Rita
Zoli az a típus, aki a lakás minden zugába magával viszi a telefonját vagy a laptopját, hiába ül egész nap a gép előtt, neki az a kikapcsolódás, ha játszhat. Ha egyedül rajtam múlt volna, a fiúk nem találkoznak kisgyerekként a sok kütyüvel. Annak idején, amikor még csak négyen voltunk, Zoli vett egy videojátékot. Borzasztóan tetszett a gyerekeknek; ha játszott, ők is csüggtek a képernyőn. Aztán beszálltak. Ameddig kicsik voltak, nehezen lehetett nekik megálljt parancsolni. Akárhányszor szóltam, fejezzék be, jöjjenek vacsorázni, csináljanak rendet, mintha a falnak beszéltem volna, aztán meg jött a hiszti. Még arra is akadt példa, hogy Zoli ellenem fordult, mert ő is élvezte a játékot, mondta nekik, hogy “anyátok miatt most abbahagyjuk”. Túlerőben voltak a fiúk, sokszor nem volt szavam hármójuk ellen.
Kénytelen voltam elfogadni, a számítógép szükséges rossz, és úgy éltem meg, az én dolgom, hogy lássák, nemcsak erről szól a világ. Különféle elfoglaltságokat szervezek, ide-oda viszem őket, a hagyományőrző programokat is fontosnak tartom. Igyekszem fenntartani az egészséges egyensúlyt.
Baltazár is nagyon élvezi, hogy a számítógépen püföli, megnyomja a nagy gombot, és változik a kép. Zoli letöltött a mobilomra egy babáknak való, lapozgatós képeskönyvekhez hasonló alkalmazást, amit meglepően hamar megtanult kezelni. Olykor egyszerű és aranyos mesefilmeket is berakunk neki. Egyszer álmában felsírt, teljesen magán kívül volt, se szóval, se öleléssel nem tudtuk megnyugtatni. Betettük a Bogyó és Babócát, pillanatok alatt kisimult az arca.
Zoltán
Az volt az elméletem, hogy ha a gyerekek korán jutnak olyan elektromos eszközökhöz, amelyek világítanak, meg hangot adnak ki, akkor azok később nem jelentenek akkora újdonságot nekik, csak annyira lesznek csak érdekesek, mint egy szekrény vagy egy kanál. A nagyobb fiúknál vegyes eredmény született: egyrészt bevált a tervem, mert az újabbnál újabb készülékek mindennapossá váltak számukra, a videojáték viszont továbbra is a leggyakoribb unaloműző. Amikor egész nap nyomják, látszik rajtuk a delírium, de én meg a legóba feledkeztem bele ugyanígy annak idején.
Egyértelmű pozitívum, hogy a fantáziaviláguk és az érdeklési körük a játékoknak köszönhetően is bővült. Benedeket például egy videojáték terelte az íjászat felé. A nagyfiúk a játékokban látottakat megépítik legóból, megvarrják filcből, lerajzolják, illetve szituációs játékokat játszanak.
Mivel én sokat dolgozom, Rita egész nap egyedül van a gyerekekkel. Ha dolga van otthon, és biztonságban akarja tudni Baltazárt, beteszi neki a tévén YouTube-ról a Gyerekdalokat vagy például a Fülesmackót. Tudom, erre sokan azt mondanák, hogy inkább mesét kellene olvasnia meg hasonlók, de pont az a lényeg, hogy ilyenkor Rita nem tud vele is foglalkozni, le kell őt valahogy kötnie egy fél órára.
A sok munka miatt nekem ajándék, ha itthon maradunk, és csak úgy vagyunk, nem csinálunk semmit. Rita ezt negatívan éli meg, ő egész nap itthon van, és szívesebben mozdulna ki, ezért mindenféle programokat szervez nekünk.
Paál Rita (37) lakberendező
Göbölös Zoltán (37) szoftverfejlesztő informatikus
Fiaik: Benedek (12), Botond (10), Baltazár (1)
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
