A cikk megírására készülve, különböző forrásokat böngészve kezembe akadt egy írás az ötvenes évekből, mely azt taglalja, hogy egyke nem létezik: a gyerekek a korai hónapoktól együtt nevelkednek kispajtásaikkal a bölcsődékben, azután jön az óvoda, a kisdobos- és az úttörőcsapat. Ez a gondolatmenet, hogy az egykét elég naponta néhány órára más gyerekek közé küldeni, és ettől kezdve már nem is számít egykének, ugyanolyan alapokon nyugszik, mint az, hogy elég a kórházi szülőszobába franciaágyat állítani, és akkor már ugyanazt adja, mint az otthon szülés. Az egyke mindenképpen egyke, ha nem születik testvére. Ezzel nem mondjuk azt, hogy jobb vagy rosszabb, mint egy többgyerekes család porontya. De mindenképpen más élet vár rá. És egykét nevelni is más, mint több gyereket.
Hátrányban?
“Egyke vagyok. Világéletemben hiányzott a jó testvérkapcsolat!” – írja egy fórumozó. A válasz perceken belül érkezik: “Nekem is. De nekem van testvérem.” A következő bejegyzés: “A férjem is egyke, és én is. Mindkettőnket zavar a sok ember, sajnos semmi kedvünk társaságban lenni.” Mire a válasz: “Én vagyok mindig a társaság motorja. Ez nyilván azért van, mert egykeként nem a testvéremmel voltam összezárva, hanem kerestem a lehetőséget, hogy a barátaimmal csavarogjak.” Hibáztak a szülők, vagy jól tették, hogy csak egy gyereket vállaltak? Lehetett volna jobban nevelni azt az egyetlen egyet? Vagy éppen így volt a legjobb?Kérdezz meg felnőtt egykéket, mind mást válaszol! Az egykékkel kapcsolatos előítéletek alapja talán az, hogy régen, amíg nem volt lehetőség a fogamzásgátlásra, többnyire azokban a családokban született egy gyerek, amelyeket sorscsapás sújtott: az egyik szülő meghalt, megbetegedett, a háború elszakította őket, vagy a megesett nő senkinek sem kellett a babával. De mit látunk most? A ma harmincéves nők 42 százalékának egyáltalán nincs gyereke, 30 százalékának egy van, a maradék 30 százalék szült kettőt vagy többet!Ma már sok családban tudatos döntés az egyetlen gyerek, a szülők anyagi helyzete, életvitele miatt, vagy éppen azért, mert a későn érkező baba anyja már “kicsúszik az időből”. Van, aki nem keres okokat, hanem vállalja: ebben az anya-apa-gyerek felállásban érzi jól magát. És az egyik legfontosabb a gyerek jövője szempontjából éppen ez: hogy jól érzik-e magukat együtt a család tagjai!
Mire figyelj, ha egykét nevelsz?
Hagyd békén néha!
Az egykének óriási stresszt jelenthet az állandó figyelem középpontjában élni. Neki is, mint minden gyereknek, az osztatlan figyelem mellett szüksége van olyan helyzetekre is, amikor csak úgy elvan, ne adj’ isten megküzd valamivel vagy valamiért, nem ugranak azonnal a szülei, ha bajba kerül vagy szomorkodik. A szülőnek tudatosan kell figyelnie arra, hogy engedje gyerekét kibontakozni, de visszavonulni is. Hagyjunk neki időt az önálló feladatmegoldásra és arra, hogy lelkifurdalás nélkül hozhassa meg saját döntéseit.
Hogyan neveljük a gyermekünket, ha egyke?
Jelöld ki a határokat!
Sok egyke megszokja, hogy róla szól az élet. Néha nem lehet a gyerektől beszélgetni sem. Fontos, hogy meghúzzuk a határokat a nemzedékek között, és kijelöljük mindenkinek a maga helyét: most mi itt beszélgetünk, te pedig játszhatsz a kertben. Ilyenkor előfordulhat, hogy tehetetlennek érzi magát, hiszen neki nincs kivel kettesben lennie. Nem szabad, hogy a felnőttek ettől elbizonytalanodjanak, és teljesen felolvadjanak a szülő-gyerek kapcsolatban. A gyerekek mindig szembefordulnak a felnőttek szabályrendszerével, akár egykék, akár nem. Ha nem jársz sikerrel, keress inkább más megoldást, hívj például más gyerekeket vendégségbe.
Figyelj az igényeire!
A többgyerekes szülőknek sokszor rossz a lelkiismeretük, hogy nem foglalkoznak eleget a gyerekeikkel a munka és a háztartás mellett. Ez egyke mellett sem könnyebb, hiszen mint tudjuk, a rendelkezésünkre álló idő, ha nem figyelünk, észrevétlenül kitöltődik. Az egykék szülei általában mindketten dolgoznak, sokszor nagyon is elmerülnek a munkájukban. Szinte észrevétlenül haladnak egyre feljebb a ranglétrán, és ezzel együtt egyre kevésbé tudnak a gyerekre figyelni.Emellett hajlamosak mindent hármasban csinálni: ha már végre szabadidejük van, akkor a jelszó: legyen együtt a család! Pedig a gyereknek is szüksége van saját korosztályabeli barátokra, a szülőknek is egymás kizárólagos társaságára és egy-egy felnőtt társas összejövetelre.
Élvezzétek az együttlétet!
Ha együtt vagytok, az ne arról szóljon, hogy tanulsz vele, fejleszted, gyakoroltok valamit. “Házimunkázzatok” együtt, így az egyke is élvezi a közös tevékenység örömét, persze csak akkor, ha türelmes vagy. Legyen időtök hancúrozni, hülyéskedni is! Néha te is legyél “gyerekesen oldott”, ahogy az egykék sokszor “felnőttesen komolyak”.
Felnőttek az egykékről
Korábban mindig szerettem volna testvért, és még most is hiányzik. Nem könnyebb minden, ha nem vagy egyedül? Például ha később ápolnom kell majd a szüleimet… (Gyöngyi)A kisfiam egyéves kora óta bölcsibe jár. A kis barátnőjével szinte úgy nő fel, mintha testvére lenne. Napi hét órán keresztül gyerekek között van, nem hiszem, hogy bármi is hiányozna neki. (Anita)Egykeként nőttem fel, és körülöttem forgott a világ. Karácsonyfát például csak miattam állítottak a szüleim. Boldog voltam a szeretetükben úszva. Hogy mégsem lettem beképzelt, önző alak, annak köszönhetem, hogy a szüleimnek különösen fontos volt a mások szeretete, az adás képessége, hogy mindig figyelemmel legyünk másokra. (Kata)Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
