Nagyjából hatéves korukig a kisgyerekek nem fejlődnek teljesen önálló lénnyé, nagyban függnek másoktól, hogy gondoskodjanak róluk, és az egyik, ami a leginkább foglalkoztatja őket, hogy a szülő közelében maradhassanak.
Az 1950-es években egy John Bowlby nevű brit pszichológus beszélt először a kötődés fogalmáról, és azt mondta, hogy a gyermek mentális egészsége a szülővel való megnyugtató és örömteli kapcsolaton alapszik, ami szerető és folyamatos. A gyerekeknek tehát természetüktől fogva nem az a céljuk, hogy élvezetes legyen számukra az elszakadás.
Bár nincsen semmi probléma egy kisgyerekkel, akinek hiányzik a szülője, de ez nyugtalanító lehet mindkét fél számára.
Hogyan segíthetjük a kisgyereket a mindennapi élettel járó elválás során fellépő szeparációs szorongás esetén? A mother.ly portál a következő tippeket javasolja, amelyeket érdemes lehet kipróbálni.
Fogadjuk el a gyermek ragaszkodási vágyát, és bőkezűen gondoskodjunk erről, amikor csak tudunk.
Szánjunk időt arra, hogy teljes figyelmünkkel a gyermek felé fordulunk, és vele foglalkozzunk. Azok a kapcsolatok táplálják a leginkább a kapcsolódási szükségleteket, amiket az öröm és a melegség jellemez. A gyermekkel való mélyebb kötődés elősegíti, hogy önálló egyénné váljanak, és jobban szembe tudjanak nézni az elválással.
Ne küzdjünk a viselkedése ellen, és ne fegyelmezzük a szorongás miatt.
Fontos, hogy ne küzdjünk a gyermek viselkedése ellen, a szülő “üldözésétől” kezdve a lefekvéskor megjelenő félelmekig – ezek mind csupán a mögöttes szeparációs szorongás tünetei. Ha olyan fegyelmezési formákat alkalmazunk, amelyek erősítik az elválást, mint a “sarokba állítás”, vagy a viselkedés miatti következmények, az csak felkavaróbb lehet a gyermeknek. A fókusznak a kapcsolaton, a kapcsolódáson kell lennie.
- Kapcsolódó: Jelek, hogy itt a szeparációs szorongás
Hidaljuk át a távolságot az elválás érzésének csökkentése érdekében
Biztosítsuk az elválás ellentétét, vagyis a kapcsolódást. Ahelyett, hogy a búcsúzásra koncentrálnánk, beszéljünk a következő találkozásról, például a napi teendőkről, vagy arról, hogy mit fogunk csinálni együtt, amikor hazaérünk a munkából/óvodából. Az esti altatáskor koncentrálhatunk arra, mikor térünk vissza hozzá, mikor nézünk rá, hogyan találkozunk majd az álmában. Az óvodás gyermeknek adhatunk egy képet is magunkról, ha fontos neki, hogy erre ránézzen nap közben.
Segítsünk elfogadni a gyermeknek azokat, akik átmenetileg gondoskodnak róluk
Segíthet megnyugodni az a tudat is, hogy tud kötődni másokhoz is. A kisgyerekek nagyon félénkek tudnak lenni, ezért fontos, hogy összeismertessük őket azokkal, akik vigyázni fognak rájuk. Például mutassuk be őket egymásnak, mutassunk rá a hasonlóságokra, a közös érdeklődési körökre, és elmondhatjuk gyermekünknek, hogy kedveljük az a személyt, aki vigyázni fog rá, és megbízunk benne.
Semmi baj nincs a könnyekkel
A sírás része az agy belső munkájának, ami így szabadít fel a zaklatott érzelmi állapotban. A sírás nem rossz, ez csak egy válasz arra, ha túl nagy a hiányérzet. A fontos az, hogy legyen a gyermekkel valaki, akivel jól érezheti magát, megoszthatja a szorongását, vagy sírhat, akihez vigasztalásért fordulhat. Ha számíthat valakire, aki segít neki, és ez bizalmat és biztonságot ébreszt benne, az is segíthet alkalmazkodni a szülőktől való elváláshoz.
Forrás: mother.ly
Kapcsolódó cikkek
