A gyerekeknek fogalmuk sincs arról, mi minden történhet velük – ám mi, szülők nagyon is tudjuk, hogy a világ tele van veszedelmes szituációkkal. Nem kell zsákos emberekkel és mumussal ijesztgetni a gyereket, a való világ sokkal több veszélyt tartogat. Mese helyett játsszunk el velük minél több szituációt, így könnyebben megjegyzik és felidézik, mit is kell tenniük.
Kétéves kortól nyugodtan bevehetjük a játékok közé, a “mit tennél, ha” kérdést. Mit tennél, ha elvesznél? Ha anya elájulna? Ha egy idegen azt mondaná, cukrot ad neked? Hallgassuk meg a válaszait, és játsszuk el együtt, mi lenne a helyes megoldás.
Ismerje az alapvető adatokat!
Nagyon fontos, hogy ismerje a saját nevét – nem csak azt, hogy Öcsinek vagy Nyunyónak becézik otthon, és az sem elég, ha csak a keresztnevét mondja meg ilyenkor. Tudnia kell a saját teljes nevét, ezt gyakran kérdezzük meg tőle, és dicsérjük meg, ha jól válaszol!
Ez azonban még nem elég! Apa és anya nevét is tudni kell! Még óvodáskorú gyerekek is gyakran válaszolják azt, hogy apát apának hívják, és kész. Márpedig ha egy gyerek elvész, fontos, hogy ezt is meg tudja mondani!
Telefonszám, cím
Jó lenne, ha ezeket az adatokat is ismerné a gyerek, de négy-öt éves kor előtt kicsi az esély arra, hogy pánikhelyzetben is fel tudja idézni. Adhatunk rá karkötőt, amin rajta vannak ezek a fontos adatok, zsúfolt helyen, strandon, játszótéren akár egy tollal is ráírhatjuk a karjára. De ha nem akarjuk, hogy bárki leolvashassa, írjuk bele a cipője belső részébe. Magyarázzuk el a gyereknek, hogy ha elvész, bajba kerül, akkor le szabad vennie, és meg szabad mutatnia. Ha nincs gond, akkor pedig senki nem fogja látni.
Tud már telefonálni?
Fogadjunk, hogy telefonnal játszani igen, de ez nem elég. Bármikor előfordulhat, hogy segítséget kell hívnia – mentette már meg kétéves kisgyerek is a székről leesett, fejét beütő anyját azzal, hogy felhívta a nagymamát, és elmondta neki, hogy baj van. Baj pedig bármikor történhet. A telefonok egyik előnye, hogy nem kell egymás után bepötyögni a számokat. Programozzuk be gyorshívásra a legközelebbi rokonokat, és rendszeresen gyakoroltassuk a gyerekkel, hogyan kell telefonálni. Ő élvezni fogja, hogy egyedül hívhatja fel a nagymamát a vonalas és a mobiltelefonon is. Mi pedig sokkal nagyobb biztonságban lehetünk vele, ha erre képes.
Elvesztél?
Kicsi gyerekek gyakran elkóborolnak anya mellől, és egy zsúfolt üzletben, parkban pillanatok alatt eltűnnek szem elől. A szakértők szerint a legokosabb, ha ilyenkor a gyerek egy helyben marad, és elkezd kiabálni. Sok szülő attól fél, hogy ez veszélyes lehet, esetleg felhívhatja a figyelmét egy potenciális gyerekrablónak – ám ez nem így van. A gyerekrablók a csöndes gyerekeket kedvelik, és nem szeretik felhívni magukra a figyelmet. Márpedig egy ordító gyerekre mindenki odafigyel.
Ha a gyerek nem pánikolós típus, vagy nem akar kiabálni, menjen oda egy másik anyának tűnő nőhöz (lehetőleg olyanhoz, aki épp gyerekkel van), és attól kérjen segítséget. Ez szinte mindig tuti tipp: az anyák nagyon is át tudják érezni a helyzetet, nem fogják lepattintani a gyereket, és nem nyugszanak, ameddig vissza nem juttatják a szüleihez.
Mit mondj az idegennek?
Ha azt mondjuk a gyereknek, hogy nem szabad szóba állnia idegenekkel, csak megzavarjuk – hiszen azt fogja látni, hogy mi is folyamatosan számára idegen emberekkel beszélgetünk, sőt mi magunk is folyamatosan arra biztatjuk, hogy köszönjön, beszéljen olyanokkal, akiket még nem látott. Sőt ami még zavaróbb, néha szabad elfogadni egy cukrot a szomszéd nénitől.
Mi ugyanis már tudjuk: a baj nem a beszéddel és az édességgel van, hanem azzal, ha el akarják vinni valahová. Azt kell tudatosítani a gyerekben, hogy soha, semmilyen körülmények között nem mehet el senkivel – bármilyen kedvesen kéri is valaki – anélkül, hogy a szüleitől engedélyt kérne. A legtöbb pedofil trükkje az, hogy kér valamit a gyerektől, amit az nem tud vagy nem szeretne visszautasítani, mert udvariatlan lenne. Általános kérés, hogy segítsen a gyerek megtalálni a kutyájukat, vagy leejtette a kulcsát, és nem fér be a keze a csatornába, csak a kicsi gyereké. Szögezzük le: soha, semmilyen körülmények között nem helyénvaló, ha egy felnőtt egy gyerektől kér segítséget, vagy ha bármilyen okból elhívja a szüleitől. Magyarázzuk el a gyereknek, hogy nyugodtan mondhat nemet, és hogy minden ilyen alkalommal azonnal szaladjon oda a szüleihez, és mondja el, mit történt. Mi aztán majd megtesszük a kellő lépéseket!Ezt is érdemes elolvasni: