogy nő és fejlődik a saját tempójában, és az élmény így sokkal élvezetesebb. Gyakran meglepődünk azon, hogy mennyit fejlődik hétről-hétre!”
5. Félelem a képernyőktől
Az első gyerekemet alig engedtem bármit is nézni. Féltünk attól, hogy a „képernyőzés” milyen hatással lesz a fejlődésére, és attól tartottunk, hogy az iPad rabja lesz, ha kapunk egyet. De mire a fiam megérkezett, és néhány éves lett, lett egy iPadünk, és rájöttünk, hogy – mértékkel, szülői felügyelettel – ez egy igazán jó tanulási eszköz. Mindkét gyerekünk szereti, de le is tudja tenni, ha megkérjük őket, és mást csinálnak anélkül, hogy összeomlanának.” – Dan Dougherty.
6. Törődni azzal, hogy mások mit gondolnak a szülői döntéseimről
„Első szülőként nagyon aggódtam amiatt, hogy mit gondolnak a döntéseimről. Másodszor már tényleg nem érdekel. Nem aggódom emiatt, mert csak a gyerekeim és a másik szülőjük véleménye számít. Azelőtt sokat szorongtam amiatt, hogy megsértem a családomat vagy a férjem családját bizonyos dolgokkal. Végül eljutottam arra a pontra, amikor rájöttem, hogy nem jó, ha félelemből vagyok ilyen vagy olyan szülő.” – Gillies-Smith
7. Minden „első” szemtanújának lenni
„Újdonsült szülőként van értelme ennek, mert nem akarunk elszalasztani egyetlen fontos pillanatot sem. Az első fiammal egyszer elbuktam, mert egy másik családtag mutatta meg neki, milyen is mezítláb szaladgálni a fűben. Most már tudok rajta nevetni, de akkoriban teljes jogsértésnek éreztem. Most a második gyerekünknél az „elsők” ugyanolyan különlegesek, de megértjük, hogy nem lehet mindegyiknél ott lenni. És ha kihagysz egyet, egy másik vár rád a következő a sarkon.” – Bayard Jackson
8. Minden pillanat megörökítése.
„Soha nem lesz elég fotód vagy videód a gyermekeid életéről, de az ezen valón görcsölés megakadályozhat abban, hogy valósan megtapasztald a fontos pillanataikat. Ezúttal nem aggódom emiatt. Inkább megélem a dolgokat ahelyett, hogy rögzíteném mi történik, vagy hogy tökéletes képet alkossak arról, hogyan is élvezzük az adott élményt.” – Gillies-Smith
Kapcsolódó cikkek
