– nyugtalan és szinte állandóan mozgásban van?
– érzékeny, könnyen felingerelhető?
– zavarja a többi gyereket?
– csak rövid ideig képes figyelni, nem fejez be megkezdett tevékenységeket?
– mindig izeg-mozog?
– azonnal ki kell elégíteni a vágyait, különben dühöng?
– gyakran és kis indok miatt is sír?
– hangulata gyorsan az egyik végletből a másikba csap?
– hirtelen és kiszámíthatatlan dühkitörései vannak?
Kisgyerekünket megfigyelve adhatunk egyáltalán nem (0), néha (1), gyakran (2) vagy többnyire (3) válaszokat, ezek 0-3 pont értékűek. Ha összegyűlt 15 pont, valószínűleg érdemes szakemberhez fordulni, hogy meghallgassuk a véleményét.
Gondoljuk végig azt is, hogy ezeket a jellegzetességeket valóban nagyon gyakran, mindennap, a nap bármely szakában észleljük-e, legalább egy éven keresztül, vagy csak kritikus helyzetekben. Természetes, hogy a kisgyereket kilendíti egyensúlyából a válás, az óvodakezdés, a költözködés, a kistestvér születése, ám ezek átmeneti állapotok.
Ha úgy érezzük, “problémás” gyerekünk van, gondoljuk át a körülményeket.
Kiegyensúlyozott gyereknek is jót tesz, élénk, hiperaktív gyereknek pedig elengedhetetlenül fontos:
– a jól megtervezett napirend (mozgás-pihenés, evés-alvás, testi-szellemi aktivitás, kinti-benti tevékenységek, család-külvilág egyensúlya)
– a kellő mozgásszabadság (minél kevesebb összeütközési pont, tehát nem feltétlenül játszótér, hanem park, patakpart, erdő-mező, ésszerű lakásberendezés)
a higgadt szülői reakció (őrizzük meg hidegvérünket a dühkitörések idején, így hamarabb lecsillapodik ő is, saját indulatainkkal tovább gerjesztjük az övéit).
Ha verekszik a gyerek…
Agresszív gyerek
Kisgyerekkorban a csecsemőkori síráshoz hasonló megnyilvánulás az ordítás, rugdosás, csapkodás, verekedés. A kicsi nem tudja még megfogalmazni negatív érzéseit, ezért szabad utat enged indulatainak. Ebben az életkorban még nem tudják önállóan rendezni nézeteltéréseiket a gyerekek. Ne hagyjuk tehát, hogy az erősebb érvényesüljön. Lépjünk közbe időben: magyarázzuk el újra és újra, hogy nem szabad fájdalmat okoznia társának.
Kérdezzük meg, miért ütötte meg pajtását! Segítsünk neki szavakba foglalni érzéseit. Miután lecsillapodott, menjünk vele együtt bocsánatot kérni, megsimogatni a kis kárvallottat. Ismételt verekedés után tartsuk magunk mellett pár percig, a következő ilyen esetnél pedig menjünk haza a játszótérről vagy barátoktól. Fordítsunk rá elegendő figyelmet akkor is, ha csendesen játszik, ne kelljen rosszalkodással magára vonnia figyelmünket.
Ha szokásos viselkedéséhez képest feltűnően gyakran dühöng, gondolkodjunk el, mi okozhatja rosszkedvét. Van-e elegendő mozgástere, kötetlen játékideje, tudunk-e kizárólagos időt szentelni neki, van-e valamilyen konfliktushelyzete a családban vagy a közösségben (testvér, válás, óvoda). Az úgynevezett “rossz gyerekek” viselkedését néha rossz látás, hallás, diszlexia, részképesség-zavar okozza.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
