A játékos hangadástól a szavakig
A beszéd több, mint amit hallunk. A nyelvhasználat egyik módja, ezért helyesebb, ha nem beszédfejlődésről, hanem nyelvfejlődésről beszélünk – kezdte Szőke Rita logopédus, a “Kincs-Ő” Alapítvány “Kibontakoztatás” fejlesztő műhelyének munkatársa. A nyelvfejlődés egyfajta törvényszerűséget követ, az adott nyelvi közegtől függetlenül.
Körülbelül a hatodik hónapban kezdi el a csecsemő a “bababa”, “mamama”, “papapa” típusú hangsorokat hallatni. A világ minden részén ugyanúgy, mivel ez nem az adott nyelv része még, nem tanult folyamat, hanem a saját mozgásának öröméből fakad – a szájával, ajkaival, nyálával játszva, azok mozgását próbálgatva jut el ezekhez. A környezet reagálása nyomán szelektálódva, a nevelés útján formálódnak ebből majd a “mama”, “papa”, “baba” stb. szavak.
A beszédfejlődés feltételei: mivel, mit, hogyan
Ahhoz, hogy a beszéd kialakuljon, több tényezőnek kell egyszerre teljesülnie. Ezek egy része szervi, anatómiai, mint például az agyi érés, a centrális irányítás és a periférikus szervek fejlődése (például a szájizomzaté). Ezen a ponton összefüggés van a beszéd fejlődése és az evés fejlődése között is, hiszen vannak olyan izmok, amelyek mindkét tevékenységhez használatosak. Az anatómiai fejlődés mellett ki kell alakulnia a kommunikációnak is.
Lényeges, hogy a kicsi akarjon közölni! Például ha az anyuka megpuszilja a talpát, és a csecsemőnek tetszik ez a játék, tudja, akarja jelezni, hogy szeretné a folytatást.
Amíg nincs kommunikáció, nincs beszéd sem. Utánzással megtanulhatóak a szavak, de közlési szándék nélkül ez sokáig csak játék marad. A szavak szimbólumai a valóság egy szeletének, ezért elvontabbak egy kommunikációs célú homlokráncolásnál vagy mosolynál.
Ám ez hosszú folyamat, ahogy a játékban is el kell jutnia a gyermeknek odáig, hogy legyen mondanivalója: szimbólumként tudjon használni tárgyakat, legyen belső nyelve, amit ki akar fejezni, meg akar osztani. Ez tükröződik a szimbolikus játékban, amiben egy tárgy egész másra is utalhat, pl. egy fakocka lehet kisautó.
Motoros tervezés
A hangokat, a hangok egymásutániságát meg kell tanulni, ehhez pedig a gyermeknek képesnek kell lennie a motoros (vagyis mozgás) tervezésre is. Ez a játékban úgy jelenik meg, hogy például amikor labdázunk vele, már azelőtt nyújtja a kezét a labda elkapásához, hogy eldobnánk. Az agy előre működik, már a következő lépést tervezi és készül a kivitelezésére.
Szükséges ez már a hangok formálásához is (hiszen például az sz hang kiadásához kb. nyolc szerv működését kell koordinálni), de különösen a szavak összeállításhoz. Később ugyanez a motoros tervezés kell ahhoz, hogy a szavakból mondatok épüljenek, a gyermek a nyelv használati szabályait, például a toldalékolást helyesen alkalmazni tudja.
Kiegyensúlyozott beszédfejlődés esetén idővel ez az anyanyelven automatikussá válik, de idegen nyelv használatakor vagy nyelvfejlődési zavar esetén nagyon fárasztó a beszélő számára, ilyenkor sokkal jobban kapaszkodik az ismert szavakba. (Olyan ez, mint amikor egy csekélyebb angol nyelvi tudással rendelkező magyar angol nyelven hallgat egy konferenciát.)
Beszédértésre is szükség van
A csecsemőknek kilenc hónapostól hároméves korig szituációértésük van. Például a “Hozd ide a cipőt!” felszólításra teljesíti a kérést. Előtte inkább csak az intonációt érti, úgymint a tiltó mondat jellegzetes hanglejtését. A szituációértésből mérhető le a beszédértés. Ez megítélhető abból, hogy ha a “Takard le a babát!” felszólítást kapja, a párnához nyúl-e vagy a takaróhoz.
Érdekes megfigyelni, mi történik akkor, ha ugyanez a kérés nem “jó”, vagyis nem a helyzethez illő, megszokott szituációban hangzik el, mondjuk az ajtóban állva, játszótérre készülődés közben.
Ha már van beszédértése, akkor megdöbben, tétovázik, mert felfogja, hogy valami nincs rendben, ha csak szituációértése van, akkor tenni fog valamilyen, a baba betakarásához hasonló mozdulatot.
Lássa szakember!
Sajnos Magyarországon az a szokás, hogy kivárnak, és a nagycsoportos korig általában nem fejlesztik a gyereket. Így nem tűnik fel sem a nyelvi, sem a motorikus tervezésbeli fejlődési lemaradás, és értékes évek vesznek el. A fejlődés egyéni ritmusában nagyok lehetnek a különbségek, de nagyon fontos tudni: egy hároméves gyereknek már mások által érthetően kell beszélnie, még ha csak néhány szavas mondatokban is!
Ha nem így van, ha a kicsi hangadása még babanyelv, vagy nem mondatszerű, akkor minél előbb meg kell mutatni szakembernek. Ha már megszólal, és létrejön valamilyen szinten a kommunikáció, de hibásan beszél, akkor is érdemes logopédushoz fordulni. A szakember ki tudja szűrni az okokat, és eldönti, mi a gond, egyáltalán szükség van-e terápiára.
A beszédfejlődési zavarok jellegzetes esetei
A beszédértési zavarra a szülők szoktak felfigyelni, amikor ötször kell elmondani neki mindent, nem érti, amit mondunk. A kommunikációs zavart általában két-három éves korban veszik észre, mert ez az a kor, amikor már elvárnak a kisgyermektől dolgokat, odáig inkább csak kiszolgálják. Ilyenkor fedezik fel a szülők, hogy nem játszik, nem kér, hisztizik, de nem tudja kifejezni, mit akar. “Hát miért nem kérsz vizet, ha szomjas vagy?” – teszik fel a szülők a kérdést.
Ezek a gyerekek nem beszélnek, nincs szemkontaktusuk sem. Nincs eszközük a közlésre, nem tudják közölni akaratukat nem csak szavakkal, de mutogatással sem. Ezt a problémát a legnehezebb kezelni, ilyen esetekben mielőbb szakember segítségét kell kérni.
Motorikus zavar esetén a mozgástervezés, a mozgáskoordináció zavara áll fenn. Például a laza izomzatú gyermek nyitott szájú, nem tud hangot képezni. Nála kimaradt az a lépcsőfok, amikor a szájával úgy játszik, hogy közben felpattanó zárhangokat, ajakhangokat képez, így nincs visszacsatolás az agyba sem. A kiegyensúlyozott beszédfejlődésnek akadálya lehet például egy nagy orrmandula is, ami miatt a gyerek nyitva tartja a száját, mert ott vesz levegőt.
Előfordul, hogy 3-4 éves korban a gyerekkel dadogás miatt fordulnak logopédushoz. Ez a legtöbbször nem igazi dadogás, hanem “non-fluens” beszéd, amikor a gyerek belső nyelve már fejlettebb, de a motorikája kevésbé, így nem tudja kivitelezni a mondandóját. Ezzel nem szokott nagy baj lenni, többnyire kezelésre sem szorul: sok mozgás, fél év türelem, és a helyzet magától rendeződik.
Hogyan játszik?
A kisgyermek fő tevékenysége a játék: ezen keresztül tanulja, szokja, ismeri meg a világot. Nem mindegy azonban, hogyan, mivel játszik, érdemes megfigyelni őt e tevékenység közben, mert fontos következtetéseket lehet levonni belőle a nyelvi fejlődésével kapcsolatban is. Ha a gyermek játéka 2-3 éves korban is csak a dobálásig, rakosgatásig jut el, ha nincs a játékában történés, esemény, szerep, szimbólum, akkor a belső nyelvével lehet gond.
A legfontosabb a kommunikációját megvizsgálni: akarja-e, és ha igen, tudja-e felhívni magára a figyelmet? Tud-e mutatni egy ujjal, határozottan valamire? (Ez már egy szót helyettesít, fél beszéd!)Ennek hiánya jelzésértékű! A szótagoknak, szavaknak egyéves kor körül már jelentéssel kell bírniuk, még ha nem is hangzanak tökéletesen. Például, ha nem is mondja ki a gyermek a kutya szót, de a “vau” hangsor a kutyára rámutatva már beszédcsírának számít.
A beszédértés és a kommunikáció, valamint a játék zavara esetén mindig kell korai fejlesztés, minél előbb, annál jobb! A motorikus jellegű lemaradásokba nem feltétlenül szükséges beavatkozni, de érdemes szakemberrel megnézetni. 3-4 éves kor után ezekkel is forduljanak logopédushoz. Bármilyen probléma adódik, azért sem szabad a fejlesztéssel a nagycsoportos korig várni, mert a belső beszédet ezekben az esetekben is tovább kell fejleszteni, még ha a gyerek ezt a mondanivalóját egyelőre nem is tudja kifejezni.
Lektorálta:
Tauzin Tibor Miklós
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
